Ez a könyv bizonyos értelemben az Ördögvér és vámpírangyal folytatásának is fölfogható. Világlátásában, írói technikájában és stílusában. Az írói pálya gazdagodásának jeleként most azonban még hangsúlyosabb a novellisztika szerepe. Helyenként a drámaiság, helyenként az abszurditás van előtérben. Foglalkoztatja a szabadság és a rabság ellentétpárja.
Az alkotó képzeletnek – a regényekhez hasonlóan – itt is fontos szerep jut. Gáspár Ferenc írói habitusához alapvetően hozzátartozik ez az érték. A novellákban természetesen jobban sűríti az anyagot, a tér és az idő kezelése itt teljesen különbözik a nagyepika lehetőségeitől. Világképe itt különösen keserű, inkább az élet negatív jelenségei dominálnak. Gyakran az irónia segíti a felülemelkedést, ez a túlélés sokszori eszköze. S ebben a világban a kegyetlenség és az erőszak is vissza-visszatérő jelenség, és az is érthető, hogy kikerülhetetlen a naturalisztikus ábrázolás. „…Ha Istent ismer, kérleltem, ne bántson! Én vagyok az Isten, röhögött, és szögeket vett elő. Mert nem volt elég neki a szöges csizma, még azon felül vert vasakat a sarkamba…” – olvassuk a Nagyobb, mint a Csóványos egyik részletében. A műben egyébként a csendőrvilágban megtörtént eseményeket dolgozza fel az író, egy birkatolvajjal a középpontban, az egyes szám első személyű elbeszélésmód teszi hitelesebbé a mondandót, bemutatva a bűnt és a bűnös embert.
Az ajánló szöveg szerint „tárcába hajló” a Marha mázli. Két sors vázlata, párhuzam 1956 és a jelen (2021) között. Látható itt is, hogy írónkat vonzzák a szélsőséges élethelyzetek, a kalandos sorsok, a veszélyek. Itt például az aknára futás, illetve annak elkerülése. A „marha mázli”, a végül mégis megvalósuló végkifejlet. Vagy éppen az Emberhalál sajátos kezdetét is említhetjük. A szituáció ismerős: emlékeztet a Trianon fiai világára, tulajdonképpen úgy is felfoghatjuk, mint egy részletet ama regényből. Hangütése remek, a leírás érzékenységre vall. Aztán gyorsan folytatódik a történet a merényletről és a tárgyalásról. A bűnt magára vállaló emberről. Az ősi példa talán Mikszáth Kálmán kiváló novellájából, a Bede Anna tartozásából való. Ám a Trianon fiai a közelebbi példa. A részletek zűrösek a szerb megszállás egy évszázaddal ezelőtti idejéből és a hősiességről.
Az eddigiektől különböző történeteket tartalmaz az a novellafüzér, amely a kötetcímet is adta. Pontosabban ezek a művek ugyanarról szólnak – különféle megvilágításban. Játék és kísérlet egyszerre a kötete eme fejezete. Nem mellesleg az utolsó novella főszereplője nem más, mint egy skorpió… Amúgy természetesen neki is van jelenése a másik négy történetben is, csak más-más szemszögből. Rajta kívül a szereplők: a fogoly, az őr, a „Kardos” és a „Fényképezős”. Mindenképpen ötletes és izgalmas ez a játék. Közvetve arra is gondolhatunk, hogy mindez egyetlen emberben is megtörténhetne, s a különböző nézőpontok – ugyan más és más hangsúlyokkal, de – ugyanarról szólnak. A szereplők közötti feszültség jól látható, miközben a skorpió „munkálkodik” a Kardos nadrágjában… A megoldás groteszk, hiszen a befejezés az állat szemszögéből áll elénk. S a kivégzés is elmarad.
Gáspár Ferenc olyan értelemben is naprakész, hogy beépíti történeteibe legújabb korunk történéseit. (Az orosz–ukrán háború majd a köteten kívüli novellákban válik szövegszerűvé.) A vírus, a járvány már a Trianon fiai regényvilágába is beszüremkedett, s a novelláskötetben pedig van egy mű, a Szerelem vírus idején, avagy a Jézusra hajazó ember. Anglia is megjelenik a történetben, rögtön az elején. Vérbő történet néhány oldalon. S megjelenik benne – bár nevének említése nélkül – Ady Endre: „….Itthon meg gyönyörű március. Senki sem hiszi el, hogy járvány van. Március van, és határtalan az élet (kiemelés tőlem – B. I.), mondja Rita a barátnőjének…” 2020 márciusának sűrű ideje elevenedik meg itt. A Charles és Jézus közötti hasonlóság persze külsődleges, és más részletekben is van utalás az emberi kapcsolatok abszurditására.
Mindezekből is jól látszik, hogy a regények mellett igen erős az életmű ezen vonala is.
Gáspár Ferenc: Összhang, Napkút Kiadó Kft., 2022
„A búcsú után nincs szükség a múlt felemlegetésére” (5.) ‒ olvashatjuk Légrádi Gergely legújabb regényének elején. Ennek ellenére kivétel nélkül mindegyik szereplő a múlton töpreng, egészen pontosan azon a múlton, amelyet nem ismernek eléggé, csak feltételezéseik vannak róla. Mindannyian a saját múltjukat szeretnék megismerni, feldolgozni vagy éppen elfelejteni, ki-ki a maga módján: kérdések feltevésével, a ki nem mondott szavak, történetek papírfecnikre való lejegyzetelésével, a múlt sötét árnyainak háttérbe szorításán, elfeledésén munkálkodva.
A Cerkabella Könyvkiadó Macskák Mesés könyve címmel figyelemre méltó válogatást adott közre a macskairodalom színe-javából. Lovász Andrea szerkesztő negyven mesét, verset és regényrészletet gyűjtött ebbe az impozáns kiadványba, amelyben a nagy klasszikusoktól a kortárs alkotásokig sokféle írás kapott helyet. Közös vonásuk, hogy a maguk nemében mindegyik irodalmi bravúr, valamint az azonos központi szereplőjük, azaz főhősük: őfelsége, a macska.
A József Attila-, Híd-, Szirmai-, Herceg- és sok más díjas Lovas Ildikó vajdasági magyar írónő ezúttal egy különös, rendkívül értékes könyvvel örvendeztetett meg bennünket. 2022-ben a Forum kiadásában Szép Amáliák címmel és Cselédregény alcímmel jelent meg tényregénye.
Tavaly ősszel jelent meg Durica Katarina legújabb regénye, Mennyit adtál érte? címmel. Az írónő a maffiagyilkosságok áldozatai és a Brüsszelben dolgoztatott magyar prostituáltak után ismét egy szövevényes és kevésbé ismert világot tár az olvasó elé. Ennek a világnak meddő nők, gyermekre vágyó házaspárok, béranyák és anonim petesejtdonorok a szereplői, akiket ugyanúgy a vágyakozás hajt a hétköznapok során, mint megannyi más embert.
A 2022-es év végén jelent meg a Szélvész című antológia, a Szlovákiai Magyar Írók Társasága jóvoltából. A kötet lényegében a már korábban, (pontosabban 2020-ban), megjelent Fiatal írók antológiájának folytatása, de teszi ezt úgy, hogy közben próbál új alapokra is helyezkedni. A kötet egyes szövegei az Írótársaság táborainak közvetett és közvetlen eredményei, erre utal az antológia borítóján olvasható megjegyzés: Grendel Lajos Mentorprogram könyvek 1. A Szlovákiai Magyar Írótársaság 2007-ben indított kezdeményezése az idén kapta meg ezt az elnevezést, emlékezve a
Kovács István A gyermekkor tündöklete című regénye 1998-ban jelent meg, s a mostani immár a harmadik kiadás. De – mint azt Jánosi Zoltán utószóként jegyzett elemzéséből megtudhatjuk – a szerzőt már jóval korábban megszólította a téma, s a bevezető fejezet 1972-ben az Élet és Irodalom hasábjain meg is jelent, ám a teljes mű – több szakaszban íródva – csak a rendszerváltás utáni években nyerte el végleges formáját.
Figyelmet és elismerést érdemlő pillanat az, amikor a tehetség és a kemény munka eredménye végre ünnepélyes formát ölt. A Csikófogat antológia kézzelfogható, értékes és különleges bizonyítéka ennek. Közel kétszáz fiatal jelentkezett az Orpheusz Kiadó és a Guttenberg Pál Népfőiskola által 2021-ben meghirdetett, Csikófogat elnevezésű tehetséggondozó programra, amelyet határon túli középiskolások számára hirdettek meg. Az ennek keretein belül megírt munkák közül csak a legjobbak kerülhettek nyomtatásba. Az antológia épp azt a friss tehetséget, új látásmódot képviseli, amit egy ilyen
Semmink sincs, csak a történetünk – olvashatjuk a kinyilatkoztatást Visky András Kitelepítés című új könyvében. Sokatmondó és megrázó ez a mondat. Gondoljunk bele: minden döntésünkkel, választásunkkal egy olyan történetet írunk, ami kizárólagos és lényegi tulajdonunk. Az élettörténetünk a legfőbb érték, amivel rendelkezhetünk. De hogy mit is jelent a teljes megfosztottság, mi ez a semmi, amire az idézet utal, akkor értjük meg igazán, ha ismerjük a regény történelmi hátterét és látjuk a személyes sorsokat is.
A kétszáz éve született halhatatlan költőt, Petőfi Sándort az utóbbi két-három évtizedben gyakran idézik lelkesülten, miszerint ő is káromkodott a Mit nem beszél az a német című versében. A csúnya beszéd mai úttörői csupán az felejtik el hozzátenni, hogy az egész életműben ez az egy otrombaság található. Mert a költő akkor a német (Habsburg) aljasság hallatán rettentően begorombult.
Cserna-Szabó András regényében, a Zerkó – Attila törpéjében viszont alap a káromkodás, olybá tűnik, mintha az ezerhatszáz-ezerhétszáz évvel ezelőtt élt szereplők valamennyien egy pesti kocsmából jöttek volna ki éppen.