Ez a könyv bizonyos értelemben az Ördögvér és vámpírangyal folytatásának is fölfogható. Világlátásában, írói technikájában és stílusában. Az írói pálya gazdagodásának jeleként most azonban még hangsúlyosabb a novellisztika szerepe. Helyenként a drámaiság, helyenként az abszurditás van előtérben. Foglalkoztatja a szabadság és a rabság ellentétpárja.
Az alkotó képzeletnek – a regényekhez hasonlóan – itt is fontos szerep jut. Gáspár Ferenc írói habitusához alapvetően hozzátartozik ez az érték. A novellákban természetesen jobban sűríti az anyagot, a tér és az idő kezelése itt teljesen különbözik a nagyepika lehetőségeitől. Világképe itt különösen keserű, inkább az élet negatív jelenségei dominálnak. Gyakran az irónia segíti a felülemelkedést, ez a túlélés sokszori eszköze. S ebben a világban a kegyetlenség és az erőszak is vissza-visszatérő jelenség, és az is érthető, hogy kikerülhetetlen a naturalisztikus ábrázolás. „…Ha Istent ismer, kérleltem, ne bántson! Én vagyok az Isten, röhögött, és szögeket vett elő. Mert nem volt elég neki a szöges csizma, még azon felül vert vasakat a sarkamba…” – olvassuk a Nagyobb, mint a Csóványos egyik részletében. A műben egyébként a csendőrvilágban megtörtént eseményeket dolgozza fel az író, egy birkatolvajjal a középpontban, az egyes szám első személyű elbeszélésmód teszi hitelesebbé a mondandót, bemutatva a bűnt és a bűnös embert.
Az ajánló szöveg szerint „tárcába hajló” a Marha mázli. Két sors vázlata, párhuzam 1956 és a jelen (2021) között. Látható itt is, hogy írónkat vonzzák a szélsőséges élethelyzetek, a kalandos sorsok, a veszélyek. Itt például az aknára futás, illetve annak elkerülése. A „marha mázli”, a végül mégis megvalósuló végkifejlet. Vagy éppen az Emberhalál sajátos kezdetét is említhetjük. A szituáció ismerős: emlékeztet a Trianon fiai világára, tulajdonképpen úgy is felfoghatjuk, mint egy részletet ama regényből. Hangütése remek, a leírás érzékenységre vall. Aztán gyorsan folytatódik a történet a merényletről és a tárgyalásról. A bűnt magára vállaló emberről. Az ősi példa talán Mikszáth Kálmán kiváló novellájából, a Bede Anna tartozásából való. Ám a Trianon fiai a közelebbi példa. A részletek zűrösek a szerb megszállás egy évszázaddal ezelőtti idejéből és a hősiességről.
Az eddigiektől különböző történeteket tartalmaz az a novellafüzér, amely a kötetcímet is adta. Pontosabban ezek a művek ugyanarról szólnak – különféle megvilágításban. Játék és kísérlet egyszerre a kötete eme fejezete. Nem mellesleg az utolsó novella főszereplője nem más, mint egy skorpió… Amúgy természetesen neki is van jelenése a másik négy történetben is, csak más-más szemszögből. Rajta kívül a szereplők: a fogoly, az őr, a „Kardos” és a „Fényképezős”. Mindenképpen ötletes és izgalmas ez a játék. Közvetve arra is gondolhatunk, hogy mindez egyetlen emberben is megtörténhetne, s a különböző nézőpontok – ugyan más és más hangsúlyokkal, de – ugyanarról szólnak. A szereplők közötti feszültség jól látható, miközben a skorpió „munkálkodik” a Kardos nadrágjában… A megoldás groteszk, hiszen a befejezés az állat szemszögéből áll elénk. S a kivégzés is elmarad.
Gáspár Ferenc olyan értelemben is naprakész, hogy beépíti történeteibe legújabb korunk történéseit. (Az orosz–ukrán háború majd a köteten kívüli novellákban válik szövegszerűvé.) A vírus, a járvány már a Trianon fiai regényvilágába is beszüremkedett, s a novelláskötetben pedig van egy mű, a Szerelem vírus idején, avagy a Jézusra hajazó ember. Anglia is megjelenik a történetben, rögtön az elején. Vérbő történet néhány oldalon. S megjelenik benne – bár nevének említése nélkül – Ady Endre: „….Itthon meg gyönyörű március. Senki sem hiszi el, hogy járvány van. Március van, és határtalan az élet (kiemelés tőlem – B. I.), mondja Rita a barátnőjének…” 2020 márciusának sűrű ideje elevenedik meg itt. A Charles és Jézus közötti hasonlóság persze külsődleges, és más részletekben is van utalás az emberi kapcsolatok abszurditására.
Mindezekből is jól látszik, hogy a regények mellett igen erős az életmű ezen vonala is.
Gáspár Ferenc: Összhang, Napkút Kiadó Kft., 2022
Eddig ismeretlen felvidéki szerző könyve – ezzel az ajánlással kaptam kézhez Szigety Péter Birinéninek szeretettel című művét. Izgatott voltam, ugyanis fogalmam sem volt, mire számíthatok, s az első gyors átlapozás után kíváncsiságom még inkább fokozódott. Az viszont már akkor biztosnak tűnt, hogy különös könyv akadt a kezem ügyébe.
„Hogyan lesz erőnk a jövő kihívásaival szembenézni? Minden eszköz megadatott: kell hozzá költészet, történet, szeretet. Utána jöhet a tudomány” – olvashatjuk Bonczidai Éva sorait a Magyar Kultúra magazin novemberi, erő tematikájú lapszámának beköszöntőjében. Az erős ember ismérvei, a különféle erőforrásaink, valamint az emberi erő jóra való felhasználásának módozatai mellett az Erő lapszám legfontosabb kérdései tehát e három – hatványozottan hátrányos helyzetű – kulcsfogalom köré épülnek.
Az Animus Kiadó 2007 óta adja ki a skandináv krimik sorozatot, amelynek népszerűsége mind a mai napig töretlen. A sorozatban elsőként az izlandi Arnaldur Indriðason Kihantolt bűnök című regénye jelent meg, s az az óta eltelt tizenhat évben százhatvannál is több címszóval ajándékozták meg a műfaj rajongóit. A legtöbb szerző svéd, norvég és izlandi nemzetiségű, de akad közöttük néhány dán és finn is.
Bela Durancinak, „Szabadka első okleveles művészettörténészének” (Bács, 1931 – Szabadka, 2021) neve egyformán ismert mind a szerb, mind a magyar művészeti körökben, hiszen mind a két nyelven számos könyve, művészekről írt monográfiája, kiállításmegnyitója, katalógusa és folyóiratokban közölt szakcikke jelent meg, s az általa rendezett kiállítások száma is impozáns.
Minden egyes, a helyi regionális történelem egy-egy darabját kiszínezni kívánó kiadvány megjelenése valóban fontos és kívánatos, kiváltképp napjainkban. Éppen ezért nem csupán a felvidéki magyar cserkészmozgalom, hanem a Rimaszombat története iránt érdeklődő számára is érdekes és inspiráló lehet a Lilium Aurum kiadó gondozásában megjelent, A cserkészliliom peremvidéki szirmai című kötet, amelyben a szerző, Gaál Lajos, a 110 éves rimaszombati cserkészet krónikáját tárja elénk.
A huszonöt éves Petőfi Sándor Föltámadott a tenger című versét 1848. március 30-án, a Pesten újra elkezdődött forrongások hatására írta meg, az egész nemzeti közösség szószólójaként. Földrengésszerű változást írt bele egyetlen képbe, egy új világrend eljövetelét hirdetve. Tömegeket mozgatott meg szuggesztív költői erejével, költészetének máig tartó ereje magyarságtudatunk része, nemzeti önazonosságunk, sőt önmeghatározásunk részévé is vált.
Mikor vagyunk arccal a falnak? Mondjuk, ha büntetésből sarokba állítanak. Vagy nekiesünk. Esetleg valaki arccal a falnak lök. Mindenesetre egy olyan élethelyzetet feltételez, amelyet alapesetben nem szabad akaratunkból, örömmel választunk. Szerintem csak úgy senki sem állt még oda egy falhoz. Ha közvetlenül előttünk van, akkor nem látjuk, mi zajlik körülöttünk.
Margaret Atwood 2022-ben megjelent Égető kérdések című esszékötete meglehetősen felborzolta a kedélyeket. Súlyos kérdéseket tesz fel (mi számít igaznak?; összefér-e a politika és művészet?; illetve érdekli a geopolitika, a faji fennmaradás, a történetek létjogosultsága is), amelyekre maró őszinteséggel felel, kellő humorral fűszerezve. A hangsúlyok öt fejezeten keresztül váltakozva jelennek meg.
Tóth László (1949) Rossz napok című keményfedeles gyűjteményes kötetének alcíme Új versek és rátalálások 2018– 2023. Öt év hosszú idő, de egy korábbi interjúban éppen a szerző jelenti ki, hogy „ritkán és keveset írt eddig”. Az Új versek része az alcímnek nyilván a megjelölt időszakban születettekre utal – bár sok esetben utalás nélkül is rájönne a nyájas olvasóközönség, hiszen némely alkotás aktuális, az elmúlt évekre kifejezetten jellemző közéleti és egzisztenciális problémákat boncolgat.
A regény szerkezete nagymértékben hasonlít a lapunk júliusi számában ismertetett Végzetes ígéret című Angela Marsons-krimire, amely ráadásul ugyanúgy 2018-ban jelent meg először, mint Carmen Mola regénye. Mindkét műben egy nő a nyomozóegység rátermett parancsnoka, mindkettőjük csapata egy új taggal gyarapodik, akit a többiek nehezen fogadnak be, mindkét regényben különös részletek derülnek ki a nyomozók magánéletéből.