Ez a könyv bizonyos értelemben az Ördögvér és vámpírangyal folytatásának is fölfogható. Világlátásában, írói technikájában és stílusában. Az írói pálya gazdagodásának jeleként most azonban még hangsúlyosabb a novellisztika szerepe. Helyenként a drámaiság, helyenként az abszurditás van előtérben. Foglalkoztatja a szabadság és a rabság ellentétpárja.
Az alkotó képzeletnek – a regényekhez hasonlóan – itt is fontos szerep jut. Gáspár Ferenc írói habitusához alapvetően hozzátartozik ez az érték. A novellákban természetesen jobban sűríti az anyagot, a tér és az idő kezelése itt teljesen különbözik a nagyepika lehetőségeitől. Világképe itt különösen keserű, inkább az élet negatív jelenségei dominálnak. Gyakran az irónia segíti a felülemelkedést, ez a túlélés sokszori eszköze. S ebben a világban a kegyetlenség és az erőszak is vissza-visszatérő jelenség, és az is érthető, hogy kikerülhetetlen a naturalisztikus ábrázolás. „…Ha Istent ismer, kérleltem, ne bántson! Én vagyok az Isten, röhögött, és szögeket vett elő. Mert nem volt elég neki a szöges csizma, még azon felül vert vasakat a sarkamba…” – olvassuk a Nagyobb, mint a Csóványos egyik részletében. A műben egyébként a csendőrvilágban megtörtént eseményeket dolgozza fel az író, egy birkatolvajjal a középpontban, az egyes szám első személyű elbeszélésmód teszi hitelesebbé a mondandót, bemutatva a bűnt és a bűnös embert.
Az ajánló szöveg szerint „tárcába hajló” a Marha mázli. Két sors vázlata, párhuzam 1956 és a jelen (2021) között. Látható itt is, hogy írónkat vonzzák a szélsőséges élethelyzetek, a kalandos sorsok, a veszélyek. Itt például az aknára futás, illetve annak elkerülése. A „marha mázli”, a végül mégis megvalósuló végkifejlet. Vagy éppen az Emberhalál sajátos kezdetét is említhetjük. A szituáció ismerős: emlékeztet a Trianon fiai világára, tulajdonképpen úgy is felfoghatjuk, mint egy részletet ama regényből. Hangütése remek, a leírás érzékenységre vall. Aztán gyorsan folytatódik a történet a merényletről és a tárgyalásról. A bűnt magára vállaló emberről. Az ősi példa talán Mikszáth Kálmán kiváló novellájából, a Bede Anna tartozásából való. Ám a Trianon fiai a közelebbi példa. A részletek zűrösek a szerb megszállás egy évszázaddal ezelőtti idejéből és a hősiességről.
Az eddigiektől különböző történeteket tartalmaz az a novellafüzér, amely a kötetcímet is adta. Pontosabban ezek a művek ugyanarról szólnak – különféle megvilágításban. Játék és kísérlet egyszerre a kötete eme fejezete. Nem mellesleg az utolsó novella főszereplője nem más, mint egy skorpió… Amúgy természetesen neki is van jelenése a másik négy történetben is, csak más-más szemszögből. Rajta kívül a szereplők: a fogoly, az őr, a „Kardos” és a „Fényképezős”. Mindenképpen ötletes és izgalmas ez a játék. Közvetve arra is gondolhatunk, hogy mindez egyetlen emberben is megtörténhetne, s a különböző nézőpontok – ugyan más és más hangsúlyokkal, de – ugyanarról szólnak. A szereplők közötti feszültség jól látható, miközben a skorpió „munkálkodik” a Kardos nadrágjában… A megoldás groteszk, hiszen a befejezés az állat szemszögéből áll elénk. S a kivégzés is elmarad.
Gáspár Ferenc olyan értelemben is naprakész, hogy beépíti történeteibe legújabb korunk történéseit. (Az orosz–ukrán háború majd a köteten kívüli novellákban válik szövegszerűvé.) A vírus, a járvány már a Trianon fiai regényvilágába is beszüremkedett, s a novelláskötetben pedig van egy mű, a Szerelem vírus idején, avagy a Jézusra hajazó ember. Anglia is megjelenik a történetben, rögtön az elején. Vérbő történet néhány oldalon. S megjelenik benne – bár nevének említése nélkül – Ady Endre: „….Itthon meg gyönyörű március. Senki sem hiszi el, hogy járvány van. Március van, és határtalan az élet (kiemelés tőlem – B. I.), mondja Rita a barátnőjének…” 2020 márciusának sűrű ideje elevenedik meg itt. A Charles és Jézus közötti hasonlóság persze külsődleges, és más részletekben is van utalás az emberi kapcsolatok abszurditására.
Mindezekből is jól látszik, hogy a regények mellett igen erős az életmű ezen vonala is.
Gáspár Ferenc: Összhang, Napkút Kiadó Kft., 2022
Úgy tűnik, hogy egy hatásos pszichothrillerhez elengedhetetlen egy holttest, amely eleve bűncselekményre utal. Heidi Perks regénye ugyan nem azon könyvek sorába tartozik, amelyek a frászt hozzák az olvasóra, mégis izgalomban tart. Nem tocsog a vértől, nincsenek benne káromkodások, szexjelenetek, semmi rémületet keltő klisé, közhelyes fordulat, amit általában a fásult olvasó felrázása érdekében vetnek be az írók. Ám egy történet nem önmagától válik pszichothrillerré, hanem a megírása módjától.
Zsille Gábor nemrég megjelent Tranzit Felvidék című új verseskötete érdekes vállalkozás, amelyben sajátos módon párosul az útleírás és a személyes napló műfaja. Noha Budapesten született, a József Attila-díjas költőt, műfordítót különleges kapcsolat fűzi a Felvidékhez. Gyökerei egészen a galántai járásbéli Nemeskajalig vezetnek, a család a lakosságcsere után került Magyarországra.
Keveseknek adatott meg, hogy évszázadok, akár ezredek múltán is időszerűek maradjanak, és az sem sokaknak, hogy időről időre újra fölfedezzék életművüket. Kettőből két hegedűművész vallotta be kérdésemre, hogy nem hallott még Lavotta Jánosról, holott intézmények, utcák és egy rangos díj is viseli a legendás zenész nevét. Halála után kétszáz évvel most egy szívvel-lélekkel megírt életrajzi regény is megjelent a méltatlanul kevéssé emlegetett művészről.
Éppen ezek az őszi napok, az 1847. október 31. és november 3. közötti időszak a Petőfi-életrajz fehér foltjai, olyan üres helyek, amelyekről semmiféle ismeretünk sincs. Osztovits Szabolcs „Sors! Nyiss nekem tért” – Petőfi Sándor életének krónikája című könyvével most szimbolikusan az életrajzzal kapcsolatos ismereteink jellegére szeretnénk irányítani a figyelmet. Hol vannak a Petőfi Sándor életével és szerepvállalásával kapcsolatos tudásunk fehér foltjai?
Másfél évvel a Polcz Alaine-ről közreadott kötet után, Alaine 100. születésnapjára megérkezett annak párdarabja, Szávai Géza személyes emlékekkel dúsított fotókönyve, Az élet és Mészöly Miklós – a templom és kilincse címmel.
A kötetben szereplő több mint száz színes és fekete-fehér fotó javát, néhány kivételtől eltekintve, Szávai vagy felesége, Ilona készítette. Időskori, utolsó darabok Mészöly Miklósról, pózokba merevedettség nélküli, spontán pillanatok gyűjteménye amatőr fotókon rögzítve.
Titusz, a hős című kötetében Acsai Roland a 19. században virágkorát élő, mára elhalt versformához nyúl azzal a céllal, hogy a nándorfehérvári diadal önfeláldozó hősét és történetének kultuszát ismét a köztudatba emelje. Miközben – a Petőfi és Arany által különösen kedvelt műfajt és versformát felélesztve – felező tizenkettesekben elbeszéli Dugovics Titusz hőstetteit, sorsát és jellemét, friss nyelvezetű, csillámló játékosságú versuniverzumot alkot.
Kell-e egy újabb életrajz József Attiláról? Lehet-e újat mondani a nagybetűs költőről, akit Petőfivel, Arannyal, Adyval nagyjából egyenrangúnak tart mindenki, de ha személy szerint kérdeznénk meg az olvasókat, hogy kit gondolnak a legnagyobb magyar költőnek, vagy sokkal inkább, azt, ki a kedves versrajongó honfitársunk kedvenc költője, akkor az a bizonyos elképzelt olvasó nagy valószínűséggel őt nevezné meg.
Sziszifuszi munkának tűnik Tóth László vállalkozása. Pár éve elkezdte fölleltározni, számadó-kötetekbe gyűjteni életműve eddig jobban s általa kevésbé preferált szeleteit; s most, a fülszöveg szerint, „prózai-drámai” írásait szerkesztette egybe. Jól tette. Hanem, s lehet ez az én vétkem, de árgus kereséssel sem leltem ama prózára, ami határozottan elválasztható lenne lírikus alkatától, a gondolatszőttesekből álló szó- s szövegkárpittól. Attól, ami – ő.
A Petőfi 200 bicentenáriumhoz kapcsolódó könyvsorozat nyolc kötetének bemutatását a méltó tisztelgés megkezdésekor szimbolikusan Margócsy István Petőfi Sándor emlékezete című könyvével indítottuk, az életműre való emlékezés formáit, lehetőségeit taglalva. A megemlékezések időszakában különösen fontos összegezni mindazt a tudást, ami Petőfi Sándor szerepvállalásaihoz kötődik, különös tekintettel erre a többes szám által is jól kiemelt többletre, ami egyszerre utal Petőfi költői, politikai és színészi karrierjére. Irodalmi és kulturális emlékezetünk gazdagsága ebből a sokoldalúságból fakad.