Pál-Lukács Zsófia: De nekem szavaim vannak

2024. március 04., 09:20

Mindenkinek rendelt ideje van, olvashatjuk Gere Nóra Éva Repedések című debütkötetének mottójában, ami alapján joggal leszünk kíváncsiak rá, milyen a versek megszólalójának a rendelt ideje, mit szeretne elérni, hova szeretne eljutni ebben az időben. Biztos, hogy a művészet sok formájával lép kapcsolatba a kötet, a versek meghatározó helyszínein szerzett benyomások alapján is jól látható, hogy egy összetett gondolatvilággal találkozhatunk.

Muszka Sándor ezt írja a fülszövegben: „Bár a szerzőnek ez az első kötete, szokványosnak semmiképp sem mondható debüt, nyoma sincs benne az első kötetekre jellemző szárnypróbálgatásnak, útkeresésnek.” Mi kell ahhoz, hogy lendülettel és sikerrel vezesse végig az olvasót a belső világában a mű, itt abban a világban, amelyet repedések, törések kereteznek?

A veszteségélmények hatása az egész köteten érzékelhető, de ezek közül is kiemelt helyen áll az első vers Először csak két hét múlva sírsz címmel. Az anya kezelhetetlen betegségéhez kapcsolt emlékek felidézése kétségtelenül nagyon erős hatással van az olvasóra, nehéz utána megszólalni, minden emlék hajszálrepedés. A törékenység megtapasztalása, a magárautaltság innentől minden történést meghatároz, a hiány minden versen nyomot hagy: Bárcsak még egyszer te védenél meg.

A Repedések kötet hét fejezetben beszéli el a fő törésvonalak történetét. A művek fő helyszíne Prága, a város, ahol Idegen világok / nem érintkeznek súrlódásmentesen. A Prága tornyai, hídjai és fényei között töltött idő nagyon fontos tapasztalatokat ad (lásd a Prágai képeslap című verset), ezért marasztalja a város, a helyszíneken szerzett emlékek: Tavasz kezdődött/ a kolostorkertben.

Prága a térképen (lásd a Térkép című ciklust) nemcsak a repedések helyszíne, hanem a lépdeléseké is, itt jár a versek beszélője toronyról toronyra, hogy a megismerés során önmagára is rátaláljon. Prága a szerelem városa (Prágában most minden ragyog), ahol egyértelműen maradni akar a megszólaló, és itt most nagy szükség van a szerelemre, mert akkor nem vagyunk többé magányos rendszerek. A Repedések fontos szervezőelve az elmúlás, a kapcsolatok alapvető tapasztalata a ridegség, a szerelmére mint egyetlen kapcsolatra, ami vele van ebben az időben, félelemmel gondol, de a sokrétű kapcsolatot kiválóan elemzi a Repedések kötetcímadó vers is. Eljutni végül a meg nem értésig, a kommunikáció megsemmisüléséig (Beszéd helyett  /széteső sorokat nyújtunk/egymás felé), a másik fullasztó közelségéig: a kötet ezt az utat is vállaltan bejárja, és vezet tovább mindaddig, míg többé semmi / nem hagy nyomot.

Gere Nóra Repedések című kötete fontos összegző mű a fiatalság kiemelt eseményéről, az egyetemi évekről, kulturális utazásokról, veszteségről, szerelemről, családról, és felvillantja annak lehetőségét is, hogy miként lehet eljutni az emlékektől az amnéziáig.

Ez azóta fontos,
hogy nagyanyám szerint
ügyvéd leszek.
De én most ezt tudom:
vadont nevelni
és a testeden földrészeket.