Varga Melinda: Mély

2020. augusztus 02., 08:34
Ádám Gyula fotója

Egyre bennebb és bennebb merészkedik,
oda vágyik, ahol eloszlik a félelem,
mint az eső után a levegő, kitisztul,
a vízpára emlékeztet csak a mennydörgésre,
de a felhők közül kikandikál az ég kékje.
Egyre bennebb és bennebb megy,
ahol még nem járt ember,
az erdei ösvényen túli tájra.
Már nem fél, és nem törődik semmivel,
tudja, hogy az állatok nem fogják bántani,
oda vágyik, ahol nincs ember, csak szelíd őzek szeme.
Betakarózik az avarral, mohára hajtja fejét,
a hold megvilágítja az ösvényt,
amelyen csak előre, mindig csak előre tart,
nem néz vissza, nem számolja a napokat sem,
hogy mióta van úton. Csak el akar jutni
a legmélyebb pontig, a legsűrűbb időig.

 

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. augusztus 1-i számában.)