Minden egyes leélt napodnak
létezett egy ideája,
mielőtt eljött,
és létezik most is.
De száz éve nem úgy élsz
és nem akkor,
de legalább ott.
Csak éjszaka mersz
visszagondolni,
mert az emlékeket
sötétben kell előhívni,
mint a fontosabb fényképeket.
Reggelente elkap a köhögés,
a Hargitán olyan erős a levegő ,
hogy dohányfüstnek is beillenék.
Sűrű, hideg és ragyogó,
csak jó mélyeket lélegeznek itt
a költ ők és már kész is az ihlet:
teli a tüdő verssel…,
ami most kiszakad,
mégis csak egy csendes sóhaj.
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2020. júniusi számában)