Fellinger Károly hatodik, skandináv típusú gyermekverseket tartalmazó kötete, a Kilátok a fejemből, a költő 60. születésnapja alkalmából jelent meg – az ünnepelt ajándéka ez valójában gyermek és felnőtt olvasóinak.
A kötet verseit a szerkesztő, Tóth Ozsvald Zsuzsanna két fejezetbe sorolta – nem véletlenül. A Tiszta szívből című fejezet témája a szeretet, illetve a szeretet különböző meg- és meg nem nyilvánulásai, a gyerek meglátásain keresztül. A versekből kiderül, hogy a szeretet fogalma nem is olyan egyszerű, mint ahogyan arról az óvodában vagy az iskolában 5-10 éves gyerekeknek beszélni lehet, vagy beszélni próbálnak nevelők, tanítók a „szeressük egymást, gyerekek” hangján. Ez pozitív szándékú ugyan (és bár ilyen egyszerűen megvalósítható lenne!), ám a gyerek a szüleit, nagyszüleit, a környezetében élő embereket s a köztük levő viszonyokat, viszálykodásokat szemlélve és megfigyelve ennél sokkal reálisabban és őszintébben gondolkodik el a szeretetről, állandóan azon igyekezve, hogy a bonyolult emberi viszonyokból is kiszűrjön valami pozitívumot. S ha mégsem talál bennük (felnőtt fejjel valóban belegondolhatnánk, mennyire megdöbbenti és riasztja ez őt), akár azzal is megpróbálkozik, hogy saját pozitív érzéseit adja hozzá egy-egy elhidegült helyzet megoldásához. „sose volt szíve az apunak” (Volt vagy nem?) – mondja az anya, aki már külön él a férjétől. A gyerek már megtapasztalta, mennyi bonyodalommal, idegfeszültséggel, kínos helyzettel jár a család szétszakadása. A kifejezés, hogy „megette a bánat”, nem biztos, hogy teljesen világos a számára, de tőle távol áll a gyűlölködés, hiányzik az apja, hát a bánatot teszi felelőssé, hogy „megette” az apja szívét…
A felnőttek elejtett mondásai más versekben is töprengésre késztetik a gyerekembert. Ha a nagyinak „nincs szíve” pénzt kérni a szegényektől a varrásért, vajon akkor lenne fösvény, ha „lenne szíve”? A kisgyerek romlatlanságát, szociális érzékenységét példázza a Koldus című vers, melyben egy „eléggé ijesztő” külsejű koldussal beszélget a kiselsős a parkban. A felnőttek állandó rohanó életmódját s a gyerek magányát emeli ki. Az Aranykulcs című versben a kisfiút a féllábú koldus kitaszítottsága indítja meg, annyira, hogy „aranykulcsot” szeretne szerezni neki, amivel „minden zárat / ki lehet nyitni”, hisz a kéregetőt senki sem engedi be a házába.
A gyerekszerelem témájú versekben általában a kislány a bátrabb, ő meséli el „hódításait” és a fiúk szimpatikus ügyetlenkedéseit: amikor locsolkodás közben ijedten kiáltozik, hogy jaj, kölni ment a szemébe, a fiú azzal vigasztalja, hogy nem baj, „majd én átkarollak, / és átsegítelek az út másik oldalára.” (Az éjszaka a csillagoké)
A Jó gyerek vagyok fejezetnek már a címe is sejteti, hogy ebben a részben jóval virgoncabb és csalafintább, tréfásabb verseket olvashatunk. Egy szemfüles, örökmozgó, élénk gyerek meséli itt otthoni és iskolai élményeit. A történések kapcsán megismerhetjük az egész családot, hisz a gyerek mesélés közben „kidomborítja” a jellemeket. Az apa már „lassan százkilós” (ám nehezére esik a fogyókúrázás), szórakozott, feledékeny. A gyerek az, aki „gubancos” helyzetekben helyreteszi a dolgokat: ha az apa a parkolóban egy másik autóba akar beszállni, ami ugyanolyan, mint az övék, csak „tisztább és csillogóbb”, ő figyelmezteti; ha fagyos az autó szélvédője, s az apja nem találja a jégkaparót, napocskákat rajzol a szélvédőre, majd azok leolvasztják a jeget. Az apa időnként meséket próbál kitalálni fia elkápráztatására, ám annak nem tetszenek ezek a történetek. Az anya itt a stabilabb személyiség, ő intézi a család dolgait, ám vele is megesik, hogy „szét van esve”. A gyerek reálisan figyeli szülei viselkedését, szokásait.
A nagymamának nem sok szerep jut a versekben a bemutatkozásra, ám a nagyapának annál több. A családtagok közül ő a gyerek számára a különösen érdekes figura. Cseresznyefüggőt keres az unokának az ingatag ketteslétrán állva, s a gyereknek itt megint egy, a felnőttek által elejtett megjegyzés jut az eszébe: „minden a fejben dől el”, valószínűleg „nagyapa ketteslétrája is”.
Lukács Hajnalka piros-sárga-zöld-barna-bordó színekben pompázó, hangulatos rajzai együtt élnek, viháncolnak a versekkel, óvodás korú és alsós gyerekeket híva olvasásra, mosolygásra, nevetésre; szülőket, nagyszülőket, pedagógusokat a gyereklélek rejtett rétegeibe való betekintésre, gondolataikkal, dilemmáikkal, érzéseikkel, és nem utolsósorban a saját botlásainkkal való szembenézésre. S ha rájövünk, hogy a gyerekek mennyire jól képesek „kilátni a fejükből”, máris közelebb kerültünk hozzájuk.
Fellinger Károly: Kilátok a fejemből, Anser Kiadó, Hetény, 2023
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2024. februári számában)
A korona című sorozat, amelyet a Sony Pictures Television készített a Netflix számára, II. Erzsébet királynő uralkodását szándékozik bemutatni. 2016-ban kezdték el forgalmazni, és 2023 decemberében vált elérhetővé a Netflixen a legfrissebb, vagyis a 6. évada. Ebben a tíz epizódból álló évadban a kilencvenes években követhetjük végig Erzsébet királynő uralkodását, aki ekkor már igencsak benne van a korban. A sorozat fő alkotója, írója és vezető producere Peter Morgan, a rendező Stephen Daldry, a főbb szerepeket Imelda Staunton, Elizabeth Debicki, Rufus Kampa, Ed McVey és Meg Bellamy alakítják, a zenét pedig Martin Phipps szerezte.
A kárpátaljai magyarság kálváriája köszön vissza Lőrincz P. Gabriella legutóbbi kötetéből. A novellák hátterében a jelenkori háborús trauma áll, amely árnyékként telepszik a mindennapokra. A rettegés, az otthon féltése, a menekülési kényszer, a családok kényszerű szétszakadása adja a cselekmények alapját, amelyekbe bekúszik a frontvonal pokla, az emberi kiszolgáltatottság és a halálfélelem is.
Ahogyan Heinczinger Mika is énekli, a gondtalanság a hitben gyökerezik – s a dal, amely a Misztrál együttes alapítótagjának legújabb, ÉgÁllomás című albumán hallható, csaknem olyannyira szól a jókedvről, mint az emberi létezés egyetlen és valós kulcseleméről: a hitről.
Történt egyszer, pontosan ötven évvel ezelőtt, hogy megvolt a kulturális igény, a jó szándék, az elhivatottság, az összefogás, a tehetség, a politikai akarat és támogatás meg még egy kis szerencse is ahhoz, hogy létrejöjjön, megalakuljon az Újvidéki Színház. 1974. január 27-én tartották az első bemutatót. Az idén ugyanezen a dátumon, ennek a kultúrtörténeti pillanatnak az évfordulója alkalmából szintén bemutató volt, kisebbségi extravaganza, sok zenével, tánccal, szellemekkel és indiánokkal.
Mindenkinek rendelt ideje van, olvashatjuk Gere Nóra Éva Repedések című debütkötetének mottójában, ami alapján joggal leszünk kíváncsiak rá, milyen a versek megszólalójának a rendelt ideje, mit szeretne elérni, hova szeretne eljutni ebben az időben. Biztos, hogy a művészet sok formájával lép kapcsolatba a kötet, a versek meghatározó helyszínein szerzett benyomások alapján is jól látható, hogy egy összetett gondolatvilággal találkozhatunk.
Vagyunk is, meg nem is, vagyunk alig, ebből a gondolatból kiindulóan tudnám leginkább bemutatni, hogy miről szól Kopriva Nikolett Kővé zsugorodott ország című kötete, amely nemrég jelent meg – miként első kötete is – a KMTG kiadásában. Nagyon nehéz nem a háború felől értelmezni a kötetet, erre az értelmezési útvonalra igazítja az olvasót a cím és a versek hangulata is.
Vörösmarty Mihályt az 1834-ben nyomtatásban megjelent A fátyol titkai című költői vígjátékának írásakor a lélek nemességének és az érzelmek szépségének fel- és bemutatása mellett a játékszíni mozgalom támogatása is vezérelte. A reformkorban járunk, a megújulásra vágyó, keményen vajúdó, sáros magyar világban, amikor mindenről, így a műnemek céljáról és feladatáról is elméleti viták folytak, anyanyelvünk alakulása és alakítása, ahogyan a színpadi nyelv formálása is zajlott.
Nagyobb esély van a szenvedésre mint a boldogságra, vallja korai filozófiájában Nietzsche, ezért is keresi A tragédia születése avagy a görögség és a pesszimizmus című művében a választ arra, milyen viszonyban állnak a görögök a szenvedéssel. A dionüszoszi ember Nietzschénél olyan, mint a jó porondmester Polgár Kristóf új kötetében: tragikus. De mi áll a dekadencia, tragédia mögött?
Milyen egy nádszál? Felülete néhol durva és szálkás, néhol puha és sima. Törékeny, gyenge, ugyanakkor rugalmas, hajlékony is. Alkalmazkodik a szélhez, a környezet változásaihoz. Könnyen sebezhető, ám könnyen sebet is ejt – sebezhetősége révén nyilvánul meg ereje is. Menedéket nyújt az állatoknak, tetőt építhetünk belőle, kosarat fonhatunk, akár hangszert is készíthetünk, vagy épp verset.
Szeder Réka Mi majd másképp című kötetének címe alapján szinte mindent tudunk magáról a könyvről. Sejtjük, hogy generációk közötti problémákról beszél, sérelmeket oszt meg, traumákról rántja le a leplet, sejtéseink szerint tehát olyan dolgokkal szembesít a könyv, amelyek következtében azt mondhatjuk életünk adott pontján: mi majd másképp éljük az életünket, mi majd másképp viselkedünk, másképp viszonyulunk a problémáinkhoz.