George R. R. Martintól származik az idézet, miszerint: „Egy olvasó ezernyi életet megél, mielőtt meghal.” Százdi Sztakó Zsolt Életem történetei – Első ötven évemből című könyve anekdotikus gyűjtemény, melyeknek segítségével megismerhetjük egy önmagát „zakkant, álmodozó, önjelölt világmegváltóként” jellemző író megpróbáltatásokkal teli útját az önelfogadás felé.
A kötet megírására egy internetes pályázat sarkallta, mely keretében a személyes történelem (oral history) kategóriájába illő művek megírására buzdították az alkotókat. Százdi Sztakó Zsolt azt tűzte ki célul, hogy eddigi életének meghatározó élményeit különleges módon ragadja meg. Az alkotó szerint ugyanis „a szerző annál nagyobb aljasságot nem követhet el az olvasóval, mint hogy önhatalmúlag oldalakat ír tele csak azért, hogy ezen a perverz módon élje ki a grafomániáját. Ezeknek a szerzőknek bizonyosan külön bugyruk van a pokolban.”
Rövidke, fürgén áramló szövegrészletek alkotják az egész kötetet, mely három részből áll. Az első, Százd című szakasz jelen és múlt közt hullámzik. Itt bontakozik ki a könyv meghatározó témája, a betegség és a fi zikai gondokkal való együttélés. A mű szerzője rejtélyes betegség áldozata, hétéves korában lebénult, és mindent újra kellett tanulnia. Az orvosok képtelenek voltak releváns diagnózist felállítani. Fájdalmas és veszélyes vizsgálatok követték egymást. Lemondtak a főhősről, de hála a rendszeres rehabilitációnak és családja megtartó erejének, életben maradt. Sőt, elektromos tolókocsi segítségével viszonylagos mobilitásra is szert tett. Állapota ellenére, mely „leginkább egy életfogytig tartó börtönre hasonlít”, az önsajnálat luxusa, a bánatos passzivitásban való elsüllyedés helyett tevékeny életet él. Sorait áthatja szülőfaluja és az irodalom szeretete. Erőt merített a közösség, a valahová tartozás érzéséből, miközben a művészet áthatotta mindennapjait.
Az Életem történetei második részében a szerző a kovácsfalvai NRC-ben (Nemzeti Rehabilitációs Centrumban) szerzett élményeit foglalja össze megmosolyogtató, néha elgondolkodtató, személyes formában. Ápolók és ápoltak elevenednek meg, megismerhetünk egy zárt, különös világot.
A kötet harmadik része (Somorja) a legkurtább, de a legtöbb árnyalatot felvonultató szakasz is. A szerző családja a közlekedés megkönnyítése és a kulturális élet elérhetősége miatt Somorjára költözik, ahol új barátságok és élmények gazdagítják az író életét. Kiemeli Pogány Erzsébet jótékony hatását az életére (az ő emlékének ajánlotta az egész kötetet is). Bemutatja első íróolvasó találkozóján szerzett benyomásait, a büszkeséget, melyet az őt támogató emberek irányában érzett, és a vágyat, hogy munkásságával és sorsával olyanokat inspiráljon, akik hasonló sorsúak.
Az Életem történetei nehéz témákat dolgoz fel, ugyanakkor a humor és a változatosság okán élvezetes olvasmány. Kiváltképp motiváló lehet azok számára, akik egészségügyi gondjaik ellenére és ezekkel együtt is teljes, gazdag, tartalmas életet akarnak élni.
Sztakó Zsolt: Életem történetei – Első ötven évemből, Madách, 2020
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2021. szeptemberi számában)
Eddig ismeretlen felvidéki szerző könyve – ezzel az ajánlással kaptam kézhez Szigety Péter Birinéninek szeretettel című művét. Izgatott voltam, ugyanis fogalmam sem volt, mire számíthatok, s az első gyors átlapozás után kíváncsiságom még inkább fokozódott. Az viszont már akkor biztosnak tűnt, hogy különös könyv akadt a kezem ügyébe.
„Hogyan lesz erőnk a jövő kihívásaival szembenézni? Minden eszköz megadatott: kell hozzá költészet, történet, szeretet. Utána jöhet a tudomány” – olvashatjuk Bonczidai Éva sorait a Magyar Kultúra magazin novemberi, erő tematikájú lapszámának beköszöntőjében. Az erős ember ismérvei, a különféle erőforrásaink, valamint az emberi erő jóra való felhasználásának módozatai mellett az Erő lapszám legfontosabb kérdései tehát e három – hatványozottan hátrányos helyzetű – kulcsfogalom köré épülnek.
Az Animus Kiadó 2007 óta adja ki a skandináv krimik sorozatot, amelynek népszerűsége mind a mai napig töretlen. A sorozatban elsőként az izlandi Arnaldur Indriðason Kihantolt bűnök című regénye jelent meg, s az az óta eltelt tizenhat évben százhatvannál is több címszóval ajándékozták meg a műfaj rajongóit. A legtöbb szerző svéd, norvég és izlandi nemzetiségű, de akad közöttük néhány dán és finn is.
Bela Durancinak, „Szabadka első okleveles művészettörténészének” (Bács, 1931 – Szabadka, 2021) neve egyformán ismert mind a szerb, mind a magyar művészeti körökben, hiszen mind a két nyelven számos könyve, művészekről írt monográfiája, kiállításmegnyitója, katalógusa és folyóiratokban közölt szakcikke jelent meg, s az általa rendezett kiállítások száma is impozáns.
Minden egyes, a helyi regionális történelem egy-egy darabját kiszínezni kívánó kiadvány megjelenése valóban fontos és kívánatos, kiváltképp napjainkban. Éppen ezért nem csupán a felvidéki magyar cserkészmozgalom, hanem a Rimaszombat története iránt érdeklődő számára is érdekes és inspiráló lehet a Lilium Aurum kiadó gondozásában megjelent, A cserkészliliom peremvidéki szirmai című kötet, amelyben a szerző, Gaál Lajos, a 110 éves rimaszombati cserkészet krónikáját tárja elénk.
A huszonöt éves Petőfi Sándor Föltámadott a tenger című versét 1848. március 30-án, a Pesten újra elkezdődött forrongások hatására írta meg, az egész nemzeti közösség szószólójaként. Földrengésszerű változást írt bele egyetlen képbe, egy új világrend eljövetelét hirdetve. Tömegeket mozgatott meg szuggesztív költői erejével, költészetének máig tartó ereje magyarságtudatunk része, nemzeti önazonosságunk, sőt önmeghatározásunk részévé is vált.
Mikor vagyunk arccal a falnak? Mondjuk, ha büntetésből sarokba állítanak. Vagy nekiesünk. Esetleg valaki arccal a falnak lök. Mindenesetre egy olyan élethelyzetet feltételez, amelyet alapesetben nem szabad akaratunkból, örömmel választunk. Szerintem csak úgy senki sem állt még oda egy falhoz. Ha közvetlenül előttünk van, akkor nem látjuk, mi zajlik körülöttünk.
Margaret Atwood 2022-ben megjelent Égető kérdések című esszékötete meglehetősen felborzolta a kedélyeket. Súlyos kérdéseket tesz fel (mi számít igaznak?; összefér-e a politika és művészet?; illetve érdekli a geopolitika, a faji fennmaradás, a történetek létjogosultsága is), amelyekre maró őszinteséggel felel, kellő humorral fűszerezve. A hangsúlyok öt fejezeten keresztül váltakozva jelennek meg.
Tóth László (1949) Rossz napok című keményfedeles gyűjteményes kötetének alcíme Új versek és rátalálások 2018– 2023. Öt év hosszú idő, de egy korábbi interjúban éppen a szerző jelenti ki, hogy „ritkán és keveset írt eddig”. Az Új versek része az alcímnek nyilván a megjelölt időszakban születettekre utal – bár sok esetben utalás nélkül is rájönne a nyájas olvasóközönség, hiszen némely alkotás aktuális, az elmúlt évekre kifejezetten jellemző közéleti és egzisztenciális problémákat boncolgat.
A regény szerkezete nagymértékben hasonlít a lapunk júliusi számában ismertetett Végzetes ígéret című Angela Marsons-krimire, amely ráadásul ugyanúgy 2018-ban jelent meg először, mint Carmen Mola regénye. Mindkét műben egy nő a nyomozóegység rátermett parancsnoka, mindkettőjük csapata egy új taggal gyarapodik, akit a többiek nehezen fogadnak be, mindkét regényben különös részletek derülnek ki a nyomozók magánéletéből.