Mégsem
péntek, 10:12
Saád Anna | Én vagyok és más versek
péntek, 10:05
Mátyás Emőke Ibolya | Áruház és más versek
péntek, 10:02
J. Simon Aranka | Kakaó
péntek, 09:10
Farkas Wellmann Endre | Átalakul a Helyőrség.ma!
csütörtök, 09:41
Károly Csaba | Két rövid történet
csütörtök, 09:36
Büky László | Bűvös szirmok és más versek
szerda, 06:33
Kincses Krisztina | Leskovics Gábor: Tudatosan vezettem vissza a zenekart az undergroundba
kedd, 06:06
Rácz Norbert Zsolt | Miről is szól Isten dicsősége?
hétfő, 07:37
Kolev András | Konklúzió és más versek
péntek, 11:11
Gyenes Imre | Néhány lepedőt összekötve
csütörtök, 09:26
Csík Mónika | Varázsfölde megmentése
szerda, 07:50
Farkas Wellmann Endre | Látnok
szerda, 07:45
Csáky Pál | Önismeret – vagy annak hiánya?
kedd, 08:28
Demeter Szilárd | Vita a ChatGPT Omegával
kedd, 07:54
Csáky Pál | Titánka, a búsképű lovag
Teljes lista
  • Magyarország
  • Felvidék
  • Délvidék
  • Erdély
  • 2025. május 22., Júlia, Rita
  • Hírek
  • Vers
  • Novella
  • Tárca
  • Képzőművészet
  • Portré
  • Szempont
  • Ajánló
  • Versvideó
  • Petőfi200
  • Kamera
  • Olvasókalauz
  • OMG
  • Nyomtatásban
Szempont

Szentmártoni János

Az 50. lapszám margójára

A barlangrajzok óta közölni akarunk valamit. Idővel nem csupán képekkel, hanem a kiejtett, majd a leírt, s mindmáig a nyomtatott szavakkal. S mióta múltunk is van, nem csupán a jövőről, hanem arról is, amit magunk mögött hagytunk. Hogy jobban megértsünk valamit. Valamit, amely sejtéseink szerint sorsunkat alakítja.

Magyarország - Hírek

Szentmártoni János

Koszorúzás az Írószövetségnél

 Irodalmi és kulturális szervezetek helyezték el az emlékezés koszorúit a Magyar Írószövetség Bajza utcai székházán található 1956-os emléktáblánál. Az ünnepség keretében került átadásra hagyomány szerint a szervezet Arany János-díja. Ünnepi beszédet Dr. Lovászy László miniszteri biztos tartott.

Magyarország - Ajánló

Szentmártoni János

Mindennapok a Nagy Háború árnyékában (Majoros Sándor: Az ellenség földje)

Majoros Sándor a pontosan és jól fogalmazó prózaírók közé tartozik. Mondataiban kevés a fölösleges szó, novelláiban a fölösleges mondat, történeteiben pedig a fölösleges rejtelem. Olvasóbarát, szimpatikus, humoros” – írja róla egyik kritikusa, amelyhez csak annyit fűzhetnék hozzá, hogy fölösleges rejtelem valóban nincs az írásaiban, ám annál több bennük a nyugtalanító, olykor abszurdba, mágikusba hajló elem.

Erdély - Szempont

Szentmártoni János

Nemzeti dal

Minden a Nemzeti dallal kezdődött. Magamnak való gyerek voltam, igaz, de ökörködni is tudtam, ha kellett. Voltak barátaim, rúgtuk a labdát télen-nyáron. Jóllehet, már az óvodától is én búcsúztam verssel társaim nevében könnyes szemű szülők karéjában, de nem szerettem szerepelni, mások elé kiállni. Talán anyám halála után kezdtek fokozatosan rám szállni a tanítók. Mintha attól tartottak volna, hogy magamba süppedek. Pedig épp azt akartam, hogy ne bánjanak velem másképp, mint a társaimmal, sem mint azelőtt. Nem akartam, hogy sajnáljanak, hogy segítsenek, de kitűnni sem akartam.

Magyarország - Szempont

Szentmártoni János

A magyar kultúra napjai

A magyar kultúra alig várja, hogy eljöjjön a napja. Hiába van jelen a nap 24 órájában és az év 365 napján, ki kell várnia a sorát, hogy őt ünnepeljék. 1989 óta van a magyar kultúrának napja, ezért kicsit mintha az új magyar szabadság nyitóünnepsége is volna egyben. Voltaképpen ő kezdi az évet január 22-én, Himnuszunk letisztázásának évfordulóján – aztán jönnek a kistestvérek: magyar széppróza napja (február 18.), magyar költészet napja (április 11.), magyar dráma napja (szeptember 21.); végül, mintegy a híd túlsó pilléreként: a magyar nyelv napja (november 13.).

Magyarország - Szempont

Szentmártoni János

Karácsonyi ablakok

Kissrác koromban szerettem be-belesni ablakokon. Elkapni egy-egy mozdulatot, színt; ahogy a konyhában tesz-vesz valaki, a szobában tévéznek, a nappali asztalánál kártyacsata zajlik… Elképzeltem illatokat is, vajon mi készülhet a tűzhelyen, az épp felbontott sör kesernyés szagát, cigaretták füstjét.

Magyarország - Szempont

Szentmártoni János

Elköszönés helyett

Olyan időket élünk, amikor ismét nagy szükség van a leírt szó erejére és hitelére. A karácsonyi készülődés elcsendesülésében talán sokan osztoznak velünk ebben. A világ radikális átalakulása olyan kihívások elé állítja a nemzeteket, amelyekre nem mindegy, hogyan felelünk. Hagyjuk-e megkérdőjeleződni alapértékeinket, avagy megerősítjük évezredes kultúránkat, amely páratlan gazdagságával igenis képes megtartani minket az elnyelni készülő örvényekkel szemben. Irodalmi alkotásaink azért is értékelődnek fel napjainkban, mert a világjárvány okozta elszigetelődésünkben hidakat képezhetnek lélektől lélekig, hogy üzeneteink

Magyarország - Tárca

Szentmártoni János

Az első magyar abszurd ember

Nem tudom, hogy Albert Camus (1913–1960) olvasta-e Madách remekét, amely francia nyelven 1881-től napjainkig számos – hol csonka, hol majdnem teljesnek mondható – formában megjelent, legutóbb például Camus nemzedéktársa, Jean Rousselot (1913–2004) jóvoltából, először 1966-ban (újabbról nem tudok). De ha olvasta volna, biztos rajongott volna érte, és irodalmi nyoma volna a munkásságában. Madách Ádámját az abszurd ember egyik előképének tarthatta volna.

Magyarország - Hírek

Helyőrség

Interjú Szentmártoni Jánossal

Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség volt elnöke jelenleg a Petőfi Irodalmi Ügynökség Kárpát-medencei Igazgatóságát vezeti. A költő-íróval Seres Gerda beszélgetett a Kultúra.hu oldalon.

Magyarország - Tárca

Szentmártoni János

Lázas forradalom

Rejtély, hogy miért olyan későn, de már kamasz voltam, amikor bárányhimlős lettem. Otthon nyomtam az ágyat lázasan, és lázamat még tovább fokozta egy könyv. Akkoriban jelentette meg a Stádium Könyvkiadó, amelynek egyik költőtanonca voltam. Címe: Gérecz Attila, a költő – 1956 mártírja. Lebilincseltek a zsongó, tiszta versek, és költőjük drámai sorsfordulatokkal teli kurta élete.

Magyarország - Tárca

Szentmártoni János

Magyar költők a trópusokon

...az Isla Negra kiadó igazgatója kocsiba vágta akciócsoportunkat, de már az első kilométerek után kiderült, hogy Gyuriék házában felejtettem a versem kéziratát. [...] Nem volt mit tenni, Gyuri elkezdte a kocsiban visszafordítani magyarra a versemet, hogy beugorjanak a pontos sorok. A művelet sikerült.

Magyarország - Tárca

Szentmártoni János

Nagyapám érintése

Kurta kalapjában kis lugasát gondozza, metszegeti, szombat hajnalban ő hozza a friss kenyeret egyenesen a gyárból, s az a pompás illat a hétvége nyitányát jelenti számomra, amikor nem kell menni óvodába, a szüleimet is többet láthatom, és izgalmas kalandok várnak rám na meg a barátaimra. Olykor beültet biciklije gyerekülésébe, és útra kelünk, még a málnaszörp ízére is emlékszem, amit a kocsmában kér nekem.

Magyarország - Tárca

Szentmártoni János

Könyv és diófa

Amikor még fogalmam sem volt arról, hol fogok élni, hol tudok majd gyökeret ereszteni, hogy ne folyton a nővéreimnek kelljen anyáskodniuk fölöttem, hol lesz majd otthonom, amit már nem csupán halottaim kísértetei népesítenek be – egy diófáról álmodoztam.

Magyarország - Tárca

Szentmártoni János

A táncdalénekesek útra kelnek

Az ember azt hinné, akkor záródik le végleg a gyerekkor, amikor a szülei meghalnak. Csak mostanság kezdek gyanakodni arra, hogy valójában akkor, amikor a szülei kedvencei is ki-kilépegetnek az élők sorából, s egyre többjük után sötétül el pár másodpercre a televízió képernyője.

Magyarország - Kárpátalja

Szentmártoni János

Irodalmi helyőrségek a Kárpát-medencében

„Magyarország akkora, a-mekkorára a magyarul beszélők nyújtják.” – vallotta a magyar költészet utolsó apostola, a két éve eltávozott Kányádi Sándor. Mernénk mi vitatkozni a mesterrel? Nyújtsuk inkább minél nagyobbra hazánkat, ameddig a szívünkben elfér. Ott ugyanis nem húztak trianoni határokat, sőt, még a tengeren túl is dobog sok-sok magyar mellkasában. Versében él a nemzet – hajolhatunk vissza játékosan e gondolat mentén egy korábbi költőhöz is –, és prózájában, képzőművészetében, zenéjében…, egyszóval: kultúrájában.

Magyarország - Szempont

Szentmártoni János

A próza ideje

Nem eredményeket akarok, hanem pillanatokat, amiket megélek. Illatokat, amiket belélegzem. Tapintható világot, amit ujjhegyem pórusaival fedezek fel fokról fokra. Hallgatni a rozsdafarkú csettegését a fészke körül ólálkodó macska fölött, a tenger morajával felérő lombzúgást a völgyből. Érezni, ahogy áttűz a nap, átfúj a szél, átmos a víz…

Magyarország - Vers

Szentmártoni János

A világszelídítő

S ilyenkor a kolozsvári utcák

elfutnak a gödöllői dombokig,

megnyílnak terek,

évek masíroznak át láthatatlan kapukon,

amiken oly lendülettel hordja át a szél diófám leveleit,

hogy nem győzik söprögetni a Mátyás-szobor körül.

Magyarország - Ajánló

Szentmártoni János

Négy indulás

Bék Timur, Marcsák Gergely, Polgár Kristóf és Regős Mátyás debütkötete négy teljesen különböző hangon szól. Ami közös bennük, hogy bár ők is előszeretettel öltenek magukra álarcokat vagy bújnak különféle szerepekbe, sokat megtudhatunk róluk, az életükről, a gyökereikről verseik által, anélkül, hogy különösebb nyelvi kódokat kellene hozzájuk feltörnünk. Mindnyájan az Előretolt Helyőrség Íróakadémia hallgatói.

Erdély - Vers

Szentmártoni János

A száműzetés évszakai

Vigyen a nyár, madárcsőrben az ének,

őszi esők földszagából vigyen a barna szél…

Ha portámnál szebb vidéken kikötsz majd bárhol

– fűszereid illatában én is élek.

Magyarország - Szempont

Szentmártoni János

Húsvét után

Figyeljünk befelé, hallgatózzunk, s előbb-utóbb meghalljuk valódi hangunk. Nem azt, amit mások akarnak hallani tőlünk, nem azt, amit a világ visszhangzik bennünk, nem azt, amit megfelelésből erőltetünk. Hanem azt a hangot, ami a leglényegünk.

Magyarország - Tárca

Szentmártoni János

Ó, azok a húsvéthétfők!

Az asszonyok nemigen szerették a húsvéthétfőket. Legalábbis mifelénk, a külváros egy kicsit mindig félhomályba tolt házaiban. Ahol ünnepekkor, mondjuk születésnapokon, rendre előkerültek a lemezjátszók, recsegtek rajtuk a bakelitkorongok, a lugasok megteltek a táncdalénekesek slágereivel, s bár a férfiak már reggeltől cseresznyepálinka-szagúak voltak, de ebéd után legalább megtáncoltatták a tűzhely előtti toporgásban megdagadt bokájú asszonyaikat.

Impresszum • Adatvédelmi nyilatkozat
        
  • Keresés
  • Főoldal
  • Magyarország
  • Felvidék
  • Délvidék
  • Erdély
  • Hírek
  • Vers
  • Novella
  • Tárca
  • Képzőművészet
  • Portré
  • Szempont
  • Ajánló
  • Versvideó
  • Petőfi200
  • Kamera
  • Olvasókalauz
  • OMG
  • Nyomtatásban
  • Impresszum
  • Adatvédelmi nyilatkozat
Bejelentkezés
Bejelentkezés Facebook-fiókkal
Bejelentkezés Google+ fiókkal
vagy
Elfelejtettem a jelszavam
Bejelentkezve maradok

Még nincs fiókja? Regisztráljon itt!

Regisztrálok