Gyémántcsepp a pókfonálon
Talán mítosz, talán mese,
vágy-koholta színes álom,
de nem igaz a fele se –
gyémántcsepp a pókfonálon!
A Nagy Isten bottal nem ver,
mondvacsinált teóriák
mentén szédeleg az ember
– régen beteg ez a világ!
Nosza, kapd be: mézesmadzag!
Nem úszod meg, hidd el, te se!
Hogy ne nyomozz, elaltatnak,
ehhez kell a balga mese!
Amíg alszol, fáma éled:
összeesküvés-elmélet!
Ha feltekint a csillagokba
(Anyegin-strófa)
Szeresd családodat, barátom,
jutalmad érte megkapod,
ha jó kenyéren, hű zsaráton
garázda láb ma nem tapod.
S ha léted éji árnyba rebben,
tovább virulsz a gyermekedben.
Lesújtja őt a méla gyász,
de rád egy égi kéz vigyáz
az angyalokkal összefogva.
Ki még ma boldogan nevet,
imába fűzi majd neved.
Ha feltekint a csillagokba,
a hála szól szelíd szaván:
dalomban élsz tovább apám!
Noé bárkája
(Anyegin-strófa)
Miénk a negyven év szerelme,
ezernyi gondja és mi még?
Ma összefér a szív, az elme,
a szitkaink, s a szent igék.
Ragaszkodunk mi tíz körömmel,
betelni sok csodás örömmel,
s megóvni röpke életünk –
utunkra visszarévedünk.
Ha fékez is vad árka, bokra,
s nehéz igánk, amit vonunk,
ölére vár az otthonunk,
e bárka, vinni szebb napokra.
Az életünk csodás kaland,
s te benne hófehér galamb.