Igazán különleges élményben lehetett része annak, aki olvasta Fellinger Károly Csatangoló (2019), Barangoló (2020) és Lófráló (2020) című hangulatos gyermekversköteteit, hisz ezekkel a versikékkel bejárhatta a Felvidék magyarlakta településeinek nagy részét, megismerve szokásaikat, jellegzetességeit és különleges személyeit.
A Bóklászó az említett három kötet negyedik ikertestvérének tekinthető, vele lesz teljes a kép. A Kassa-környéki, a Tőketerebesi és a Nagymihályi járás magyarlakta falvaiban bóklászhatunk kedvünkre, az utolsó fejezetben, a Szél-járásban pedig szlovák vidékeken járunk, ám ez sem véletlen, hisz itt olyan falvakról, városokról születtek versek, amelyek valamilyen híres magyar személyiségekhez kötődnek. Az, hogy Ilosvai Selymes Péter Nagyidán tanított, Márai Sándor és Bacsó Péter Kassán született, hogy Petőfi járt Bodrogszerdahelyen (és még sorolhatnánk), elég indok arra, hogy a szerző ezeket a településeket is versbe foglalja. Jelentős részük azóta teljesen elszlovákosodott, ezzel a szerző verseiben a Trianon előtti időkről és az azóta eltelt áldatlan időszakról is képet ad a kötetben.
Különleges falunevekre csodálkozhatunk rá a Bóklászóban, nem csoda, hogy ezekből az elnevezésekből eleve versikék pattantak ki a szerző tollából: „Magyarbődön, Magyarbődön / bődületes a lagzi” (Magyarbődön). És csapong a vers, kacskaringózik, két-három versszakban kiemeli azt, ami egy-egy faluban különleges, lüktet a ritmus, találó a rím, a fellingeri jellegzetes humor pedig végigkíséri a kötetet.
„Ádám öcsém gégegyurkás, / Gyurka bátyám ádámcsutkás, / Ósva-patak, módos Györke, / álljuk a fát körbe-körbe.” (Györke) – s máris egy óvodás vagy elsős kis szavaló hangján halljuk a versikét, mely akár körjátéknál, vagy kiszámolóként is megállja a helyét, és humorával, ritmusával a felnőtt olvasót is elbűvöli. Fellinger ugyanis nemcsak a falvakban bóklászik, de ugyanakkor a gyerekvilágban lófrálva olyan csalafintaságokat sző a versikékbe, mint: „bukfencezem, fejre állok, / rendbe teszem a világot” (Torna), vagy: „Ízes falu Deregnyő, / nincs fölötte esernyő” (Deregnyő), s az olvasó számára épp az az ámulatba ejtő, hogy a téma kötött ugyan, ám ezzel párhuzamosan a szerző képzelete szabadon szárnyal.
A versek zöme hangulatos, élettel teli. Fellinger minden településnél talál valamit, amiért minden falu szerethető vagy különleges: „Laborc partján / áll Abara, / van vagy százhúsz / agg agara” (Abara).
A versekből nem maradnak ki a boszorkák, ördögfiókák, sárkányok sem, akik inkább nevetséges figurákként lépnek színre: „odabenn a hétfejű / fél a tűztől, zord, keserű”. (Kistárkány, Nagytárkány).
A Bóklászót, akárcsak a Csatangolót, a Barangolót és a Lófrálót, Balázsy Géza illusztrációi ékesítik. Életvidám figurák a népviseletbe öltözött menyecskék, a bajszos, kalapos falusi gazdaemberek, akik vagy mulatnak, vagy lelkesen dolgoznak valamit, és majd’ kicsattannak az egészségtől, a legények, a hajukban színes pántlikát viselő lányok; a háziállatok rajzai is mosolyt csalnak az olvasó arcára, hisz mind kommunikálnak az olvasóval. A híres magyar személyiségekről készült illusztrációk komolyabbak, s egytől egyik felismerhetőek, találó rajzokat láthatunk Kulcsár Ferencről, aki a bodrogszentesi domb mögött sétálgat, Hamvas Béláról szóló könyvvel a kezében, a bánatos szemű Juhász Gyuláról és Csontváryról.
Mint ahogyan az ezt megelőző három ikerkötet elején és végén, a Bóklászóban is két színes térképet találunk, rajtuk a versekben szereplő falvakkal, városokkal, s a könyv legvégén helységnévmutató olvasható, a települések magyar és szlovák elnevezéseivel.
A négy sorozatkötet megírásával Fellinger Károly irodalmi és helytörténeti értelemben is bámulatosan nagy és kiváló munkát végzett. Csak elismeréssel nyilatkozhatok a rengeteg magyarlakta vagy valamikor magyarok által lakott falvak, városok feltérképezéséről, az alapos utánanézésről a települések sajátosságait illetően, és a frappáns gyerekversekről, amelyek erre a témára születtek.
Fellinger Károly: Bóklászó. Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 2021
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2021. májusi számában)
Károly Dorina Nős tények című kötetében arról szól, hogyan lehet jelen lenni s e jelenlétben a másikkal kapcsolatot teremteni egy olyan világban, ahol a gesztusok annyira telítődtek, hogy már csak a testiség ragadható meg belőlük, s ahol a „most” dekódolásához egy végtelenül összetett és ugyanakkor töredezett térben kell tájékozódni.
Kemény, sötét és hideg világ a vikingek kora. Erősnek, elszántnak és persze okosnak kell lenni ahhoz, hogy az ember életben maradhasson ilyen zord körülmények között. Hát még, ha egy ismeretlen és kegyetlen tüzet okádó fenevad is megjelenik rögtön az első fejezetben, ami nem kímél senkit és semmit. Így a történet sárkánytámadást túlélő hősei számára nem marad más, mint az addigi életüket tönkretevő tűzokádó nyomába eredni, és leszámolni vele.
Amint világossá válik, hogy az emberiségnek befellegzett, ha a Föld elpusztítását már nem lehet meg nem történtté tenni, legalább egy számvetés erejéig szembe kell néznünk önmagunkkal: hol mit rontottunk el? Miért pusztít többet, mint amennyit épít az ember? Miért törvényszerű, hogy a fejlődés ütemével megegyező sebességgel közeledik a megsemmisülés? Menthető-e még a helyzet? Ezen kérdések megválaszolására tesz nagyon szép kísérletet legújabb regényében Horváth László Imre.
Petőfi élettörténetének hasonlóan provokatív, olykor szélsőséges megítéléséből éppúgy nem volt hiány az elmúlt 170 esztendőben, mint közhelyekig ismételt értékeléséből (az utóbbiból volt több), ami azt jelenti, hogy szuperlatívuszokban beszélünk róla ma is: ő a legismertebb magyar költő, a legtehetségesebb géniusz, a legnagyobb forradalmár, akinek hatásköre már életében túllépte az irodalom színterét. Így idén és 2023-ban, a költő születésének 200. évfordulójának ünneplésekor nemcsak az irodalmi szerepvállalására helyeződik kiemelt figyelem, hanem a kulturális emlékezet szempontjából is
A bináris sémák által meghatározott világunkban már képtelenség bármit is végleteit figyelmen kívül hagyva megítélni vagy magyarázni, így maga az irodalom és annak kisebb-nagyobb részei is mind ellentétpárok köré szerveződnek. Erre a szilárd talajra épül az irodalmi gondolkodás egyik legjelentősebb szeleteként megmutatkozó dekonstrukciós olvasáselmélet, vagy a magának egyre nagyobb hírnevet szerző fantasyirodalom, amely a képzelet és a valóság végeláthatatlan ütköztetésében képződik meg.
Új kiadásban került a könyvesboltokba Böszörményi Zoltán Regál című regénye, amit az első megjelenés óta több nyelvre is lefordítottak. (Egyebek közt angol, francia, német, román, lengyel és orosz nyelven is eljutott az olvasókhoz.) Mivel a mű tartalma reflektál a megbolydult világ körülöttünk zajló jelenségeire, mindenképpen érdemes ismételten is szót ejteni a kötetről.
A Katharok látásmódja alapvetően sötét, de csak azért, hogy még jobban vágyjunk a képek sötét függönye mögötti fényre. Alaptapasztalata a pesszimizmus lehetne, ha nem gondolnám azt, hogy ez a pesszimizmus csak egy nagyobb optimizmus leple. A mások által közvetített világközöny is láthatóan napi élménye a költőnek, amit az emberek saját létezésük iránti közönyének lehetne nevezni, és amiből Halmosi, mintha fel akarná rázni őket, és mivel mással, mint a megrázó verseivel...
Andrew Leatherbarrow brit fotós, grafikus és megszállott Csernobil-kutató, gyermekkora óta foglalkoztatja a katasztrófa. Miután minden hozzá kapcsolódó, angol nyelven fellelhető könyvet elolvasott, úgy érezte, bár idővel egyre jobban megértette a nukleáris rendszerek működését, azok szaknyelvét, laikusok számára ezek befogadhatatlan és átláthatatlan szövegek.
Péter Beáta több esetben is reflektál arra a változásra, mely a megromláshoz, az emberi lélek elszegényedéséhez vezet – a rohanó, türelmetlen „világhoz most valami egyéb talál” (A szőnyegkészítő), a fejlődéshez szükséges elektronikai eszközök egyúttal megvonják tőlünk azt a varázslatot, amire csakis az emberi lény képes: érezni és csodálni az önkeresés minden pillanatát.
Kapcsolatunk a múlt rejtélyeivel legtöbbször az irodalom bugyrain keresztül válik reflektálttá, jelentőssé, és ebben a pozíciójában elfelejthetetlenné is. A jelent, az aktuális jelenségeket a múltbéli (lejegyzett) történetek révén igyekszünk megérteni; szükségünk van kapaszkodókra, s így mindent: a szenvedést és a (pillanatnyi) boldogságot is viszonyrendszerekben vizsgáljuk.