1x1=1:1= egy egész egy, tiszta szakaszos – így gondolom
Utaznék bár én is, valahová
elutazhatnánk együtt, legyen vég
nélkül a kerék, csattogó szerelvény
alatti kerék, csak a robogás
legyen egy, önmagával osztható,
és bármit osszunk ővele, csak annyi,
mint a szorzás bármi számmal, csapatnyi
érték rendületlen, és mondhatom:
1 életem, 1 halálom, amit
osztok, amit szorzok, nem változik,
és mit adok, visszaveszem, a sorsom
innen nézve, egyenlő nulla, míg
a testem oszladozni látom itt,
remélem, lelkem maradékkal osztom.
Maradok tisztelettel, pont
Ha ébredek egy zsenge széllel,
levél terül az asztalomra,
akárha kertem válaszolna,
maradok tisztelettel, pont.
Cipőm alatt a sár, a folt,
a lé, a por, a bánatok,
fölkúsznak mind a kedv erén,
mint aprót ugró állatok,
s hogy viszket is a hangulat,
és kedélyemben nincs kezem,
vakard meg lelkem, jó urad –
hisz az vagyok, azt képzelem.
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2020. júliusi számában)