Homokba rajzolt fény
A mindenség körforgásában
az egyik potyautas
az idő.
Önmagát számolja
szüntelen.
A Teremtő a számokkal
nem foglalkozik.
A sziromban
teljességre lelsz,
homokba rajzolt
tükrök fényében.
Kezemen kövek
A fal mögött kerek asztal.
Az összes irány elvezet
a középpontig.
Akváriumban csillagok,
serleg,
benne szív ragyog.
Amerre nézek, a csend megszólaltatja
a részeket.
Köveken kezem.
Kezemen kövek.
Partokig
Ahogy a fuvallat a kőfalat,
körbejárod önmagad.
Szédítő hullámverés.
Csak a madarak
érik el a partokat.
Keserédes
Kezem közt kesergő
hajnalok.
Tulipánálom.
Szív hasad
a ki nem mondott
szóban.
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2020. szeptemberi számában)