Bálint Tamás: Mind, mind alusznak a dombon

2021. május 17., 07:37

„Hol van Elmer, Herman, Bert, Tom és Charley, / a nyúlszívű, a vasgyúró, a málé, a szeszkazán, a bajnok?” – a címben a válasz.
Ahogy a máramarosi Szaploncán található vidám temető több száz sírverse alapján megismerheti a látogató a községet, ugyanígy kaphat képet egy képzeletbeli, 19. századi, vidéki amerikai kisváros életéről, lakóinak egymáshoz való viszonyáról, ha felüti Edgar Lee Masters A Spoon River-i holtak című mesterművét. Maga az amerikai mikrokozmosz – írja róla az eredeti kötet egy részének a maga során szintén emlékezeteset alkotó fordítója, Gergely Ágnes. (A Spoon River Anthology 246 sírverséből a magyar kiadásba csak 91 került be.)
Edgar Lee Masterst egyetlenkönyves szerzőként tartják számon, pedig sokat írt, miután ügyvédi karrierjét az irodalomra cserélte. De az az egy könyv és annak halottai örökre halhatatlanná tették. Noha darabonként elemezve egyszerűnek tűnnek az átlagos vagy néhol különc életek versei, melyek visszafeleselnek a túlvilágról egymásnak, miközben elmesélik titkaikat férjként, szeretőként, feleségként, áldozatként, gazemberként, egyben mégis hihetetlenül sűrű szövésű anyagot adnak ki, egy labirintust, amelyben örömmel bolyong az olvasó:
„Lásd meg minden kérdésnek minden oldalát; (…) forgasd az igazságot, míg nem lesz célirányos, (…) álarcot hordj, mint a görög színészek (…) kaparj a botrányra jópénzért ganajt, / szellőztesd meg a hecc kedviért, / vagy sózz el hírlapot / a mások jóhíre, esetleg hullája árán; (…) aztán csak feküdj a folyónál, ideát / ahová kiönt a községi csatornalé, ahová szemetet dobnak, üres konzervdobozt, kikapart magzatot.”

Edgar Lee Masters: A Spoon River-i holtak. Fordította Gergely Ágnes. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2010
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2021. májusi számában)