Szondy-Adorján György: Megigazulás – versek

2022. március 19., 09:43
Fazakas Barna: Felhőséta II. (40 × 40 cm, 2017)

Megigazulás

Miképp lett a fasor hirtelen erdő,
a fű pázsit, a ránc
egyszeriben homlok, és kitöltetlen
órák pergő napjaiból hónapok,
évek, már nem tudhatom,
számból fohászt hasít a szél,
vizek forrása, tengerek útja, felhő,
teljesség üregeiből feltör a kút,

aki vizedre kávát hajlítasz, ne lássam
szomjunk fényeit, mély,
mint szemekben a kétely tört
színei korábban, vártam a szánkra
vett álmot, mi fölhoz
a mélyből, túlról áthoz, nincs útja,
nincs maradása, fátyol
madaraink röptén, esők keserves
hullása, egek szennye
csordul, igazul arcom is köddé.

 

Lencsevirágok

Kevés, kevesebb, legkevesebb – nos,
több betű ez, mint a sok fokozása,
a kellő mérték kizárólagos,
ami több a soknál, szent a hiánya,

miképp lesz elég a megfelelő,
a belső tengerek atlanti násza,
a múlhatatlan szervnek fele ő,
fele más, egészről nincs tudomása,

vagy mesélhetnék a művészetekről,
hová is kergeti űzés a hajszát,
de minden út a visszaútba réved,

világot tákol az emlékezetből,
lencsevirágok önbeporzó napján,
tükörszilánkok holt foncsorán élek.