Mitől világít a szentjánosbogár? Mi az összefüggés Szent László pénze és az őslénytan közt? Miért hívják halálmadárnak a kuvikot? Mi a Kárpátok sárkánya? Mire használható a galagonya? Milyen állatot hívnak krampusznak a csilizköziek? Ilyen és hasonló kérdésekre kaphat választ a kíváncsi olvasó Csicsay Alajos Útjelzők az élők és élettelenek rengetegében című kötete lapjain.
Csicsay Alajos, volt kémia–biológia szakos tanár ismeretterjesztő szösszenetei a természetről öt éven át, havi rendszerességgel jelentek meg a Katedra folyóiratban. Az Útjelzők az élők és élettelenek rengetegében csokorba szedi ezeket az írásokat, s ez a különleges bokréta nemcsak virágokat tartalmaz, hanem állatokat, ásványokat, ősmaradványokat és láthatatlan egysejtűeket is. Ráadásul nem más díszíti, mint személyes hangvételű anekdoták, nyelvjárási érdekességek és utalások irodalmi, zenei és képzőművészeti alkotásokra, melyekben szerepelnek a természet kincsei. Gyakran épülnek az írások a természetvédelmi szövetségek által év állatának, növényének (vagy egyebének) nyilvánított fajok köré, hogy felhívják a figyelmet az adott, fokozottan védett élőlényekre. A mű kulcsfontosságú témája a természetvédelem. Bemutatja, milyen károkat okozhat az emberi felelőtlenség és nemtörődömség.
A kötet ideális segédanyag biológia szakos tanárok számára, mivel következetesen lejegyzi a latin megnevezéseket is, és a bemutatott fajok rendszertani besorolására is kitér. Ráadásként helyenként megszólal egy tanítóbácsis hang, és vicceskedő kritikát fogalmaz meg az oktatásról, a rendszerben való gondolkodás fontosságáról, a szakkönyvek helyes használatáról, és tippeket ad arra, hogyan szerettethető meg a természet. Ez a könyv nem tartalmaz képeket, de sejthető, hogy ravasz szándék lapul emögött: rávenni az olvasókat arra, hogy kutakodjanak azokban a témakörökben, melyek felkeltették az érdeklődésüket. Címéhez híven az Útjelzők az élők és élettelenek rengetegében nem egy átfogó képet kíván adni a természet világáról, hanem rámutat bizonyos csodákra, melyek további barangolásra csábíthatják az arra nyitottakat.
Összefoglalásként a természetrajz szakkifejezéséhez nyúlok: ha valaki szeretné megérteni a szimbiózis fogalmának lényegét, elég erre a kötetre gondolnia. Csicsay Alajos új könyvében a tudomány és a művészet kölcsönösen hasznos összjátékát élvezheti az olvasó. Tanítva gyönyörködtet, szépen mesél el tényeket a biológia világából. Korosztálytól függetlenül mindenki találhat benne érdekes, élvezetes dolgokat, melyek közelebb hozzák a természetet.
Csicsay Alajos: Útjelzők az élők és élettelenek rengetegében, Vámbéry Polgári Társulás, 2021
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2022. májusi számában)
Eddig ismeretlen felvidéki szerző könyve – ezzel az ajánlással kaptam kézhez Szigety Péter Birinéninek szeretettel című művét. Izgatott voltam, ugyanis fogalmam sem volt, mire számíthatok, s az első gyors átlapozás után kíváncsiságom még inkább fokozódott. Az viszont már akkor biztosnak tűnt, hogy különös könyv akadt a kezem ügyébe.
„Hogyan lesz erőnk a jövő kihívásaival szembenézni? Minden eszköz megadatott: kell hozzá költészet, történet, szeretet. Utána jöhet a tudomány” – olvashatjuk Bonczidai Éva sorait a Magyar Kultúra magazin novemberi, erő tematikájú lapszámának beköszöntőjében. Az erős ember ismérvei, a különféle erőforrásaink, valamint az emberi erő jóra való felhasználásának módozatai mellett az Erő lapszám legfontosabb kérdései tehát e három – hatványozottan hátrányos helyzetű – kulcsfogalom köré épülnek.
Az Animus Kiadó 2007 óta adja ki a skandináv krimik sorozatot, amelynek népszerűsége mind a mai napig töretlen. A sorozatban elsőként az izlandi Arnaldur Indriðason Kihantolt bűnök című regénye jelent meg, s az az óta eltelt tizenhat évben százhatvannál is több címszóval ajándékozták meg a műfaj rajongóit. A legtöbb szerző svéd, norvég és izlandi nemzetiségű, de akad közöttük néhány dán és finn is.
Bela Durancinak, „Szabadka első okleveles művészettörténészének” (Bács, 1931 – Szabadka, 2021) neve egyformán ismert mind a szerb, mind a magyar művészeti körökben, hiszen mind a két nyelven számos könyve, művészekről írt monográfiája, kiállításmegnyitója, katalógusa és folyóiratokban közölt szakcikke jelent meg, s az általa rendezett kiállítások száma is impozáns.
Minden egyes, a helyi regionális történelem egy-egy darabját kiszínezni kívánó kiadvány megjelenése valóban fontos és kívánatos, kiváltképp napjainkban. Éppen ezért nem csupán a felvidéki magyar cserkészmozgalom, hanem a Rimaszombat története iránt érdeklődő számára is érdekes és inspiráló lehet a Lilium Aurum kiadó gondozásában megjelent, A cserkészliliom peremvidéki szirmai című kötet, amelyben a szerző, Gaál Lajos, a 110 éves rimaszombati cserkészet krónikáját tárja elénk.
A huszonöt éves Petőfi Sándor Föltámadott a tenger című versét 1848. március 30-án, a Pesten újra elkezdődött forrongások hatására írta meg, az egész nemzeti közösség szószólójaként. Földrengésszerű változást írt bele egyetlen képbe, egy új világrend eljövetelét hirdetve. Tömegeket mozgatott meg szuggesztív költői erejével, költészetének máig tartó ereje magyarságtudatunk része, nemzeti önazonosságunk, sőt önmeghatározásunk részévé is vált.
Mikor vagyunk arccal a falnak? Mondjuk, ha büntetésből sarokba állítanak. Vagy nekiesünk. Esetleg valaki arccal a falnak lök. Mindenesetre egy olyan élethelyzetet feltételez, amelyet alapesetben nem szabad akaratunkból, örömmel választunk. Szerintem csak úgy senki sem állt még oda egy falhoz. Ha közvetlenül előttünk van, akkor nem látjuk, mi zajlik körülöttünk.
Margaret Atwood 2022-ben megjelent Égető kérdések című esszékötete meglehetősen felborzolta a kedélyeket. Súlyos kérdéseket tesz fel (mi számít igaznak?; összefér-e a politika és művészet?; illetve érdekli a geopolitika, a faji fennmaradás, a történetek létjogosultsága is), amelyekre maró őszinteséggel felel, kellő humorral fűszerezve. A hangsúlyok öt fejezeten keresztül váltakozva jelennek meg.
Tóth László (1949) Rossz napok című keményfedeles gyűjteményes kötetének alcíme Új versek és rátalálások 2018– 2023. Öt év hosszú idő, de egy korábbi interjúban éppen a szerző jelenti ki, hogy „ritkán és keveset írt eddig”. Az Új versek része az alcímnek nyilván a megjelölt időszakban születettekre utal – bár sok esetben utalás nélkül is rájönne a nyájas olvasóközönség, hiszen némely alkotás aktuális, az elmúlt évekre kifejezetten jellemző közéleti és egzisztenciális problémákat boncolgat.
A regény szerkezete nagymértékben hasonlít a lapunk júliusi számában ismertetett Végzetes ígéret című Angela Marsons-krimire, amely ráadásul ugyanúgy 2018-ban jelent meg először, mint Carmen Mola regénye. Mindkét műben egy nő a nyomozóegység rátermett parancsnoka, mindkettőjük csapata egy új taggal gyarapodik, akit a többiek nehezen fogadnak be, mindkét regényben különös részletek derülnek ki a nyomozók magánéletéből.