Dimény Lóránt a harmadik évezred első tizedének delén az Előretolt Helyőrség Szépirodalmi Páholyában talán az egyik legígéretesebb indulónak tűnt (noha ezt az „indulást” valójában egy korábban megjelent, de feledésbe merült verseskötet, valamint a Menta utáni lírai némaság formájában kell értelmezni).
A könyvet Orbán János Dénes szerkesztette, s bár érződik és előnyére válik a hatása néhol („nem tudom, melyik tető alatt dől halomra / a világ, a louvre melyik budijában tapad / csempére a pinád”), és Parti Nagy is bőven kiolvasható a sorok közül (egy neki ajánlott vers is van a kötetben, de inkább egy másikból idéznék: „a csoda a kedvesem, és a tőle várt otthoni levél, / a húsleves és a gulyástál, mit a tegnap este evém, / a csoda a hangja, mi otthonról szól, avarszagú, / és a nyelve, mi gondolatív, hűs damaszthamu”), mégsem epigon, inkább egy különleges csodabogár, tele van a szöveg egyedi, néhol bogaras megoldásokkal, teljesen más hangon szólal meg, mint közvetlen kortársai, akik szintén akkor indultunk.
Az is megemlítendő, hogy ez a különleges csemege (mentatea helyett gondoljunk inkább mojitóra) publikálása után sem tűnt el teljesen Dimény Lóránt az irodalomból, csak polgári foglalkozása mellett azóta inkább prózát ír (nem is rosszat, bár nem enynyire különlegeset), pedig akár már akkor menő slammer lehetett volna, amikor a slam még se be nem jött, se ki nem ment a divatból: „elmondom, ha érdekel, ékesszóló csángó / szóval, mi a versnek showbiz lényege, / csak nyomjad bátran poéta, itt a lírai éra, / baszd szájba a readert, van ott ám vér a, / mutasd a cuccost, mennyire vagy király, / lenyel a szakma, megemészt vagy kihány, / s ha lehet, mondanivaló nélkül, csak úgy / tetszelegj… a lényeg a döntés, hogy neked írnod kell, / legyél hát lírai politikus, utcai trubadúr / célok nélküli táncos, vidám szólista, / versfölötti mágus – ”.
Nem igaz, hogy ne lennének a könyvnek gyermekbetegségei, gyengébb darabjai, de mind szükségesek, mert azokban is van néhány zseniális sor, ráadásul a sztorit is viszik előre (a különálló versek közötti átívelő szál Hanna, a kedves kutatása különböző helyeken, korokon, kultúrákon át), és annál nagyobb élményt adnak a köztük rendszeresen fel-felbukkanó igazgyöngyök.
Dimény Lóránt: Menta. Erdélyi Híradó Kiadó, Kolozsvár, 2005
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2021. második májusi számában)
Eddig ismeretlen felvidéki szerző könyve – ezzel az ajánlással kaptam kézhez Szigety Péter Birinéninek szeretettel című művét. Izgatott voltam, ugyanis fogalmam sem volt, mire számíthatok, s az első gyors átlapozás után kíváncsiságom még inkább fokozódott. Az viszont már akkor biztosnak tűnt, hogy különös könyv akadt a kezem ügyébe.
„Hogyan lesz erőnk a jövő kihívásaival szembenézni? Minden eszköz megadatott: kell hozzá költészet, történet, szeretet. Utána jöhet a tudomány” – olvashatjuk Bonczidai Éva sorait a Magyar Kultúra magazin novemberi, erő tematikájú lapszámának beköszöntőjében. Az erős ember ismérvei, a különféle erőforrásaink, valamint az emberi erő jóra való felhasználásának módozatai mellett az Erő lapszám legfontosabb kérdései tehát e három – hatványozottan hátrányos helyzetű – kulcsfogalom köré épülnek.
Az Animus Kiadó 2007 óta adja ki a skandináv krimik sorozatot, amelynek népszerűsége mind a mai napig töretlen. A sorozatban elsőként az izlandi Arnaldur Indriðason Kihantolt bűnök című regénye jelent meg, s az az óta eltelt tizenhat évben százhatvannál is több címszóval ajándékozták meg a műfaj rajongóit. A legtöbb szerző svéd, norvég és izlandi nemzetiségű, de akad közöttük néhány dán és finn is.
Bela Durancinak, „Szabadka első okleveles művészettörténészének” (Bács, 1931 – Szabadka, 2021) neve egyformán ismert mind a szerb, mind a magyar művészeti körökben, hiszen mind a két nyelven számos könyve, művészekről írt monográfiája, kiállításmegnyitója, katalógusa és folyóiratokban közölt szakcikke jelent meg, s az általa rendezett kiállítások száma is impozáns.
Minden egyes, a helyi regionális történelem egy-egy darabját kiszínezni kívánó kiadvány megjelenése valóban fontos és kívánatos, kiváltképp napjainkban. Éppen ezért nem csupán a felvidéki magyar cserkészmozgalom, hanem a Rimaszombat története iránt érdeklődő számára is érdekes és inspiráló lehet a Lilium Aurum kiadó gondozásában megjelent, A cserkészliliom peremvidéki szirmai című kötet, amelyben a szerző, Gaál Lajos, a 110 éves rimaszombati cserkészet krónikáját tárja elénk.
A huszonöt éves Petőfi Sándor Föltámadott a tenger című versét 1848. március 30-án, a Pesten újra elkezdődött forrongások hatására írta meg, az egész nemzeti közösség szószólójaként. Földrengésszerű változást írt bele egyetlen képbe, egy új világrend eljövetelét hirdetve. Tömegeket mozgatott meg szuggesztív költői erejével, költészetének máig tartó ereje magyarságtudatunk része, nemzeti önazonosságunk, sőt önmeghatározásunk részévé is vált.
Mikor vagyunk arccal a falnak? Mondjuk, ha büntetésből sarokba állítanak. Vagy nekiesünk. Esetleg valaki arccal a falnak lök. Mindenesetre egy olyan élethelyzetet feltételez, amelyet alapesetben nem szabad akaratunkból, örömmel választunk. Szerintem csak úgy senki sem állt még oda egy falhoz. Ha közvetlenül előttünk van, akkor nem látjuk, mi zajlik körülöttünk.
Margaret Atwood 2022-ben megjelent Égető kérdések című esszékötete meglehetősen felborzolta a kedélyeket. Súlyos kérdéseket tesz fel (mi számít igaznak?; összefér-e a politika és művészet?; illetve érdekli a geopolitika, a faji fennmaradás, a történetek létjogosultsága is), amelyekre maró őszinteséggel felel, kellő humorral fűszerezve. A hangsúlyok öt fejezeten keresztül váltakozva jelennek meg.
Tóth László (1949) Rossz napok című keményfedeles gyűjteményes kötetének alcíme Új versek és rátalálások 2018– 2023. Öt év hosszú idő, de egy korábbi interjúban éppen a szerző jelenti ki, hogy „ritkán és keveset írt eddig”. Az Új versek része az alcímnek nyilván a megjelölt időszakban születettekre utal – bár sok esetben utalás nélkül is rájönne a nyájas olvasóközönség, hiszen némely alkotás aktuális, az elmúlt évekre kifejezetten jellemző közéleti és egzisztenciális problémákat boncolgat.
A regény szerkezete nagymértékben hasonlít a lapunk júliusi számában ismertetett Végzetes ígéret című Angela Marsons-krimire, amely ráadásul ugyanúgy 2018-ban jelent meg először, mint Carmen Mola regénye. Mindkét műben egy nő a nyomozóegység rátermett parancsnoka, mindkettőjük csapata egy új taggal gyarapodik, akit a többiek nehezen fogadnak be, mindkét regényben különös részletek derülnek ki a nyomozók magánéletéből.