A Duna népek, halak és gyermekeksorsát összeköti és szétbogozza;foga közt jelentést hordoz, elvisziés visszafordul és visszahozza.
Két óvatos lépés hátra,mert a csillogó üvegszőnyeg máris recseg-ropog a semmi felett.Mindez a partról nézve.
Mondtam neki: "Kis vízi ördög!" –Reátapadt a hűs ruha.Karján örökre útrakészenringott szegényes batyuja.Vizes hajába csillag égett,mert várta, várta a Duna.
Ahol a bágyadtság miattrés maradta kint és bent között,ott pimaszuléletre keltek ajtók,s rajtuk az ördögök.
Tudom, miről beszélek, ne engedj el: olyanvagy, mintha kék volna a Nap, nézlek tegnapiszemekkel, egyedül a „semmiből valami”láncol hozzád, épp elég, mert így beszél aholnapi törvény: te hozod nyakadon azillatoddal, combjaiddal emlékeztetsz rá
A remete szigetén kivágták a fákat:A remete éjjel összegyűjtötte a maradékot,Hajót ácsolt belőlük, tengerre szállt,És ő lett az erdei hajós,Akinek se erdeje, se tengere nincs igazán.
Vertem a kezedre bilincsetÁlmodtam válladra szárnyatNéztem a szemedbe szikrátVetettem rád sötét árnyat
a cabernet saugvignon-t átoltatom csemegeszőlőre.hétre beszéltem meg az agármérnök barátommal.elfelejtettem, hogy hattól a portugálokkal játszunk.hibátlan borszőlő, hibátlan tőke, de nem tudomaz udvart átállítani bortermelőre. nincs helyem,kicsi az udvar...
Ha eleget ismételgeted,részeddé válnak a szavak talán.Sejtfaladba épülnek,védik aztidegen testek ostromától,mint a kalcium.
Jó szerencsét! nagy biztatásomNem hallja már itt senki, senki.Jaj, pedig nincsen semmi másom.
Jó lenne tudni, mi is történik akkor,mikor magamat egyre üresedni érzem.Mikor lejár az időzítőm, az a 25 perc,amit a boldogulásra szántam.Ha kevés időt adok, akkor lejártam,folyton múlt időben.
Helyőrség