Tóth Bálint: Ma már és más versek

Ma már

Ma már nem kellenek hősök,
csatákon át vitézlő ősök.

Jobb rájuk emlékezni szépen,
mint egy nemes ügyért meghalni készen.
Az őszinte jellem ma már kínos ám.

Jobban jársz, ha mosolyogsz,
s közben átkot szór a szád.
Kinek kell itt harcba szállni?

Ó igen.
Végigoson tekintetünk a jelölteken.
Ma már nem kellenek héroszok,
a beszédek korát éljük,
az érdekbeszédekét.

A pletykák karneválja ez, hol buja vágyak
és nyers ösztönök fölött kötnek kompromisszumot
az érdek kagylóházát szívó hedonizmusok.

Ma már nem kellenek hősök,
mindent átölel a langyos szeretet,
egymást karonfogva sétálunk,
dögleni meg…

Amit itt hagyunk, nem a való,
csak egy kibertérben maradt családi fotó.

Bürokrata glossza

A nyomtató papírt hány, a pecsét szüntelen csattog.
Aláírás, pecsét, majd megint aláírás, aztán fénymásolás, iktatás, lefűzés és halmozás.
A másolat másolatának a másolatát behelyezik egy kartotékba, megőrzésre, egy évszázadra. Igazolás? Igazolom, hogy igazoltam, fizettem és fizetni fogok, biztosítva egészségesen megyek önként tönkre, immár a kibtudja, hányadik jó napot kívánva, irodáról, irodára. köszönve.
Köszönöm szépen, hivatalosan kérem, adják át Magdinak üdvözletem. Nyújtok be kérést, csak tegyék meg, kérem, üljenek le szépen, és a gyűlésen, határozzák meg, hogy mi a procedúra, kérem, hogy a Magdinak megköszönjem szépen. Most akkor okmánybélyeg, illeték, köszönet és hála. Az óvárossal nem viccelünk, itt legyen minden rendben, az eredetivel megegyező másolattal igazolom, hogy Én én vagyok, köszönöm a kedvezményeket, hogy kedvesen eltették a figyelmességeket, mert azok nélkül, kérem, lehet ezer dokumentum, itt fizetni kell és punktum.

Emberekre szomjazom

Emberekre szomjazom,
akikkel ha szóba állok
több leszek, mint addig voltam.
Akiknek lelkével egy nyelvet beszélek,
és egymást csak lökdösnünk kell
a megértés útjain.

Emberekre szomjazom,
akikkel együtt
nekivágunk a hegyeknek,
fel a magasba
hibáktól, bűnöktől megsebezve,
hozzá egyre közelebb.

Rátok szomjazom.
Félelmet megélő,
bajban született testvérei a napnak.

Rátok szomjazom.
Árkokban imádkozó szerető apák,
kik Európa tüzében tisztultatok.
Ti, kik együtt nevettetek
halálon és nyomorúságon át,
e földi világon.