„Odakünn, a lélekben" (Sz. J.)
Gyolcsvonatokon üldözzük egymást, Jean Johann Sziveri.
Ez itt a hal. Mondom, a hal. És a halban
az éjszakán át futár vágtat üzenettel, ha baj van,
futár vágtat, szájában üzenettel, kezében gyorsforralóval,
mellemben hallom éjjelente,
hogy közeleg a ló
és a dobogás is a lóval.
Odakünn, a lélekben? Idebenn, a
ez itt a cethal. Beteg ő is. Elbújtunk benne, mint lélek a művesében,
mint önnön képmásában az Úr
s miként a képmás a népmesében.*
Isten kezében gégetükrök, vizsgálja gonddal
a beteg bálna torkát, szívét és mellhasát
s tükrében minket is figyel,
s látja, hogy testünket fájdalom járja át
és szól is hozzánk, de ez valahogy pont nem érthető
mert épp süt a nap s mert dolgoznak épp a művesék
s mert korán feküsznek most a rókák
s későn Sintérék és Kőművesék,
ÉS HOGY A FUTÁR,
FŐLEG, HOGY BENNÜNK FELEJTETTE A FUTÁR IS A KÉSÉT,
MERT A MŰTÉTET KÉZZEL ÉS SZABADSZEMMEL VÉGZI Ő,
MINT ISTEN A BÁLNÁK GÉGETÜKRÖZÉSÉT.
* E sorokat magam sem értettem elég tisztán. Lehet, hogy valójában így hangzanak:
„mint önnön névmásában az Úr
s miként a névmás a rémmesében"
1989. dec. 4-én