pokolhold
silány szövet
beleette magát a
terméketlenség
üres árok néz fel
minden este a holdra
eltévesztette az istennőjét
csúszós vagy és hideg
utálok hozzád érni
de tudom hogy én kerestelek
és mint egy nagy
piros sátorban
a gerincembe lépcsőket vág
átjárókat váj a levegőhiány
gondoltam arra hogy
megfőzzelek
felolvassam a kedvenc
verseimet neked
lehetnél egy szép fazék
a polcomon
ahova nem nyúlok
tudod
csodálni való
amelyik pók
az én életemet szövi
vak lehet vagy sánta
a szétfoszló szálak között
néha elkapom
néha gyengéden megsimogatom
a kolosszust.
a figyelő
dobozban érkeztem
készen arra hogy összeszerelj
hónapokig a sarokban álltam
vártam azt az unalmas pillanatot
amikor nekem esel anélkül
hogy elolvastad volna az útmutatót
mi leszek legközelebb
polc vagy papírnehezék
kis sárga cetlikre írod hogy
mit kell venni a boltban
arra gondolsz ki kellene már
takarítani
a porrongy bemosolyog
ezeréves porcicák közé
látod én azt is tudom
hogy a kasszánál arra gondolsz
kellett volna venned joghurtot
de most már nem fogsz visszamenni
utána egész nap a joghurtra gondolsz
legyek egy szép szőnyeg
meztelen puha lépések
elfordulnék de csak gyűrődöm
a fehér annyi árnyalatával
kimeszelhetted volna a szobádat
az új tulajdonos
este sorozatokat néz és sír
és bazsalikomot nevel az ablakban cserépben
de a pókhálókat otthagyja a plafonon
azt hiszem megint nekem kell
összeraknom magam.
(Megjelent a vajdasági Előretolt Helyőrség 2023. júliusi számában)