Pál-Lukács Zsófia: Ezek az álmatlan ünnepek

2024. február 28., 11:13

minden őszinte szót
megvetek. (Táncest)

 

Nagyobb esély van a szenvedésre mint a boldogságra, vallja korai filozófiájában Nietzsche, ezért is keresi A tragédia születése avagy a görögség és a pesszimizmus című művében a választ arra, milyen viszonyban állnak a görögök a szenvedéssel. A dionüszoszi ember Nietzschénél olyan, mint a jó porondmester Polgár Kristóf új kötetében: tragikus. De mi áll a dekadencia, tragédia mögött? Az áthallások vizsgálata előtt szükséges kiegészítenünk Polgár Kristóf új kötetcímének magyarázatát a 21. századi értelmezéssel is, mert olyan is van nekünk. Az iPaden a Porondmester segítségével tetszőlegesen átméretezheti az ablakokat, egyetlen nézetbe rendezheti az egymást fedő ablakokat – olvashatjuk az interneten a Porondmester leírását, és azt hiszem, A porondmester naplójából című kötet fő célkitűzése is ez (ugyanakkor a téma révén a filmbeli párhuzam is találóan eszünkbe jut).

Egyetlen nézetben érdemes a dolgokat vizsgálni, ezt vallja Polgár Kristóf új kötete is, és ez a nézet a művészeteké. Eleve érdekes a napló mint forma a címben, amely így kíváncsivá teszi az olvasókat arra, mit mutat meg a vers beszélője saját világlátásából. A paratextusokból tudhatjuk, hogy a szerző színházi közegben mozog, az itt olvasható művek tartalmaznak színházi helyzetképeket, helyszíneket, alapszituációkat, éppen ezek által válik A porondmester naplójából sokoldalú (jóllehet ezzel kapcsolatosan olvasható: Semmi esélyem ezen a pályán, / kitűnik józanságom) művé. A versek beszélője belehelyezkedik szerepekbe, elmúlt időket idéz (például a görög mitológia időszakát), másrészt pedig az utak menti presszók, kocsmák, kifőzdék jelenében él. Hogy mit nyújt a valóság, az Ampleosznak című vers X–XII. része jól összefoglalja, ez egyben a kötet záró verse is. Az Elpazaroltak balladája című műben szintén az „ellenoldalt” látjuk, a művészetek nélküli élet lehetőségeit, ezáltal óvatos számvetés a mű: Én cicomás zsúrfiú, még szót / merek emelni rájuk, mintha / vittem volna valamire.

Miként a Hamlet retúr című előző kötetében (Előretolt Helyőrség Íróakadémia, Budapest, 2019) úgy ebben a válogatásban is fontos szerephez jut Hamlet, s a két kötet közötti kapcsolódásra direkt módon utal az új mű: Megint egy asztalnál ülünk, dán királyfi./ Trónokon. A Polgár Kristóf Hamlet retúr című kötetében megfigyelhető azonosság-tudat itt Hamlettel és más nagy irodalmi, mitológiai alakokkal is folytat párbeszédet. A kötetben római utalásokkal is találkozhat az olvasó: római jósdák falán penész / a hirdetőtábla.

A görög mitológiai utalások kapcsán érdemes megfigyelni, hogyan írta át Polgár Kristóf ebben a hagyományos görögség-képet, az apollóni és dionüszoszi klasszikus szembenállását és fordítja mindezt Dionüszosz „javára”: „másodszor is megszülettél, / otthonom, Dionüszosz.” (külön cikluscímet szentel a kötet Dionüszosz címmel).

Hamlet mellett tehát a másik fontos szerep a kötetben Dionüszoszé, a görög isten pedig Nietzsche filozófiájával közvetlen kapcsolatot teremt. Korai művében, így A tragédia születése keletkezésekor Nietzsche a tragédia filozófiáját írta meg (később pedig tragikus filozófiát írt), értelmezésében a dionüszoszi értelmezhető tragikusnak, ráadásul Nietzsche a dionüszoszi embert Hamlethez hasonlítja: „Mindketten bepillantottak a dolgok lényegébe, láttak és megismertek, a tudás elundorítja őket a cselekvéstől.”

Fontos különbség azonban, hogy A porondmester naplójából nem két istent tesz egymás mellé, mint Nietzsche Apollónt és Dionüszoszt, hanem Dionüszosz mellé a bohócot rendeli. Az első vers Arlecchino, az olasz bohózatok nevetésre indító alakját idézi meg, akinek bárdolatlan, gyáva és furfangos szerepkörét jól ismerjük. Itt tehát a játék fontos, a mulatozás, melynek fontosságát a Táncest című mű is kiemeli. Istenség és emberi mérték: Mesélted, egy párhuzamos / járaton még léteznek félistenek. Euripidész színpadán már a szereplők igazsága a tét és nem az életük.

Théba, küklopszok, Prométheusz, nimfák. Kissé keserédes ez a találkozás a mitológiai háttérrel. Horváth László Imre a fülszövegben ezt az érdeklődést lehetőségként értelmezi, ezek révén eljuthat a költő „a költészet lehetőségeinek országába” és „természetesen a mélybe is”.

 

Polgár Kristóf: A porondmester naplójából, KMTG, Budapest, 2023