Halmai Tamásnak, a frissen József Attila-díjat kapott költőnek és esszéírónak új verseskötete jelent meg Előfeledések címmel. A meglehetősen terjedelmes vállalkozás a szintén nagy volumenű, ezer verset tartalmazó Ezerjófű című kötetének ambícióit követi, és 777 hétsoros verset tartalmaz, amiket a fülszöveg szerint félszonettként is értelmezhetünk, de annyi bizonyos, hogy 10-11 szótagos drámai jambusokról beszélünk.
Az Előfeledések számomra arról (is) szól, hogy a derű költőjének élete nem feltétlenül derűs minden pillanatában, és hogy ennek a derűnek a kivívása heroikus küzdelem eredménye. A derű minden esetben megküzdött és szelektált jelenség, és ez nem csak Halmaira igaz, hanem általános érvényű kijelentés. A boldogságról szóló versekben számomra mindig több izgalom van, mint a boldogtalanságról szólókban. Mert ezek a közhiedelemmel ellentétben sokkal többrétegűbbek, körmönfontabbak. Ez a kötet beszél a depresszióról és a migrénről is, és beszél a mindent átható, kozmikus derűről és egységről is, és ebből a szempontból ugyanúgy rokon Weöres Sándor költői filozófiájával, mint Pilinszky Jánoséval.
Érdekes jelenség számomra, hogy Pilinszky János versei két különböző generációba tartozó, és különféle költőre nagyjából ugyanazt a hatást gyakorolták. Tandori Dezsőre és Halmai Tamásra gondolok itt, akik mindketten Pilinszkyből indultak ki, és mindketten a koanok, az ellentétek, a logikai képtelenségek költészetéhez jutottak el a révén. Vas István Tandori Dezső első kötetének, a Töredék Hamletnek bemutatásakor szintén kitér a Pilinszky-hatásra, és arra a vallásoktól nem birtokolt zen-logikájú metafizikára, ahová eljutott általa. A Töredék Hamlet egy Pilinszkynek ajánlott verset is tartalmaz, ami már mindjárt egy egymást kizáró ellentétekből építkező koan: „Elvéthetetlen üldözött ‒ elalszol és felébredsz” (P. J. névtáblájára). De hasonló elven működnek Tandori következő versei is az említett, első kötetéből: „Habok üres mederben / kapkodják csontjaid” (Fürdés); „Aki elveszti egészét, / megleli részeit” (Egy sem); „Most már egy helyben távolabb” (Koan 2.); „Kövületeddé elevenedő” (Reincarnatus). És most nézzünk néhány példát Halmai Tamás Pilinszky-jegyű ellentétjeire, megfordításaira: „Becsukott kezem ujjai is Isten / felé mutatnak” (A csöndes mágus); „a kalitkát csak madár engedheti szabadon” (A tündérek bemutatkozása); „A szabadból szobádba surranok ki” (Sárnak hívja); „Tenger sétál másnap az emberparton” (Magyarázatok); „Alvilágból is mennyeket hozol fel … Orpheusz lantja magát pengeti” (Orpheusz lantja); „Szemközt a nappal, míg hátunk süti / egy másik nap, az igazi, a képzelt” (Megállni ketten); „mosolyog valaki, de a mosolyhoz nem tartoznak ajkak” (A tündérek bemutatkozása); „Esőben tenger fodroz fölé ernyőt” (Aki vagyunk); „Szenvedéllyel űzi a szenvedélyt / elkerülő ösvényeket a bölcs” (A madárka tanítása); „Tojás rak fészket, megérik a kő (A kert eszméje). És végül álljon itt néhány példa Pilinszky „koanjaira”, megfordításaira, ellentétjeire: „Több tonnás egy csecsemő szorítása” (Szakítás); „Az ágy közös. / A párna nem” (Életfogytiglan); „A teremtés bármily széles, / ólnál is szűkösebb … Korán jövök, megkésem” (Elég); „e nyitott szárnyú, emelkedő zuhanás… e nyílegyenes labirintust…” (Egyenes labirintus); „megtörtént, holott nem követtem el, / és nem történt meg, holott elkövettem” (Merénylet).
Ha már Halmai Tamás költészetének lehetséges párhuzamainál tartunk hadd hozzak fel még egy alkotót, akit rokonnak érzek vele: Keszthelyi Rezsőt. Számomra az ő érzéki-intellektuális költészete néhol Halmait idézi. „Könnyű lepkeraj verdes át / az esőn egy csillagról // mely homlokod mögött / ég tovább” ‒ írja Keszthelyi és Halmai ekként fogalmaz egyik versében: „Holdig nem pilleg se szajkó, se lepke, / eszméletük elér angyalig mégis”. Első ránézésre nem is gondolnánk, de itt is Pilinszky a kapocs.
Halmai Tamás a spiritualizmust emeli költői szintre. Hogy milyen az ő spiritualizmusa? Ilyen: „Valóságfelettiség. Transzhumanizmus. / Metatudomány. Okos szeretet. / Elveken túli szabadelvűség. Kvantumszintű spiritualitás / és bizalom és derű és ki tudja. / De listákat teljesség egészíti ki.” (A jövendő lajtsroma) És ilyen is: „Spiritualizmusnak muszáj hívnunk, / mi kétszer kettő lesz az utódfajnak.” (Jövendő ismeretek)
Már ejtettünk néhány szót a versformáról, de most vizsgáljuk meg egy kicsit közelebbről! A drámai jambusok a könyv nagy részében rímtelenek, ahogy a kiinduló forma sorvégei is azok, ám a könyv utolsó negyedében üdítő változatosságképpen megszaporodnak a rímes változatai: „Mint tavasz hozta nyár, a szabadság is / szerető törvényekkel szolidáris.” A sorbéli jambusokhoz vagy azok pótlábához nem ragaszkodik, és általában megelégszik azzal, ha a sorvégén álló utolsó szótagok végződnek jambikus logika szerint. Ezért dallamosság ebben a kötetben elsősorban akkor keletkezik, ha megfuttatja a jambust és egy hosszú szótagot több rövid követ, és így daktilusok vagy anapesztusok kerülnek a versekbe kellemes, akusztikus meglepetésekként: „érdeme táncnak az áramvonala” (Fűszál, tollpihe); „Hűség rajzol glóriát papagájra” (Horizont); „sötét környezi: az éjszaka méhe” (Világmécs); „Tudni a jót ‒ s a rosszat cselekedni? / Pálfordultán: entropológia” (Madár). Verseiről még azt lehet elmondani, hogy a páratlan és páros szótagszámú sorok nem alkotnak visszatérő mintázatokat a verseken belül, de ez az alapformára, a drámai jambusra is igaz. Viszont, ha a fülszöveg szerint félszonetteknek vennénk ezeket a hétsoros műveket, akkor elvárható lenne némi mátrix jelenléte. Így én nem feltétlenül alkalmaznám rájuk a félszonett megjelölést, bár azt is tudjuk, hogy napjainkban a szonett-fogalmába igen sok forma belefér.
Ez a sűrű szövésű, sokjelentésű, magas artisztikummal bíró, egyéni hangú, lassú és elmélyült olvasást igénylő és sok rokonlelkű művésszel kapcsolatot tartó könyv számomra Halmai Tamás eddigi törekvéseinek szintézise és csúcsra járatása, amin érződik, hogy egy művészileg és emberileg érett alkotó munkája.
Halmai Tamás: Előfeledések, Napkút Kiadó, Budapest, 2022
272. o.
Leczo Bence elsőkötetes szerző 2021-ben megjelent A falu összes férfija címet viselő novellagyűjteménye erős indításnak bizonyult. Már a borító is sejtelmes, mintha a köd leple alatt bújnának meg a címben említett falu és az ott lakó férfiak titkai.
Mágikus vonások. Festészet és irodalom összhangja Szentandrássy István művészetében című kiállítás nyílt a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán.
Új kiállítótérben, újfajta megközelítéssel kerülnek az érdeklődés középpontjába Szentandrássy István Kossuth-díjas festőművész képei a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának aulájában ezen az új koncepciójú kiállításon.
Muszka Sándor a Szégyen című kötetével megelőlegezett egy olyan verspoétikát, amely a maga nemes egyszerűségével az ember materiális voltát hivatott feltárni. Az efféle létről való megszólalás még bekeretezhetőnek tűnik, hiszen a történetek, bár nem függetlenek a külvilágtól, lényegük a bezárt térben válik értelmezhetővé...
Számomra a Belgrádi Kör tagjaként vált ismertté a dramaturg Đorđe Lebović neve és személye, aki azon értelmiségi csoport tagja volt, amely a kilencvenes évek balkáni, nacionalista őrületének kezdetén is a józanságot hirdette. Az eszement nacionalizmus eluralkodását már nem várta ki, 1992-ben elhagyta az országot, 2000-ben visszatért, de élete nagy regényét az emigrációban, majd hazatérte után is, haláláig folytatta.
Aztán a Csipkerózsikákat még a megjelenése évében megvettem, de csak négy évvel később olvastam el. Nem motivált a könyv műfaja, sem az, hogy King az egyik fiával, Owen Kinggel közösen írta. Owentől ugyanis ezen a társszerzői munkán kívül egyebet még nem olvastam, így sejtésem sem lehetett arról, hogy a hétszáznál több oldalas szövegmonstrumból melyik rész, melyik motívum tulajdonítható az apának, és melyik a fiának.
Ahogy az a magyar irodalmi folyóirat világában általános, a Forrás is elsősorban a szűkebb haza, esetükben Kecskemét, illetve Bács-Kiskun megye művészeti-kulturális életére figyel, de országos és természetesen határon túli kitekintéssel. A legújabb, márciusi lapszám is ezt bizonyítja.
Mi az abszolút hatalom, meddig mehet el a hatalom aktuális birtokosa, aki maga is függ egy fölötte lévő hatalomtól. Mindenki szem a láncban… És ez a legbonyolultabb: mert ütközik és keveredik egymással a kötelességtudat, a vakhit, a hűség, a szolgálat, az elkötelezettség, a hit, a remény és a félelem.
Az irodalomban jelen lévő diskurzus a testről egyre erőteljesebb. A titokzatosságba merülő test rengeteg szépirodalmi mű ihletforrásává vált. Fehér Csenge fiatal írónő A kibomló test című debütkötetében különleges elbeszélésmódot választ eme testkép ábrázolására.
Jó prózáról akkor beszélhetünk, ha a történet mondatról mondatra szervesen épül fel, ha olvasás közben úgy érezzük, minden mondat egyetlen lehetséges folytatása az előzőnek, és mindegyik előbbre viszi a történetet. Regős Mátyás kisregényében jórészt ilyen mondatszerelvényeken utazunk Erdős Vili, egy érzékeny, fiatal fiú lelkivilágába.