Arany János: Kozmopolita költészet

2021. március 15., 07:07
Utcai Dávid: Cosmic answer 0 (mixed media on paper, 37 × 52 cm, 2017)

KOZMOPOLITA KÖLTÉSZET

Nem szégyellem, nem is bánom,
     Hogy, ha írnom kelle már,
Magyaros lett írományom
     S hazám földén túl se jár;
Hogy nem „két világ” csodája –
     Lettem csak népemböl egy:
Övé (ha van) lantom bája,
     Övé rajtam minden jegy.

Ám terjessze a hatalmos
     Nyelvét, honját, istenit!
Zúgó ár az, mindent elmos,
     Rombol és termékenyit :
De kis fajban, amely ép e
     Rombolásnak útban áll:
Költő az legyen, mi népe, –
     Mert kivágyni: kész halál.

Vagy kevés itt a dicsőség,
     S a nemzettel sírba lejt?
Kis-szerű az oly elsőség,
     Amit a szomszéd se sejt?
Nincs erőnkhöz méltó verseny?
     Dalra itthon tárgy elég?
Nem férünk a kontinensen
     Albion is kéne még?…

Légy, ha birsz, te „világ-költő!”
     Rázd fel a rest nyugatot:
Nekem áldott az a bölcső,
     Mely magyarrá ringatott;
Onnan kezdve, ezer szállal
     Köt hazámhoz tartalék:
Puszta elvont ideállal
     Inkább nem is dallanék.

S hol vevéd gyász tévedésed.
     Hogy faját s a nemzeti
Bélyeget, mit az rávésett,
     A nagy költő megveti?
Hisz forgattam, a javából,
     Én is egypárt valaha;
Mind tükör volt: egymagából
     Tűnt nekem föl nép, s haza.

És ne gondold, hogy kihalnak
     Sujtott népek hirtelen,
Amig össze-zeng a dalnok
     S a nemzeti érzelem.
Tán veszélyt, vagy annak látszót
     Vélsz a honra tűnni fel:
Hát van lelked, a szent zászlót
     Épen akkor hagyni el!?

Oh, ha méltóbb s új kobozzal
A megifjodott hazát
Zönghetném még Homérosszal;
Ne csak mindig panaszát!
De legyek, ha veszni sorsa,
Húnyó nép közt Osszián,
Inkább, hogysem dalok korcsa
Közönyös harmóniám!

(1877. augusztus 8.)