Oláh András: Hiányjelek

A kárpátaljai magyarság kálváriája köszön vissza Lőrincz P. Gabriella legutóbbi kötetéből. A novellák hátterében a jelenkori háborús trauma áll, amely árnyékként telepszik a mindennapokra. A rettegés, az otthon féltése, a menekülési kényszer, a családok kényszerű szétszakadása adja a cselekmények alapját, amelyekbe bekúszik a frontvonal pokla, az emberi kiszolgáltatottság és a halálfélelem is.

Szomorú történetek ezek egy olyan vidékről, ahol a sokkoló trianoni tragédia óta igazi nyugalom alig-alig létezett, hisz negyedszázadonként újabb és újabb megpróbáltatások sújtották az ott élőket. De az egymásba kapaszkodás, a gyökerek, a közös kultúra mindeddig segített átvészelni ezeket a kihívásokat. Ám az egyre erősebben fenyegető nacionalizmus és a közelmúltban kirobbant háború megosztottságot és gyűlöletcunamit zúdított a – sorsával kiegyezni próbáló, abba már-már beletörődő – kisebbségi létben élő magyarságra. A régi sebek még be sem gyógyultak, máris újak keletkeznek és továbbfertőzik a mindennapokat. 

Ebbe a dermesztő állapotba engednek bepillantást Lőrincz P. Gabriella novellái. A szerző kárpátaljai kötődése és származása miatt nem tudja – és nem is akarja – kívülállóként megítélni a történteket. Sőt, az olvasót is beavatottá teszi. Elbeszélései egyes szám első személyben fogalmazódnak meg, s az így keletkezett vallomásos előadásmóddal a külső szemlélőt is közelebb hozza a szereplők által megélt eseményekhez.

A háború nyomasztó tényadataival a híradások révén nap mint nap szembesülünk, sok mindent látunk és hallunk, ezek döbbenetet és sajnálatot váltanak ki, ám a kötet lapjairól olyan mély érzelmi töltetű személyes sorstörténetek kerülnek elénk, amelyek megrendítenek, átélésre késztetnek és fogva tartanak.

Lőrincz P. Gabriella realisztikusan, de érzelmekre hatóan ábrázolja az egyes alkotások szereplőit, akik a legkülönbözőbb korosztályhoz kötődő férfiak, nők vagy éppen gyermekek. A hovatartozásukat figyelembe véve is eltérő alapok mutathatók ki, hiszen nem csupán a kisebbségi magyarság szemüvegén keresztül láttatja a megélt helyzetet. Ez a fajta sokszínűség morális szempontból is erőssé teszi a kötetet.

A megjelenített események párhuzamokra is alkalmat adnak. Régi emlékek, családi legendák is betolakodnak a jelenkorban játszódó drámai epizódokba. Ilyen például a kényszersorozás elől a káposztaföldön bujkáló fiúban felderengő emlék a világháborút megélt nagyapa legendája, aki régente sokszor mesélte, hogy az ő életét a káposzta mentette meg.

Szenvedéstörténet minden novella. Egy csapdába esett generáció élet-halál küzdelme a megmaradásért. Ez munkál a szereplők fejében. S a gyötrő aggodalom, amit egy anya érez a szenvedést okozó háború hosszú elhúzódása miatt: „a gyermekeim nem is tudják meg, hogy milyen a béke” (Dolgos kezek).

A fiatalok az életüket mentik, menekülnek. Az öregek azonban nem akarják ott hagyni mindazt, amit két kezük munkájával egy életen át építettek, s aminek az alapjait esetleg az ő szüleik, nagyszüleik vetették meg. Mindenkiben ott feszül a dilemma, hogy szabad-e így feladni a múltat. S lesz-e valaha visszaút. A kétségek egyre erősebbek, hiszen a települések egyre inkább elnéptelenednek. Pontosabban lakosságcsere történik. Az őshonos ott élők száma jelentősen megcsappan, helyükre újak költöznek. Menekültként érkeznek, de közöttük is érződik a sokféleség. Vannak, akik köszönettel veszik a befogadást, ám akadnak, akik felsőbbrendűségüket éreztetik és elvárásokat támasztanak. Mindez csak tovább mérgezi a légkört.

Ijesztő úgy végigmenni az utcán, hogy „már nincs, akinek köszönjek, és nekem sem köszön már senki” – fogalmazza meg a szülőföldjét elhagyni nem akaró asszony (Itt maradok). De az igazi dráma a bekalibrálható jövőtlenségben mutatkozik meg: „annyi marad az enyém, az a két méter, amibe elhantolnak.” S ott feszül a kétség, hogy „lesz-e valaki, aki a síromra tesz majd egy szál virágot”.

Ugyanilyen drámaiságot láthatunk a kötet záródarabjában is: a feleségével és lányával Magyarországra átköltöző fiatalember még az édesanyja temetésére sem tud átmenni a határon, mert sorkötelesként nyomban a frontra vezényelnék. Így csak annyi jut neki, hogy a hazavezető út mentén álldogálva magányosan énekelje a „Tebenned bíztunk eleitől fogva” kezdetű református éneket (Margaréta).

Pusztítás és pusztulás képe nyomja rá a bélyegét a művek hangulatára. Nem csupán a fizikai értelemben vett pusztítás, hanem a morális válság, a gyűlölködés, a hovatartozás-tudat megkérdőjelezéséből fakadó feszültség, a félelemérzet felerősödése is az esélytelenség rémisztő lehetőségét vetíti előre.

Mindezt felnagyítja a rögvalóság már-már abszurdba hajló pillanata, amikor a defektes bürokrácia jóvoltából a nyomorék – mindkét kezét elveszített fiatalember – is behívót kap a hadseregbe (Dolgos kezek). De besorozzák a szívbetegséggel küszködő – beteg édesanyját egyedül gondozó – férfit is, mert a „lejárt orvosi papír itt nem számít” (Mindhalálig).

Nem kevésbé groteszk helyzetbe kerülnek azok a magyarságukban megalázott önkéntesek, akik épp pénzt akarnak kivenni az automatából, hogy segíteni tudjanak a menekülteknek, ám feddést kapnak, mert egymás közt az anyanyelvükön beszélnek.

Hasonlóképpen a jövőtlenséget építi az a történet is, amelyben a külföldön dolgozó férj, hogy hazafiságból jó példát mutasson, a felesége kérésére hazatér, ám a frontra már el sem jut, mert az őket szállító vonatot bombatalálat éri. S már azt sem tudhatja meg, hogy a hitvese várandós.

Tragédiákkal árnyékolt hányatott sorsok elevenednek meg Lőrincz P. Gabriella novelláskötetének lapjain. Mindannyian a hiány fájdalmával küzdenek. Azt keresik, ami nincs. A békét, a biztonságot, a normális életet. Az otthont, a családot, az apát, a férjet, testvért, a gyermeket – vagyis azt, amiért még élni és küzdeni érdemes.

A kötet mottója a tízparancsolat egyik legfontosabb figyelmeztetése: „Ne ölj!” Ez a lényegi mondanivalója Lőrincz P. Gabriella drámai monológjainak. Kertész Dávid a könyv utószavában azt írja: „A legszebb virágok a sírokon nőnek”. Az alkotó ezeket a sírokat öntözteti meg az olvasók könnyeivel.

Lőrincz P. Gabriella: Történetek az árnyékból (AB ART Kiadó, 2024)