Bálint Tamás: A líra politikája

2021. június 05., 09:53
Dimény Lóránt, Forrás: Irodalmi Jelen

Dimény Lóránt a harmadik évezred első tizedének delén az Előretolt Helyőrség Szépirodalmi Páholyában talán az egyik legígéretesebb indulónak tűnt (noha ezt az „indulást” valójában egy korábban megjelent, de feledésbe merült verseskötet, valamint a Menta utáni lírai némaság formájában kell értelmezni).

A könyvet Orbán János Dénes szerkesztette, s bár érződik és előnyére válik a hatása néhol („nem tudom, melyik tető alatt dől halomra / a világ, a louvre melyik budijában tapad / csempére a pinád”), és Parti Nagy is bőven kiolvasható a sorok közül (egy neki ajánlott vers is van a kötetben, de inkább egy másikból idéznék: „a csoda a kedvesem, és a tőle várt otthoni levél, / a húsleves és a gulyástál, mit a tegnap este evém, / a csoda a hangja, mi otthonról szól, avarszagú, / és a nyelve, mi gondolatív, hűs damaszthamu”), mégsem epigon, inkább egy különleges csodabogár, tele van a szöveg egyedi, néhol bogaras megoldásokkal, teljesen más hangon szólal meg, mint közvetlen kortársai, akik szintén akkor indultunk.

Az is megemlítendő, hogy ez a különleges csemege (mentatea helyett gondoljunk inkább mojitóra) publikálása után sem tűnt el teljesen Dimény Lóránt az irodalomból, csak polgári foglalkozása mellett azóta inkább prózát ír (nem is rosszat, bár nem enynyire különlegeset), pedig akár már akkor menő slammer lehetett volna, amikor a slam még se be nem jött, se ki nem ment a divatból: „elmondom, ha érdekel, ékesszóló csángó / szóval, mi a versnek showbiz lényege, / csak nyomjad bátran poéta, itt a lírai éra, / baszd szájba a readert, van ott ám vér a, / mutasd a cuccost, mennyire vagy király, / lenyel a szakma, megemészt vagy kihány, / s ha lehet, mondanivaló nélkül, csak úgy / tetszelegj… a lényeg a döntés, hogy neked írnod kell, / legyél hát lírai politikus, utcai trubadúr / célok nélküli táncos, vidám szólista, / versfölötti mágus – ”.

Nem igaz, hogy ne lennének a könyvnek gyermekbetegségei, gyengébb darabjai, de mind szükségesek, mert azokban is van néhány zseniális sor, ráadásul a sztorit is viszik előre (a különálló versek közötti átívelő szál Hanna, a kedves kutatása különböző helyeken, korokon, kultúrákon át), és annál nagyobb élményt adnak a köztük rendszeresen fel-felbukkanó igazgyöngyök.

 

Dimény Lóránt: Menta. Erdélyi Híradó Kiadó, Kolozsvár, 2005

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2021. második májusi számában)