Mégsem
péntek, 10:12
Saád Anna | Én vagyok és más versek
péntek, 10:05
Mátyás Emőke Ibolya | Áruház és más versek
péntek, 10:02
J. Simon Aranka | Kakaó
péntek, 09:10
Farkas Wellmann Endre | Átalakul a Helyőrség.ma!
csütörtök, 09:41
Károly Csaba | Két rövid történet
csütörtök, 09:36
Büky László | Bűvös szirmok és más versek
szerda, 06:33
Kincses Krisztina | Leskovics Gábor: Tudatosan vezettem vissza a zenekart az undergroundba
kedd, 06:06
Rácz Norbert Zsolt | Miről is szól Isten dicsősége?
hétfő, 07:37
Kolev András | Konklúzió és más versek
péntek, 11:11
Gyenes Imre | Néhány lepedőt összekötve
csütörtök, 09:26
Csík Mónika | Varázsfölde megmentése
szerda, 07:50
Farkas Wellmann Endre | Látnok
szerda, 07:45
Csáky Pál | Önismeret – vagy annak hiánya?
kedd, 08:28
Demeter Szilárd | Vita a ChatGPT Omegával
kedd, 07:54
Csáky Pál | Titánka, a búsképű lovag
Teljes lista
  • Magyarország
  • Felvidék
  • Délvidék
  • Erdély
  • 2025. május 18., Alexandra, Erik
  • Hírek
  • Vers
  • Novella
  • Tárca
  • Képzőművészet
  • Portré
  • Szempont
  • Ajánló
  • Versvideó
  • Petőfi200
  • Kamera
  • Olvasókalauz
  • OMG
  • Nyomtatásban
Magyarország - Vers

Szondy-Adorján György

Ősz – versek

Nagy hegyek meredélyéről leérve,
kis halmon, a fűben, elheveredtem,
valamivel arrébb, a hegy
mögött, divatba jött ismét
a mályvaszín, s a szükségállapot

Magyarország - Tárca

Szondy-Adorján György

Varázsige

Mikor először látogatott el Júliához, még olvadt a hó, gyönge rügy fakadt a fákon, száraz ágaik alighogy életre keltek. „Korán jöttél”, mondta a lány, és Hendelin logotét elszégyellte magát.

Hetekkel később, két hegy szelíden egymásba hajló gerincén jelölték meg újabb találkozásuk helyszínét. Hendelin magára öltött pár dolgot, amiről úgy vélte, férfiasabb színben tüntethetik fel őt.

Magyarország - Vers

Szondy-Adorján György

Végső álom és más versek

Mi cserélhető, mi az, ami nem,
mit dobtunk el és mi az, amit őrzünk?
Mely beszéd marad végül az igen
vagy csak a nem?

Magyarország - Tárca

Szondy-Adorján György

A varázsgyűrű

Szigetek vagyunk mi egy hatalmas tengeren. Jól sarjadó füvet növesztünk magunkon, lovak, tehenek és bárányok legelésznek rajtunk. Virágainkat méhek zsongják körbe, erdőink állatok otthona. Partjainkra halványszín homokot pergettünk az évek során, szabad perceinkben. Ha valaki csak úgy, találomra a térképre bökne, nagyon kicsi lenne annak az esélye, hogy ujjal épp miránk mutasson, bár a tudós földrajzi társaságok számon tartanak minket.

Magyarország - Tárca

Szondy-Adorján György

A képzet kiterjesztése

Hajnali négykor keltem, első mozdulatommal a vizet rúgtam fel, a másodikkal a hamuzóba könyököltem, a későbbiek egyikével meg a zaccot borítottam a szemetesvödör mellé, akkor hirtelen ellenállhatatlan késztetést éreztem aziránt, hogy számot adjak az ember nyomorúságáról, mialatt örök időkre a fejembe véstem, hogy az ébredésnek nem muszáj föltétlenül fölkelésbe torkollnia, hisz ahogy a fáradalmakat, úgy az alvást sem árt kipihenni.

Magyarország - Vers

Szondy-Adorján György

Helyben – versek

Túl hosszú ez a sétány, nem elég
hosszú a léptem, hozzád visz, de mégsem,
hisz ágbogain át csupán feléd
terel, és nem, nincs megérkezés.

Erdély - Vers

Szondy-Adorján György

Hang – versek

Állj ki mégis a néma terekre,
a kövek fűre borult
testvériségén legyünk mi
félig-meddig átkarolva

Magyarország - Vers

Szondy-Adorján György

Kedves barátom – versek

Valami kikelt itt magából, mint harántcsíkos
bábok jellegtelen évek fagyán, aszályán
átívelő kiröppenése, majd átlendül a lét
öntörvényű megnyilvánulásain, ahogy
a bizonytalan, ritkás, ám konok függőlegesekkel
vigyázó kerítés lécei fölött húznak el
a kapát, gereblyét hamisan pendítő
haszontalan kövek a sarjadó fűszálak közül

Magyarország - Tárca

Szondy-Adorján György

A bűn s a szelídebb távolság

Lágy volt az a hang, selymes, biztató, enyhe olaszos hangsúly vándorolt a szavakon belül, fittyet hányva az első szótag vezérletére. A varázslók beszédét idézte, kiket a porondokon látni a vasárnapok vajszín délelőttjein, akik úgy húzzák elő valahonnan a szelídebb jószágokat, virágokat, trombitákat, mintha valamely párhuzamos valóság hétköznapjain szabták volna ki feneketlen zsebű zakóikat, mellénykéiket.

Magyarország - Tárca

Szondy-Adorján György

A közöny utóhangjai

Tudjátok, kedves barátaim, bármennyire is elfogadó vagyok, meg türelmes mindenkivel és mindennel szemben, akárhogy igyekszem elérni a megértés legmagasabb fokát, most mégis, bátran kijelenthetem: a közöny ellensége vagyok, szólt Tárnoki Hanzi fehérre szorítva markát.

Magyarország - Vers

Szondy-Adorján György

Megigazulás – versek

órák pergő napjaiból hónapok,
évek, már nem tudhatom,
számból fohászt hasít a szél,
vizek forrása, tengerek útja, felhő,
teljesség üregeiből feltör a kút

Magyarország - Vers

Szondy-Adorján György

A hetedik nap

Egy ellobbanó csillag sugarát
látom, a sugárban néhai zsongást,
látásnak távolság, léleknek távlat
szememben eggyé lesz egy kis időre,
messzi társam, az a távoli asszony
tört fényben néz majd a fűre ledőlve

Magyarország - Vers

Szondy-Adorján György

Két vers

Elnyúlik a sötétség az utcák hosszain,
kipréselve a testek álmait magának,
fölszisszenő kis tekervényeiket meleg
füstökkel elegyíti a szél

Erdély - Vers

Szondy-Adorján György

Bárhol

Elhajló teremtmény őrtüze mérték,
kihuny a földeken, valahány parton,
nyújtom a sávot, hol él a sötétség,
él a nevében a férfi , az asszony.

Magyarország - Novella

Szondy-Adorján György

A birodalom vaníliamadarai

Magyarország - Vers

Szondy-Adorján György

Bolond madár

...és szálltam, bár fölhorzsolt a táj, szálltam

a sebbel, bolond madár. És vajon

fölkelnek az árnyak dicsérni téged?

Vagy megfeszítenek. Harmadnapon.

Erdély - Vers

Szondy-Adorján György

Akolmeleg és más versek

egy silányabb festék, mi lepereg
az aklokról, hol remegve lapulnak
nyájaid kisbárányai, örömtől
remegnek, végre megkapták a hírt,
és a remény előszobáiban
mormolnak néhány rögtönzött köszöntőt

Erdély - Szempont

Szondy-Adorján György

Farkas Árpád verse

Jöjj, te visszás mozdulat, felleget járatni széllel,
képemre faragott bottal, abból a fából, mégis,
mégis, ebben az egyszerű sötétben lelepleződnek
a csillagok, a külső utak egyikére térek, a lét
semmiségeiből gyúrt haraggal megnevezem az álom
hódításait a számmal, könnyű sétát tesznek egy járhatatlan
szálon, ahol nem járhatok én sem, képemre faragott bottal,
abból a fából –
záruljon szememre a kérge.

Magyarország - Tárca

Szondy-Adorján György

A démon egyik élete

Szörnyű álom valóságára ébredt a szolgálatos démon. Hogy ő köznapi. És ló. És most ügetve húzza a szánkót, amin kacagó gyermekek ülnek, míg nyakában kis kolomp csilingel. Nehogy már sárga is lennék, uzsedáré, uzsedom, gondolta magában. Én erős férfiakba meg a végzet gyönyörű asszonyaiba szállok általában. És akibe én szállok, annak egyenes az útja a végzetig. És így tarják majd számon: a szent őrült, a megszállott. Vagy egyszerűen csak odadobják neki az én nevem. Mit keresek itt, egy sárga csikóban, apró és gyönge embereket vinni, csilingelni téli utak hosszán… Mégis ott volt. A sárga csikóban. 

Magyarország - Vers

Szondy-Adorján György

Versek (Közegfüggetlen utak, Maradni minden irányba...)

Sírva fakadtál, rád néztem, mondtam,

ne bőgjél, hosszan ejtettem az ő-t és mélyen,

nagyon mélyen ejtettem az ő-t, hogy borjúsírást

idézzen, elmosolyodtál és mosolyod

gödreibe gyűltek könnyeid, aztán leejtettél

egy tányért

Erdély - Vers

Szondy-Adorján György

Versek

A tavon csónak ringatózik,
az evezés örvénye illanó pára,
a mozdulat egy folyó tükrén
himbálja a sást, hol van
a kéz, mibe visszatérne már.

Magyarország - Vers

Szondy-Adorján György

Bolond madár

Térképeim most szanaszét hevernek:
asztalon, széken, padlón, meg az ágyon
is három, az imént, Kassára léptem,
macskám Erdélyen dorombol, a Szejkén,
Európa csöndes, most néma éppen,
tűri, lapokra szedjem, én, keresztény.

Magyarország - Novella

Szondy-Adorján György

Cseresznyevirágzás

Az előadás végén, a japán főszervező, Akechi úr, bemutatott az igazgatónak néhány helyi igazgatót, akik annak konbanvájára kiváló angolsággal válaszoltak. Rövid társalgás után a főszervező intett az igazgatónak, hogy kövesse, és egy csoport halkan cseverésző lány felé terelte őt. Akechi úr kiválasztott egyet közülük, és a japán férfiak európai fülnek durvának ható hangsúlyával mondott neki ezt-azt, majd meghajolt az igazgató felé és eltűnt.

Magyarország - Vers

Szondy-Adorján György

Itt, a mindörökben

Megtörtént, elmúlt. Magas fa árnyékában árulják
a paradicsomot, és láttam, hogy jó. Édes, savanyú.
Emlékszünk rá, akár a piros csizma nyomára a hóban.

Erdély - Vers

Szondy-Adorján György

Versek

Aztán fölálltam, járkáltam évekig,
könnyebb úgy várni, majd visszaültem
a székemre, és töltöttem neked is,
míg végül a fáradtság lezárta szemeink.

Magyarország - Novella

Szondy-Adorján György

Novellák

Tehát a következőkre lesz szükségünk: máj, hagyma, tojás, zsömle, petrezselyemzöld, só, bors, majoránna, fokhagyma. Ez így egyszerűnek tűnhet, ami, nyilván, a nagyszerűség ígérete, van, aki gombát is tesz hozzá, meg rozmaringot, de a felsoroltak bőven elegendőek ahhoz, hogy kívánalmainkat sült kolbászos kerítések mögötti marcipánházakkal szegélyezett útra tereljék, hol a kovászos uborka nagyon jól megfér a muskátlival egyazon lapítón vagy ablakpárkányon.

Erdély - Vers

Szondy-Adorján György

Versek

Cipőm alatt a sár, a folt,

a lé, a por, a bánatok,

fölkúsznak mind a kedv erén,

mint aprót ugró állatok

Magyarország - Vers

Szondy-Adorján György

Versek

Csak a reggel józanító,
csak az este boldog itt, hol
jobban nyugszik éjjelente
vér a testben, test a térben,
jobban nyugszik, úgy teázgat,
mintha mi sem, az is semmi,
kicsentük az öröklétből
történetünk, alig, alig,
fényeskedjék neked jobban.

Erdély - Tárca

Szondy-Adorján György

Egy pohár víz

– Öcsi, hozz egy pohár vizet!

– Nem hozok!

Általában ezzel az egyszerű és ártalmatlannak tűnő rövid kis párbeszéddel kezdődött a verekedés. 

Magyarország - Tárca

Szondy-Adorján György

Otthon

Úgy tűnt, zavarja, hogy vele szemben ülök. Hogy egyáltalán ül valaki vele szemben. Mint ahogy én is szívesebben ültem volna egyedül a fülkében. De hát mindenki oda ül, ahová a jegye szól. Én az ablak mellé kértem. Ezek szerint ő is. Csakhogy én menetiránnyal szemben ültem, míg ő háttal. Nagy különbség. Én láttam, hová megyünk, ő csak azt, honnan jövünk. Az ember nem azért kel útra, hogy folyton azt lássa, honnan távozott…

Magyarország - Vers

Szondy-Adorján György

Versek

Miféle világra néznek bágyadt ablakszemeitek,
miféle világ néz rajtuk át rátok, vezénylő
kezünket kapjuk a szánkhoz, szent játék a nyelv

Magyarország - Novella

Szondy-Adorján György

Bonaventura vodkában ázott

– Ildikó felborult! Jöjjön gyorsan, mert a harangozónő felborult! A harangozónő felborult! A maga háza előtt! – hadarta a kisfiú, majd elrohant, kireteszelte a kaput, nyitva hagyta, és eltűnt, gondolván, teljesítette kötelességét azzal az Ildikóval szemben, akiről sejtelmem sem volt, kicsoda, azon kívül, amit most tudtam meg, hogy ő a harangozó.

Impresszum • Adatvédelmi nyilatkozat
        
  • Keresés
  • Főoldal
  • Magyarország
  • Felvidék
  • Délvidék
  • Erdély
  • Hírek
  • Vers
  • Novella
  • Tárca
  • Képzőművészet
  • Portré
  • Szempont
  • Ajánló
  • Versvideó
  • Petőfi200
  • Kamera
  • Olvasókalauz
  • OMG
  • Nyomtatásban
  • Impresszum
  • Adatvédelmi nyilatkozat
Bejelentkezés
Bejelentkezés Facebook-fiókkal
Bejelentkezés Google+ fiókkal
vagy
Elfelejtettem a jelszavam
Bejelentkezve maradok

Még nincs fiókja? Regisztráljon itt!

Regisztrálok