Mindenkinek rendelt ideje van, olvashatjuk Gere Nóra Éva Repedések című debütkötetének mottójában, ami alapján joggal leszünk kíváncsiak rá, milyen a versek megszólalójának a rendelt ideje, mit szeretne elérni, hova szeretne eljutni ebben az időben. Biztos, hogy a művészet sok formájával lép kapcsolatba a kötet, a versek meghatározó helyszínein szerzett benyomások alapján is jól látható, hogy egy összetett gondolatvilággal találkozhatunk.
Muszka Sándor ezt írja a fülszövegben: „Bár a szerzőnek ez az első kötete, szokványosnak semmiképp sem mondható debüt, nyoma sincs benne az első kötetekre jellemző szárnypróbálgatásnak, útkeresésnek.” Mi kell ahhoz, hogy lendülettel és sikerrel vezesse végig az olvasót a belső világában a mű, itt abban a világban, amelyet repedések, törések kereteznek?
A veszteségélmények hatása az egész köteten érzékelhető, de ezek közül is kiemelt helyen áll az első vers Először csak két hét múlva sírsz címmel. Az anya kezelhetetlen betegségéhez kapcsolt emlékek felidézése kétségtelenül nagyon erős hatással van az olvasóra, nehéz utána megszólalni, minden emlék hajszálrepedés. A törékenység megtapasztalása, a magárautaltság innentől minden történést meghatároz, a hiány minden versen nyomot hagy: Bárcsak még egyszer te védenél meg.
A Repedések kötet hét fejezetben beszéli el a fő törésvonalak történetét. A művek fő helyszíne Prága, a város, ahol Idegen világok / nem érintkeznek súrlódásmentesen. A Prága tornyai, hídjai és fényei között töltött idő nagyon fontos tapasztalatokat ad (lásd a Prágai képeslap című verset), ezért marasztalja a város, a helyszíneken szerzett emlékek: Tavasz kezdődött/ a kolostorkertben.
Prága a térképen (lásd a Térkép című ciklust) nemcsak a repedések helyszíne, hanem a lépdeléseké is, itt jár a versek beszélője toronyról toronyra, hogy a megismerés során önmagára is rátaláljon. Prága a szerelem városa (Prágában most minden ragyog), ahol egyértelműen maradni akar a megszólaló, és itt most nagy szükség van a szerelemre, mert akkor nem vagyunk többé magányos rendszerek. A Repedések fontos szervezőelve az elmúlás, a kapcsolatok alapvető tapasztalata a ridegség, a szerelmére mint egyetlen kapcsolatra, ami vele van ebben az időben, félelemmel gondol, de a sokrétű kapcsolatot kiválóan elemzi a Repedések kötetcímadó vers is. Eljutni végül a meg nem értésig, a kommunikáció megsemmisüléséig (Beszéd helyett /széteső sorokat nyújtunk/egymás felé), a másik fullasztó közelségéig: a kötet ezt az utat is vállaltan bejárja, és vezet tovább mindaddig, míg többé semmi / nem hagy nyomot.
Gere Nóra Repedések című kötete fontos összegző mű a fiatalság kiemelt eseményéről, az egyetemi évekről, kulturális utazásokról, veszteségről, szerelemről, családról, és felvillantja annak lehetőségét is, hogy miként lehet eljutni az emlékektől az amnéziáig.
Ez azóta fontos,
hogy nagyanyám szerint
ügyvéd leszek.
De én most ezt tudom:
vadont nevelni
és a testeden földrészeket.
Vagyunk is, meg nem is, vagyunk alig, ebből a gondolatból kiindulóan tudnám leginkább bemutatni, hogy miről szól Kopriva Nikolett Kővé zsugorodott ország című kötete, amely nemrég jelent meg – miként első kötete is – a KMTG kiadásában. Nagyon nehéz nem a háború felől értelmezni a kötetet, erre az értelmezési útvonalra igazítja az olvasót a cím és a versek hangulata is.
Vörösmarty Mihályt az 1834-ben nyomtatásban megjelent A fátyol titkai című költői vígjátékának írásakor a lélek nemességének és az érzelmek szépségének fel- és bemutatása mellett a játékszíni mozgalom támogatása is vezérelte. A reformkorban járunk, a megújulásra vágyó, keményen vajúdó, sáros magyar világban, amikor mindenről, így a műnemek céljáról és feladatáról is elméleti viták folytak, anyanyelvünk alakulása és alakítása, ahogyan a színpadi nyelv formálása is zajlott.
Nagyobb esély van a szenvedésre mint a boldogságra, vallja korai filozófiájában Nietzsche, ezért is keresi A tragédia születése avagy a görögség és a pesszimizmus című művében a választ arra, milyen viszonyban állnak a görögök a szenvedéssel. A dionüszoszi ember Nietzschénél olyan, mint a jó porondmester Polgár Kristóf új kötetében: tragikus. De mi áll a dekadencia, tragédia mögött?
Milyen egy nádszál? Felülete néhol durva és szálkás, néhol puha és sima. Törékeny, gyenge, ugyanakkor rugalmas, hajlékony is. Alkalmazkodik a szélhez, a környezet változásaihoz. Könnyen sebezhető, ám könnyen sebet is ejt – sebezhetősége révén nyilvánul meg ereje is. Menedéket nyújt az állatoknak, tetőt építhetünk belőle, kosarat fonhatunk, akár hangszert is készíthetünk, vagy épp verset.
Szeder Réka Mi majd másképp című kötetének címe alapján szinte mindent tudunk magáról a könyvről. Sejtjük, hogy generációk közötti problémákról beszél, sérelmeket oszt meg, traumákról rántja le a leplet, sejtéseink szerint tehát olyan dolgokkal szembesít a könyv, amelyek következtében azt mondhatjuk életünk adott pontján: mi majd másképp éljük az életünket, mi majd másképp viselkedünk, másképp viszonyulunk a problémáinkhoz.
Oda a világ, vinnelek kell. – idézem Paul Celant a mottóban olvasható verssor alapján, s gondolatban a hordozásnak ezt az elköteleződő gesztusát ismétlem Birtalan Andrea Mifelénk nincsenek padok című, Előretolt Helyőrség Íróakadémia új debütsorozatában megjelent verseskötetének olvasása közben. A versek befogadása közben. A gondolatiság jelenlétét biztosító nagy témák (életvilág, boldogság, elmúlás, értékek, önmegvalósítás, emlék) nyelvi-világbeli megragadása folyamatosan a szövegek újraolvasására késztet. A kötetre egyébként is igaz a példázat: aki hallja, érti.
Nem mindennapi kétnyelvű kiadványt mutattak be november elején az újvidéki Matica srpska szervezésében megrendezett, Petőfi költészetének kultusza a szerbeknél témával kapcsolatos tanácskozáson, amelyen hazai magyar és szerb, valamint magyarországi szerb irodalomtörténészek is részt vettek. Ezen az összejövetelen mutatták be Vladislava Polit (1886–1966) Petőfi a szerbeknél című egykori doktori disszertációjának fénymásolt kiadását, amelynek érdekessége, hogy 1912-ben jelent meg, de még a Matica Könyvtárának sincs belőle példánya.
A vers meglehet valóban olyan, mint Isten lélegzetvétele. Annak ritmusa, s az a néhol felgyorsuló zihálás, mely a teremtés fázisainak lexebb pillanatait kíséri. Nem sajtóhiba, s nem is én vétettem el a szót – tudatos szándék volt ez. Mert a vers, bár teremtés, nem olyan, mint Istené. A vers egyszerre magasztos és profán, emelkedett és földhöz tapadt. A vers a lélek létezése és a létezés lelke – kettőjük szignifikáns rögvalósága. A kettő közötti láthatatlan, de érzékelhető tér metavers-valósága. Valahogy ezt érezzük, remélem, többen is, Z. Németh István minden egyes verseskötetének olvasása közben.
Az Égig érő történet a szerző tizenegyedik regénye, s miután 2019-ben elnyerte a legjobb regényért járó Pulitzer-díjat, 2020-ban magyar fordításban is megjelent. A hazai fogadtatás sikerét az is bizonyítja, hogy 2023-ban napvilágot látott a regény második magyar nyelvű kiadása ugyanannak a kiadónak a gondozásában.
Izlandon egy földrengés következtében kiapadó tóban egy csontvázra bukkannak, a koponyáján éktelenkedő lyuk, valamint a lábához kötözött szovjet gyártmányú lehallgatókészülék alapján gyilkosságra, kémkedésre gyanakodnak. Ezt követően kap az olvasó egy ifjúsági marxista előképzést, ami valójában meglepő, és értelmét sem látni, pedig van jelentősége a történet szemszögéből, sőt ez maga a történet. Az első húsz oldalon annyi az esemény, hogy szinte követhetetlenné válik az elbeszélés.