Képzeljünk el egy cselekmény nélküli regényt. Nemcsak unalmasnak és hiábavalónak tartanánk, de azt is kifogásolhatnánk, hogy nem felel meg a műfaji sajátosságoknak. A Fazekas kulturális enciklopédia szerint a regény legfontosabb jellemvonásai: „Nagy terjedelmű, rendszerint hos - szú időtartamot felölelő történetet ábrázol szerteágazó cselekménnyel, fő- és mellékszereplőkkel. Középpontjában a részletesen ábrázolt háttér előtt játszódó eseménysor áll.” Ezek alapján eleve fölösleges vállalkozás lenne a cselekmény nélküli regény megteremtésével kísérletezni. Krasznahorkai László Aprómunka egy palotáért című kisregényével mégis rácáfol erre.
Herman Melvill New York-i könyvtáros nevének súlya alatt tengeti életét – újságírók, egyetemisták és rajongók zaklatják a különös és nyomasztó egybeesés miatt. Létezésének átlagossága szöges ellentétben áll a Moby Dick írójának mozgalmas életével, és az ebből fakadó frusztráció depresszív állapotba sodorja. Felesége nem foglalkozik vele, munkájában lenézik, és még lúdtalpas is, vagyis „… az én esetemben valójában nem »lúdtalpról«, hanem boka-, még pontosabban harántboltozat-süllyedésről kell beszélni, ami nagyon nem ugyanaz…”
Amint fizikai rendellenességét is leírja, beszédmódja aprólékos és végletesen mániákus, végeérhetetlen mondatai is ezt a kántáló, önszuggesztív hangulatot tükrözik. Az elbeszélő őrületig kényszeres és megrögzött viselkedésében néha mégis megcsillannak a zsenialitásról árulkodó tiszta pillanatok: „…a művészet, az egy felhő, amelyik árnyékot vet a hőségben, vagy villám, ami eltöri egy helyen az eget, ahol az árnyék alatt vagy a villámfényben egyszerűen már nem lesz a világ olyan, mint azelőtt volt, egy tér áll elő, ahol hirtelen vagy nagyon hideg, vagy nagyon forró az, ami van, azaz ahol távoli hatásra az adott tér összes részecskéje átmenet nélkül más, mint a környezete…” Fontos igazságokat fogalmaz meg nemcsak névrokona, de Lebbeus Woods műépítész, Malcolm Lowry prózaíró és Bartók Béla művészetéről is.
Zaklatottságában a naplóírás és a tökéletes könyvtár ötletének kidolgozása marad az egyetlen szilárd pont, az értelem: „…a könyvtárak: tornyok könyvekkel, ahol a »torony« éppolyan fontos, mint az, hogy »könyvek« – tornyok tehát, amelyek mindig zárva kellene legyenek…” Álma a könyvtár, mely örökké zárva tart, amelyben nem garázdálkodnak olvasók, amelyben nem szolga könyvtáros, hanem elhivatott és áldozatos őr, amelyben a dokumentumok méltó helyükön, zavartalanul pihenhetnek, és sértetlenül megmaradnak – az örökkévalóságnak.
Az elbeszélés tökéletes íve, a gondolati kapcsolódások elképesztő hídjai, a néhol lelassított, máskor száguldó ritmus csakis az elbeszélő szavaival írható le, amivel a melville-i elbeszéléstechnikát idézi fel: „…rögtön Melville-re kellett gondolnom, arra a zaklatott metódusra, ahogyan ő gondolkozott, hogy belekezdett valamibe, mintha csak fecsegne, és pár sorral lejjebb már ott is voltunk a lényegesnél, az univerzálisnál…”
Krasznahorkai kisregénye igazi mestermunka – és aprómunka is, hisz a tökéletes irodalmi mű megalkotásához legalább annyi tervezés és olyan precíz kivitelezés szükségeltetik, mint az ideális könyvtár elméleti és gyakorlati létrehozásához, és megteremtőjének személye éppoly fontos és egyszerre jelentéktelen, mint a New York Public Library arctalan könyvtárosa – egy igazi palotaőr.
Krasznahorkai László: Aprómunka egy palotáért. Magvető Kiadó, Budapest, 2018
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2018. december 29-i számában)
Csornyij Dávid 1991-ben született a kárpátaljai Beregszászon. A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola történelem szakán diplomázott, jelenleg a Debreceni Egyetem Történelmi és Néprajzi Doktori Iskolájának hallgatója. 2015 óta publikál, művei megjelentek A tökéletes zártság egyetlen pillanata és a Különjárat című antológiákban. Jelenleg az Előretolt Helyőrség Íróakadémia hallgatója. A jelzőlámpák diktatúrája című, első verseskötetét fogom most a kezemben.
Szabó Fanni debütkötete a káoszból próbál rendet teremteni. Versei olyan univerzum létezésére irányítják figyelmünket, amelyet hajlamosak lennénk tudattalanunk óceánjába süllyeszteni. E világ lakói intenzíven érző lények, akik közt áthidalhatatlan távolság lüktet.
Mindenki másképp reagált a COVID-19 rohamos terjedésére, és más-más tevékenységgel tette önmaga számára elviselhetővé a 2020. március 10-től június 15-ig terjedő időszakot. H. Nagy Péter aktív kutatásba kezdett a vírushelyzet kulturális hatásairól és célul tűzte ki, többek között, az irodalmi és filmes járványtematika feldolgozását. Az irodalomtörténész, szerkesztő, popkultúra-kutató munkájának eredménye a Karanténkultúra és járványvilág című kötet lett, mely 2020- ban jelent meg, a Prae Kiadó gondozásában.
Van, amikor a testet kell táplálni, hogy könyvhöz jusson az emberfia. Akkor is, ha ez a test történetesen egy boszorkányéhoz hasonló, akitől rettegett a környék összes gyereke, állítólag a tulajdon (felnőtt) gyermekei is. Bözsike néninek hetente háromszor vittünk ételt, ő pedig ponyvát adott cserébe.
A mesehallgatás, a meseolvasás és a mesemondás népszerűsítéséért indította el új hangzómellékletes népmeseválogatás-sorozatát a budapesti Hagyományok Háza. Az első kötetbe huszonegy Kis-Küküllő menti, kibédi népmese került Ráduly János gyűjtéséből.
2020 végén a marosvásárhelyi Lector Kiadó gondozásában, Szonda Szabolcs fordításában látott napvilágot a román költő, Alexandru Mușina (1954, Nagyszeben – 2013, Brassó) Macska-e a cica? magyar nyelvű kötete.
Két részre hasított kötetet kap kézhez az olvasó, az első ciklus a dáktör niku & his skyzoid band címet viseli, a második A reggel királya. A fordító elmondása szerint két kötetből összesítette a magyar kiadást, ami ezért ugyancsak sokszínűnek mutatkozik.
Sándor Zoltán író, szerkesztő, publicista, a vajdasági magyar irodalmi élet egyik meghatározó egyénisége. Nyolcadik novelláskönyve után most esszékötettel jelentkezett, amelyben olvasmányélményeinek lenyomatát veheti kézbe az olvasó, a folyóiratokban megjelent recenziók, tanulmányok gyűjteményét.
Ősszel jelent meg a zentai Mécsvirág együttes Folyók fölött című lemeze. A formációnak immár a negyedik hanghordozójáról adhat hírt a krónikás, és ahogy az előző három alkalommal tehette, most is megírhatja: egyedi gondolatfonalat szőttek, ezúttal huszonhét számban, egy korongra az alkotók. [...] Ezúttal a vajdasági magyar kortárs költők művei jelentik a közös nevezőjét a Verebes Krnács Erika, Baráth Hajnal Anna és Zsoldos Ervin alkotta, idén fennállásának tizenötödik évfordulóját ünneplő kisegyüttes legújabb munkájának.
Lovas Ildikó Amikor Isten hasba rúg című regénye fenekestül felforgatja majd az olvasónak eddigi, Brenner Józsefről, illetve Csáth Gézáról alkotott véleményét. A sikeres, oly sokoldalú, egyszerre zeneszerzői, zeneesztétai, írói, festői, kísérletező szakorvosi ambícióktól fűtött, nőfaló, mérhetetlen számú koituszáról naplót vezető, a kábítószerek „jóvoltából” egyszerre „több trillió” életet megélő „Wunderkind”, akinek csodásan alakuló karrierjét az olvasó agyába beszüremkedő elérhető művek, adatok, hírforrások szerint csak az immár megfékezhetetlen, kontrollálhatatlan