Izer Janka: „És belepi őket a múltból pilinkélő korom”

2020. szeptember 07., 02:05

A bibliai Ábel a világ első pásztora volt, Tamási Áron Ábele pedig erdélyi fiú, aki idegen országokban is szerencsét próbál. A két karakter ötvözéséből áll elénk Lakatos Mihály Súlyos ügyek című tárcakötetének hőse. A könyvben lévő tárcák, társadalomparódiák a világban észlelhető problémák rövid, összefoglaló gyűjteményét adják.

Az írások főhőse általában egy, a hatvanas évek Erdélyében született, jelenleg Magyarországon élő háromgyerekes apuka, vállaltan keresztény, konzervatív nézetekkel, aki most, öregnek érezve magát, végigpillant eddigi életén. A ’89 utáni csalódottság fogalmazódik meg erőteljesen a művekben. „A rendszerváltáskor Ábel (akárcsak az emberek többsége) azzal a naiv bizakodással nézett az új idők elé, hogy: csak eddig kellett kibírni, most már minden a helyére kerül. De csupán annyi történt, hogy mára a csalódás a bizakodás helyére került.” Hiába sikerült megbuktatni a kommunizmust, nem teremtődött jobb világ, csak a ló túloldalára estünk át: „»normális« jelzőnk (…) ma már annyit ér, mint a fedezet nélkül kinyomott bankó.”

Alapos, sok oldalról megvilágított elemzés ez a kötet azokról a sebekről, amelyekből a jelenlegi társadalom vérzik. „Modern kori tbc”, írja a szerző, ami a Tekintélyhiányt, Becsülethiányt, Civilizáltsághiányt takarja, ezekért részben a kommunizmust okolja, amelyet mostanában „békeidőnek” is neveznek (vö. Dunakavics, a békebeli című novella). De még nagyobb gond a „píszí” elhatalmasodása, ami miatt az ember szabadsága egyre inkább korlátozódik. A tárcák elbeszélője a társadalom elkorcsosulásának kiinduló okát az Istenben való hit mellőzésében látja, s bár ezzel talán sokan vitatkoznának, maguk a problémák, melyeket megmutat az írásokban, valósak, igazak. A vélemény szabadsága lassan teljesen megszűnik, hisz valami mindig sérti valakinek az érzékenységét, a pályaválasztásban már alig számítanak a képességek, csak az, hogy mindenki azzal foglalkozhasson, amivel akar, nem pedig azzal, amire születésénél, szorgalmánál, tehetségénél fogva alkalmas. A munka mára fontosabb, mint a gyerek, a családcentrikusság elkopó fogalom. „A magnak megmaradó mag nem részesül a tavaszi eső és az áradó napfény öröméből, nem élheti át a virágba borulás eufóriáját, nem érezheti a terméshozás elégedettségét és bölcsességét (…) A magnak megmaradt mag tulajdonképpen paradoxon, önmaga cáfolata, szomorú és felejtendő jelenség. Zsákutca.”

 Lakatos Mihály írásai gondolatébresztők, politikai hovatartozástól, vallástól és kortól függetlenül. Én, a magamat vallásosnak nem tartó, inkább liberálisnak mondható gondolkodású huszonéves is gyakran egyetértek az elbeszélővel. Amikor nem, vitába szállnék, de eszembe sem jut letenni a könyvet.

A problémák megoldására az írások javasolnak ugyan egy irányt, de nem ezen van a hangsúly. Sokkal inkább fejtörésre buzdítanak, ébredésre. Arra figyelmeztetnek, hogy nincs idő tovább tespedni, mert lassan beszív minket a mocsár. Persze mindezt egy ötven körüli férfi nézőpontjából teszik, ami egy harminc év alatti emberben okozhatna érdektelenséget. Nekem e problémák már inkább evidenciák, én és a kortársaim nap mint nap ezekkel szembesülünk, ebbe nőttünk bele. Mégis: fontos újra és újra összegyűjteni, listába szedni őket.

Lakatos társadalomkritikája az utolsó, Cirkusz című tárcában bontakozik ki igazán. Fiktívnek és abszurdnak tűnő története mára teljesen elképzelhető valós szituációként. Egy tanár tragédiája, akit egy bolha megöléséért – mert azt fia videóra teszi és meggondolatlanul az internet népe elé veti – elbocsátanak az állásából. (Könnyen eszünkbe juttathatja a magyarországi „vasalódeszkás tanár” esetét.) Az egyetlen dolog, amiből tudjuk, hogy eredetileg fikcióként született, az, hogy az elbeszélő nincs tisztában vele: már szinte mindenhol betiltották, hogy a cirkuszokban állatokkal, főképpen elefántokkal dolgozzanak.

„... lám, ide jutott a maga hatalmas civilizációjával a fehér ember! Van immár mindene, mi szem-szájnak s egyéb testrésznek ingere, de oda a hit és a jó erkölcsök.”

 

Lakatos Mihály: Súlyos ügyek. Előretolt Helyőrség Íróakadémia, Budapest, 2019

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2020. augusztusi számában)