Böszörményi Zoltán

Darabokra tépve (részlet)

Thomas soha nem beszél az elmúlásról, mintha az nem is lenne része az életének. Valahányszor szóba hozzák a témát, úgy tesz, mint aki nem is hallja, miről folyik a beszélgetés. Vallja, hogy a hatvanhoz közeli férfiak megemberesednek, nem kergetnek illúziókat. Nem ragadja őket magával semmilyen hév, kábulat, delírium, nem akarnak odüsszeai világokat meghódítani.

Böszörményi Zoltán

Regál

Úgy teszek, mintha észre sem venném a két előre álló szuvas fogát.

Arcomhoz hajol. Érzem áporodott, fokhagymaszagú leheletét.

Szúrós tekintetét a szemembe fúrja, mint aki ki akarja égetni világát.

Nem mozdulok. Tűröm, hogy szavaival korbácsoljon, a szívembe röpítse gyűlöletének nyilait.

Böszörményi Zoltán

El nem küldött levél Bogdán Lászlónak

Trianon. Háromszor: nem!
Nemet kiáltott Sándor nagyapád,
és tovább mesélt a háborúkról.
Mindenik visszaemlékezés vége egyetlen
kérdést visszhangozott: „Minek vér és halál?”

Böszörményi Zoltán

Versek

Milyen hatalmas űr tátong tudásunk végessége

és az isteni akarat végtelensége között,

de kivirágzik az ember életfája,

ha vele van a szeretet.

Böszörményi Zoltán

Darabokra tépve

liliomszínű ragyogásban

lépteimet írom

a darabokra tépett

tájra

Böszörményi Zoltán

El nem küldött levél Orbán Ottónak

Itt állunk, Ottó, az azóta eltelt századik év utcasarkán,

és nem tudunk mit kezdeni magunkkal,

megbénít a metsző fájdalom, elönt a tehetetlenség dühe