„Megkérdeztem tőle, hogy ért-e az irodalomhoz, mert nekem szükségem lenne segítségre a szövegírásban. És azt mondta, hogy végül is ért hozzá valamennyit” – idézte fel Likó Marcell, a Vad Fruttik zenekar frontembere a Géczi János József Attila-díjas költővel való barátságuk és közös munkájuk kezdetét. A kiemelt idézetet A Bunkerrajzoló című könyvben olvashatjuk, amelyet Géczi János írt a felvett beszélgetéseik alapján. Ez a könyv az énekest mutatja be, gyerekkorától végigkövethetjük azokat az időszakokat, amelyek meghatározzák napjaink Likó Marcelljét.
Egy évvel később, 2016-ban újabb közös könyv született: megjelent Likó Marcell Énekelt és el nem énekelt dalok című szöveg- gyűjteménye Géczi János szerkesztésében. Ebben a Vad Fruttik dalainak nyers változata is olvasható a véglegesített művek mellett. Érdekesség ez az alkotói gesztus, mármint a tökéletlen alkotások publikálása. Hiszen az emberi, fizikai tökéletlenség vállalása – beleértve a nagy művek halovány vázlatait is – a tendenciák ellenére túlnyomórészt tabunak minősül. A két könyv témája tehát többek között ezen a szálon is találkozik. A Bunkerrajzolóban sincsenek szépítések, csak a nyers emlékek.
Ennek a barátságnak a lenyomatait nemcsak a dalszövegekben és az említett könyvekben lelhetjük fel, hanem A Bunkerrajzolóból színpadi változat is készült: 2016 novemberében mutatta be a Pannon Várszínház a zenés életrekonstrukciót, amely azóta is teltházas műsorként pörög. A következő évad egyik új produkciója is az alkotópároshoz fog kötődni. A Béke presszó főhőse a negyedik dimenzió rejtélyeivel birkózik meg, egy ipari robbantást követően megelevenednek Marci emlékei, filmszereplők, minden, ami addig csak a képzeletében élt.
A költő és az énekes együttműködésének egyik legkiemelkedőbb zenei eredménye a Vad Fruttik Darabok című albuma, egy olyan ékszerdoboz, amelyből szebbnél szebb medálokat próbálhatunk fel. Az első dal nagyon kemény képpel indít: „bárcsak lennék állat / orr- szarvúbogár / ami gombostűre tűzve / megváltásra vár”. Ugyanezt a színvonalat hozza a Szemben a nappal, a Másodpercek és decibelek vagy a Válaszok nélkül is, ezek a szövegek ugyanis padlóra küldenek, majd a végén kedvesen felmosnak, és asztalhoz hívnak további csemegézésre.
A Tudom, milyen dalaiban már nem feltétlenül található meg az a metafizika, amelyet a Darabok megteremt. A popkulturális szcéna felé forduló lemezt a Hold ragyogja be, ahol ezüstös fémzápor hullik, és a fényben úszó embereken verejtékpáncél csillog.
Szabad. vagy című lemezük mind zenei, mind szövegvilágában leginkább az előző albumhoz hasonlítható.
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2018. július 7-i számában)
„Hogyan lesz erőnk a jövő kihívásaival szembenézni? Minden eszköz megadatott: kell hozzá költészet, történet, szeretet. Utána jöhet a tudomány” – olvashatjuk Bonczidai Éva sorait a Magyar Kultúra magazin novemberi, erő tematikájú lapszámának beköszöntőjében. Az erős ember ismérvei, a különféle erőforrásaink, valamint az emberi erő jóra való felhasználásának módozatai mellett az Erő lapszám legfontosabb kérdései tehát e három – hatványozottan hátrányos helyzetű – kulcsfogalom köré épülnek.
Az Animus Kiadó 2007 óta adja ki a skandináv krimik sorozatot, amelynek népszerűsége mind a mai napig töretlen. A sorozatban elsőként az izlandi Arnaldur Indriðason Kihantolt bűnök című regénye jelent meg, s az az óta eltelt tizenhat évben százhatvannál is több címszóval ajándékozták meg a műfaj rajongóit. A legtöbb szerző svéd, norvég és izlandi nemzetiségű, de akad közöttük néhány dán és finn is.
Bela Durancinak, „Szabadka első okleveles művészettörténészének” (Bács, 1931 – Szabadka, 2021) neve egyformán ismert mind a szerb, mind a magyar művészeti körökben, hiszen mind a két nyelven számos könyve, művészekről írt monográfiája, kiállításmegnyitója, katalógusa és folyóiratokban közölt szakcikke jelent meg, s az általa rendezett kiállítások száma is impozáns.
Minden egyes, a helyi regionális történelem egy-egy darabját kiszínezni kívánó kiadvány megjelenése valóban fontos és kívánatos, kiváltképp napjainkban. Éppen ezért nem csupán a felvidéki magyar cserkészmozgalom, hanem a Rimaszombat története iránt érdeklődő számára is érdekes és inspiráló lehet a Lilium Aurum kiadó gondozásában megjelent, A cserkészliliom peremvidéki szirmai című kötet, amelyben a szerző, Gaál Lajos, a 110 éves rimaszombati cserkészet krónikáját tárja elénk.
A huszonöt éves Petőfi Sándor Föltámadott a tenger című versét 1848. március 30-án, a Pesten újra elkezdődött forrongások hatására írta meg, az egész nemzeti közösség szószólójaként. Földrengésszerű változást írt bele egyetlen képbe, egy új világrend eljövetelét hirdetve. Tömegeket mozgatott meg szuggesztív költői erejével, költészetének máig tartó ereje magyarságtudatunk része, nemzeti önazonosságunk, sőt önmeghatározásunk részévé is vált.
Mikor vagyunk arccal a falnak? Mondjuk, ha büntetésből sarokba állítanak. Vagy nekiesünk. Esetleg valaki arccal a falnak lök. Mindenesetre egy olyan élethelyzetet feltételez, amelyet alapesetben nem szabad akaratunkból, örömmel választunk. Szerintem csak úgy senki sem állt még oda egy falhoz. Ha közvetlenül előttünk van, akkor nem látjuk, mi zajlik körülöttünk.
Margaret Atwood 2022-ben megjelent Égető kérdések című esszékötete meglehetősen felborzolta a kedélyeket. Súlyos kérdéseket tesz fel (mi számít igaznak?; összefér-e a politika és művészet?; illetve érdekli a geopolitika, a faji fennmaradás, a történetek létjogosultsága is), amelyekre maró őszinteséggel felel, kellő humorral fűszerezve. A hangsúlyok öt fejezeten keresztül váltakozva jelennek meg.
Tóth László (1949) Rossz napok című keményfedeles gyűjteményes kötetének alcíme Új versek és rátalálások 2018– 2023. Öt év hosszú idő, de egy korábbi interjúban éppen a szerző jelenti ki, hogy „ritkán és keveset írt eddig”. Az Új versek része az alcímnek nyilván a megjelölt időszakban születettekre utal – bár sok esetben utalás nélkül is rájönne a nyájas olvasóközönség, hiszen némely alkotás aktuális, az elmúlt évekre kifejezetten jellemző közéleti és egzisztenciális problémákat boncolgat.
A regény szerkezete nagymértékben hasonlít a lapunk júliusi számában ismertetett Végzetes ígéret című Angela Marsons-krimire, amely ráadásul ugyanúgy 2018-ban jelent meg először, mint Carmen Mola regénye. Mindkét műben egy nő a nyomozóegység rátermett parancsnoka, mindkettőjük csapata egy új taggal gyarapodik, akit a többiek nehezen fogadnak be, mindkét regényben különös részletek derülnek ki a nyomozók magánéletéből.
Silling István, a nyugat-bácskai nyelvjárások és népélet avatott kutatója új összefoglalással jelentkezett, melyben szülőfaluja, Kupuszina máig megőrzött hagyományos viseletét mutatja be. A témára vonatkozó több mint négy évtizedes gyűjtéseinek eredményét sajátos módon dolgozta fel és adta közre: könnyen kezelhető, áttekinthető szótár formájában.