Juhász Kornélia: Egy tartalmas élet

2021. szeptember 27., 10:46

George R. R. Martintól származik az idézet, miszerint: „Egy olvasó ezernyi életet megél, mielőtt meghal.” Százdi Sztakó Zsolt Életem történetei – Első ötven évemből című könyve anekdotikus gyűjtemény, melyeknek segítségével megismerhetjük egy önmagát „zakkant, álmodozó, önjelölt világmegváltóként” jellemző író megpróbáltatásokkal teli útját az önelfogadás felé.

A kötet megírására egy internetes pályázat sarkallta, mely keretében a személyes történelem (oral history) kategóriájába illő művek megírására buzdították az alkotókat. Százdi Sztakó Zsolt azt tűzte ki célul, hogy eddigi életének meghatározó élményeit különleges módon ragadja meg. Az alkotó szerint ugyanis „a szerző annál nagyobb aljasságot nem követhet el az olvasóval, mint hogy önhatalmúlag oldalakat ír tele csak azért, hogy ezen a perverz módon élje ki a grafomániáját. Ezeknek a szerzőknek bizonyosan külön bugyruk van a pokolban.”

Rövidke, fürgén áramló szövegrészletek alkotják az egész kötetet, mely három részből áll. Az első, Százd című szakasz jelen és múlt közt hullámzik. Itt bontakozik ki a könyv meghatározó témája, a betegség és a fi zikai gondokkal való együttélés. A mű szerzője rejtélyes betegség áldozata, hétéves korában lebénult, és mindent újra kellett tanulnia. Az orvosok képtelenek voltak releváns diagnózist felállítani. Fájdalmas és veszélyes vizsgálatok követték egymást. Lemondtak a főhősről, de hála a rendszeres rehabilitációnak és családja megtartó erejének, életben maradt. Sőt, elektromos tolókocsi segítségével viszonylagos mobilitásra is szert tett. Állapota ellenére, mely „leginkább egy életfogytig tartó börtönre hasonlít”, az önsajnálat luxusa, a bánatos passzivitásban való elsüllyedés helyett tevékeny életet él. Sorait áthatja szülőfaluja és az irodalom szeretete. Erőt merített a közösség, a valahová tartozás érzéséből, miközben a művészet áthatotta mindennapjait.

Az Életem történetei második részében a szerző a kovácsfalvai NRC-ben (Nemzeti Rehabilitációs Centrumban) szerzett élményeit foglalja össze megmosolyogtató, néha elgondolkodtató, személyes formában. Ápolók és ápoltak elevenednek meg, megismerhetünk egy zárt, különös világot.

A kötet harmadik része (Somorja) a legkurtább, de a legtöbb árnyalatot felvonultató szakasz is. A szerző családja a közlekedés megkönnyítése és a kulturális élet elérhetősége miatt Somorjára költözik, ahol új barátságok és élmények gazdagítják az író életét. Kiemeli Pogány Erzsébet jótékony hatását az életére (az ő emlékének ajánlotta az egész kötetet is). Bemutatja első íróolvasó találkozóján szerzett benyomásait, a büszkeséget, melyet az őt támogató emberek irányában érzett, és a vágyat, hogy munkásságával és sorsával olyanokat inspiráljon, akik hasonló sorsúak.

Az Életem történetei nehéz témákat dolgoz fel, ugyanakkor a humor és a változatosság okán élvezetes olvasmány. Kiváltképp motiváló lehet azok számára, akik egészségügyi gondjaik ellenére és ezekkel együtt is teljes, gazdag, tartalmas életet akarnak élni.

 

Sztakó Zsolt: Életem történetei – Első ötven évemből, Madách, 2020

(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2021. szeptemberi számában)