Bálint Tamás: A sírásó a nap végén az utolsó kocsmában sörözik

2021. július 27., 08:34

Kopriva Nikolett debütkötetének borítója – melyhez a szerző édesapjának festményét használta fel a kiadó, noha ő maga is kacérkodik a képzőművészettel, ráadásul igencsak magas szinten – előrevetíti azokat a festményszerű képeket, melyek versenként végigvezetnek a könyvön.

Az 1996-os születésű költőnő, bár Magyarországon született, tanult és él, Kárpátalján nevelkedett, és a próza felől – gyerekkorában meséket írt magának, majd tiniként romantikus regényeket – érkezett a költészetbe.

„A villamoson mindenki a kezét takargatja, / a sebezhetőséget be kell csomagolni. / A napok felcserélhetők, csak / a tükörbe néző arcok változnak. / Hol itt, hol ott egy ismeretlen jegy, amit hazahozunk / állandósult bolyongásainkból...” Érdemes lassan, néhány soronként megállva olvasni (pl. „már csak fekete tulipánokat / lehet kapni a virágárusoknál”), apránként kortyolgatva, mint egy palack kiváló bort, és mögéjük lesni, továbbgondolni ezen sorokat. De ugyanígy ajánlhatnám elmélázásra magának a kötetnek vagy akár ezen ajánlónak a címadó sorát.

Honnan is ered ez a már-már filozofikus költészet, mivel rokonítható? „Láttam Walt Whitman arcát / egy pocsolyából vigyorogni / Vele mentem az úton / és amikor elfáradtam a hátán vitt” – és Nikolett sem itt, sem a többi oldalon nem árul zsákbamacskát. Vall arról is, hogy érzése szerint a fák a legállandóbb részei a természetnek, noha eleinte egyáltalán nem volt szándékos a motívumválasztása.

A könyv négy ciklusra bontva mesél az életről, és főleg annak apró rezdüléseiről, az első kettőben inkább a természet, a külső környezet dominál (fák és tengerek), az utolsó kettőben a szerző befelé fordul. Minden sorából sugárzik az érzékenység, az apróságokkal is elszöszölő, azokon elmélkedő költő, aki töpreng, figyel, mereng, környezete mélyébe tekint. „Isten fázik, ha az elhagyatott buszmegállókra néz. // Szinte rohanunk, hogy elérjük a fényt, / kérdéseinket az éjszakába dobáljuk, / a következő faluig már nem érnek el. / Meg sem hallotta senki.” Ezek a sorok már az utolsó, Az esőárus ciklusban található Senkik című versből valók, és egyre jobban szemléltetik a befordulást, a lemondást, a szétesést, illetve dekonstrukciót, ahogyan a még élő természetből, a növekvő, de már korhadó ágaikkal a pusztulást is előrevetítő, egyúttal mindent befonó fáktól a sötétebb, nyirkosabb élettelen felé haladunk.

A kötet dinamikus, íve van, a szerző tudatosan építkezik, nem csupán különálló verseket gereblyéz össze tetszőleges sorrendbe. Erős első kötet, biztató kezdés, s bár megvannak a szokásos debütáláskori gyermekbetegségek, manírosabb, túlírtabb részek, de nagyon jó úton indult el Kopriva Nikolett.

Reméljük, messzire követhetjük még pályáját, illetve egyre sűrűbben enged majd betekintést az általa teremtett világba, amelyre a Burok című versében utal: „Mindenki azt a világot cipeli, / amit álom és ébrenlét között öntudatlan teremtett. / Helyenként olyan vastag a kerítés, / hogy át sem hallani a túloldalra, / a tölgyek tetején is csend vibrál.”

Kopriva Nikolett: Amire csak a fák emlékeznek. Előretolt Helyőrség Íróakadémia, Budapest, 2020

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2021. júliusi számában)

Póda Erzsébet

Sárkány a rúnaköveken

2022. augusztus 04., csütörtök

Kemény, sötét és hideg világ a vikingek kora. Erősnek, elszántnak és persze okosnak kell lenni ahhoz, hogy az ember életben maradhasson ilyen zord körülmények között. Hát még, ha egy ismeretlen és kegyetlen tüzet okádó fenevad is megjelenik rögtön az első fejezetben, ami nem kímél senkit és semmit. Így a történet sárkánytámadást túlélő hősei számára nem marad más, mint az addigi életüket tönkretevő tűzokádó nyomába eredni, és leszámolni vele.

Kudelász Nóbel

Az önmagunkhoz vezető labirintus

2022. július 28., csütörtök

Amint világossá válik, hogy az emberiségnek befellegzett, ha a Föld elpusztítását már nem lehet meg nem történtté tenni, legalább egy számvetés erejéig szembe kell néznünk önmagunkkal: hol mit rontottunk el? Miért pusztít többet, mint amennyit épít az ember? Miért törvényszerű, hogy a fejlődés ütemével megegyező sebességgel közeledik a megsemmisülés? Menthető-e még a helyzet? Ezen kérdések megválaszolására tesz nagyon szép kísérletet legújabb regényében Horváth László Imre.

Pál-Lukács Zsófia

„Égi kéz lövelt beléje / lángokat” – recenzió

2022. július 17., vasárnap

Petőfi élettörténetének hasonlóan provokatív, olykor szélsőséges megítéléséből éppúgy nem volt hiány az elmúlt 170 esztendőben, mint közhelyekig ismételt értékeléséből (az utóbbiból volt több), ami azt jelenti, hogy szuperlatívuszokban beszélünk róla ma is: ő a legismertebb magyar költő, a legtehetségesebb géniusz, a legnagyobb forradalmár, akinek hatásköre már életében túllépte az irodalom színterét. Így idén és 2023-ban, a költő születésének 200. évfordulójának ünneplésekor nemcsak az irodalmi szerepvállalására helyeződik kiemelt figyelem, hanem a kulturális emlékezet szempontjából is

Kincses Krisztina

Mi is a valóság? – Recenzió Vöröskéry Dóra Röpképtelen madarak című debütkötetéről

2022. július 16., szombat

A bináris sémák által meghatározott világunkban már képtelenség bármit is végleteit figyelmen kívül hagyva megítélni vagy magyarázni, így maga az irodalom és annak kisebb-nagyobb részei is mind ellentétpárok köré szerveződnek. Erre a szilárd talajra épül az irodalmi gondolkodás egyik legjelentősebb szeleteként megmutatkozó dekonstrukciós olvasáselmélet, vagy a magának egyre nagyobb hírnevet szerző fantasyirodalom, amely a képzelet és a valóság végeláthatatlan ütköztetésében képződik meg.

Oláh András

Lenni vagy nem lenni – Böszörményi Zoltán kötetéről

2022. július 14., csütörtök

Új kiadásban került a könyvesboltokba Böszörményi Zoltán Regál című regénye, amit az első megjelenés óta több nyelvre is lefordítottak. (Egyebek közt angol, francia, német, román, lengyel és orosz nyelven is eljutott az olvasókhoz.) Mivel a mű tartalma reflektál a megbolydult világ körülöttünk zajló jelenségeire, mindenképpen érdemes ismételten is szót ejteni a kötetről.

Acsai Roland

Néhány újabb apokrif

2022. július 11., hétfő

A Katharok látásmódja alapvetően sötét, de csak azért, hogy még jobban vágyjunk a képek sötét függönye mögötti fényre. Alaptapasztalata a pesszimizmus lehetne, ha nem gondolnám azt, hogy ez a pesszimizmus csak egy nagyobb optimizmus leple. A mások által közvetített világközöny is láthatóan napi élménye a költőnek, amit az emberek saját létezésük iránti közönyének lehetne nevezni, és amiből Halmosi, mintha fel akarná rázni őket, és mivel mással, mint a megrázó verseivel...

Kis Petronella

Hősök és bűnbakok – recenzió

2022. július 10., vasárnap

Andrew Leatherbarrow brit fotós, grafikus és megszállott Csernobil-kutató, gyermekkora óta foglalkoztatja a katasztrófa. Miután minden hozzá kapcsolódó, angol nyelven fellelhető könyvet elolvasott, úgy érezte, bár idővel egyre jobban megértette a nukleáris rendszerek működését, azok szaknyelvét, laikusok számára ezek befogadhatatlan és átláthatatlan szövegek.

Ilyés Krisztinka

„A világhoz most valami egyéb talál” – recenzió Péter Beáta kötetéről

2022. július 08., péntek

Péter Beáta több esetben is reflektál arra a változásra, mely a megromláshoz, az emberi lélek elszegényedéséhez vezet – a rohanó, türelmetlen „világhoz most valami egyéb talál” (A szőnyegkészítő), a fejlődéshez szükséges elektronikai eszközök egyúttal megvonják tőlünk azt a varázslatot, amire csakis az emberi lény képes: érezni és csodálni az önkeresés minden pillanatát.

Ilyés Krisztinka

Nincs ki letörölje könnyeinket – recenzió Lőrincz P. Gabriella Könnytelen madonnák című kötetéről

2022. július 04., hétfő

Kapcsolatunk a múlt rejtélyeivel legtöbbször az irodalom bugyrain keresztül válik reflektálttá, jelentőssé, és ebben a pozíciójában elfelejthetetlenné is. A jelent, az aktuális jelenségeket a múltbéli (lejegyzett) történetek révén igyekszünk megérteni; szükségünk van kapaszkodókra, s így mindent: a szenvedést és a (pillanatnyi) boldogságot is viszonyrendszerekben vizsgáljuk.

Miklóssi Szabó István

Miért ne menjünk Erdélybe?

2022. június 28., kedd

Orbán János Dénes Miért ne menjünk Erdélybe című kitűnő humoros könyve erre keresi a választ. Elsősorban azért, mert mi itt lakunk. Már aki itt lakik. Aki meg nem lakik itt, annak bajos lehet eldönteni, akaródzik-e ide gyünni. Köszönhető ez a sok nemes antológiának, melynek borítóján mohás, rohadásnak indult kunyhók (a kötelező gémeskút árnyékában) találhatók, persze mindez az erdő tövében, a hegy csúcsán, ahol porlik a székely, mint a szikla, mert jobb dolga úgysincs.

Bálint Tamás művei

Legfrissebb hírek

2022. augusztus 16., 08:20

Ravasz József
A Hold arca

2022. augusztus 16., 08:18

Havas Judit
Kányádi Sándor

2022. augusztus 15., 09:22

Kovács Újszászy Péter
Ibolya

2022. augusztus 15., 08:33

Hogya György
Alkonyi félhomályunkat add meg nékünk!

2022. augusztus 14., 10:26

Nádasi Krisztina
Szerviz

2022. augusztus 14., 10:18

Ványai Fehér József
Mennybolt és mosókonyha – versek

Legnézettebb

2022. augusztus 12., 09:42

Saitos Lajos
Lélekbogáncs

Helyőrség