Böszörményi Zoltán: Álom

2020. január 18., 09:15

Orth István: Ádám almafája (rézkarc, 49 × 60 cm)

Álmodjunk egymással,

a szerelem tüze fűtötte nyárral,

amit az éber képzelet

egymással művelni késztetett.

Álmodjunk egymással,

vetkőztessük le a hegyet,

a völgyet, a rétet,

vegyük le egymás testéről

a gondok terhét,

mint ki könnyű ujjal érinti

az idő bőrét.

Álmodjunk egymással,

amikor csak mi vagyunk

a vágynak vágya,

lángot szór felhevült pillantása

ajkát ajkadra szorítja,

s tudja, hogy szava elakad,

ha melled szelíden ringó,

örök tavaszába önfeledten szalad.

Álmodjunk egymással,

minden menyegzőt szédítő

násszal, a kopár szikla kopár

ormával, hol kézen fogva liheg

a test öröme, s az álomból kilépő

kikelet.

Meghalt a Francescóék cicája

2023. november 16., csütörtök

szeretett felmászni mindenhová
függönyre fára szekrény tetejére
a felső ablakból mindig a szekrényem
tetejére ugrott
aztán onnan az ágyra

De ezen az estén, olyan szépen, mintha hímeznék a perceket,
egyszerre lépegetnek, egyszerre sóhajtanak,
egyszerre kapcsolják le a villanyt,
egyszerre fordulnak egymás felé ágyukban,
két, nagyon távoli ágyban.

Sükei Károly

Áttekintek és más versek

2023. november 12., vasárnap

Neked hajnalálom még az élet,
Vágyaidnak édent fest a képzet,
S nyájasan néz szép tündérkertjébe
A kígyó is a madár szemébe.
Álmaidnak legyek éber őre,
S ha fölébredsz sivatag jövőre –
Altató dalt mondjak jó szívednek:
Angyalom! Csak tégedet szeretlek.