„Az író-olvasó kétszeres világot teremt akkor is, amikor elolvas egy művet, és egyéni olvasatában jogosan félreértelmezi azt, és akkor is, amikor véleményét monitorra vagy papírra vetve egy új világ tervrajzát kínálja fel saját olvasójának, arra ösztönözve őt, hogy életet leheljen bele a konstrukcióba.” (Fekete J. József)
Sándor Zoltán író, szerkesztő, publicista, a vajdasági magyar irodalmi élet egyik meghatározó egyénisége. Nyolcadik novelláskönyve után most esszékötettel jelentkezett, amelyben olvasmányélményeinek lenyomatát veheti kézbe az olvasó, a folyóiratokban megjelent recenziók, tanulmányok gyűjteményét. A szerző 2000 és 2007 között a muzslyai Sziveri János Művészeti Színpad elnöke volt. Alapító főszerkesztője a 2004-ben indult Sikoly irodalmi és művészeti folyóiratnak. A Magyar Szó újságírója és szerkesztője. Munkásságát Herceg János Irodalmi Díjjal jutalmazták. 2011-ben Gion Nándor írói ösztöndíjat kapott.
Csík Mónika recenziójában azt olvashatjuk, hogy a kéziratba gyűjtött esszék egyszerre vizsgálják az adott könyvet, és reflektálnak a szerző belső világára. Valóban, maga Sándor Zoltán is így nyilatkozott egy beszélgetés során az irodalmi művek létrejöttéről, hogy ez mennyire meghatározó tényező: „Mindannyian abból merítünk, ahonnan érkeztünk, illetve abból a kulturális alapból, amelyet a magunkénak tudhatunk. Nemcsak arra a helyre gondolok tehát, ahol születtünk, a helyre, ahol élünk, vagy a társadalomra, amelynek tagjai vagyunk, hanem arra is, amilyen könyveket olvasunk, amilyen filmeket nézünk. Ezek mind kihatnak egy-egy alkotás megszületésére.” (A mindent átható gonosz. Magyar Szó, 2018. december 20.)
A kötetben fellelhető esszéket kilenc fejezet alatt találjuk (Társadalmi háttér, Azalakváltás breviáriuma, Sorsalakító történelem, A rendszer ellenségei, Jelenbe ágyazott jövőkép, Nem gyengéknek való vidék, Magányra ítéltek, Irodalmi meditációk, Leszámolás azillúziókkal), amelyekben tanulmány-, esszé-, novella-és verseskötetek olvasatai sorjáznak. Elek Tibor, Fekete J. József tanulmánykötetei, Dragomán György regényei, Bodor Ádám, Gion Nándor, Majoros Sándor, Grendel Lajos novelláskönyve – hogy csak néhányat emeljünk ki – helyet kap a kiadványban. Sándor Zoltán, aki maga is prózaíró, a műveket úgy elemzi ki, hogy „az elsődleges szempontot mindig szem előtt tartja: kedvet csinálni az olvasónak, hogy kezébe vegye az adott művet, amellyel írásában foglalkozik, amelyről megosztja velünk azt az élményét, amelyet a szöveg keltett benne”. (Mihályi Katalin: Könyv az olvasásról. Magyar Szó, 2020. október 22.)
„Számomra az irodalmi alkotás mindig egyéni tevékenységnek számított. Hiszem, hogy minden igazi alkotó külön világ, és a maga módján más” – írja Az értékpluralizmus szószólója című tanulmányában. Sándor Zoltán azon túl, hogy író, értő filmrajongó, -kritikus is. A gyűjtemény „olvasásesszéit” – amelyek a Magyar Szó hasábjai mellett megjelentek a Kortársban, az Új Forrásban, a Nagyításban, a Vár Ucca Műhelyben is – mintha kamera vagy fényképezőgép objektívjén át néznénk, miközben egy-egy alkotást értelmez, elemez, továbbgondol, vagy továbbgondolásra késztet. Egyik esszéjében írt a moziról mint „egy eltűnőfélben levő világ itt felejtett szentélyéről”, amely, akárcsak a halott vajdaságiakról szóló költemények olvasása, fájó nosztalgiát ébreszthet bennünk „egy letűnt kor után, amely időbelileg talán sohasem létezett, csupán kiváló egyéniségek szellemi közössége éltette gondolatban és képzeletben”… (S. Z.: Megfagyott harangszó. Fenyvesi Ottó: Halott vajdaságiakat olvasva.) Csak az irodalmi művek állják ki az idő próbáját, megszólítanak, olvasni és értelmezni vágyókat egyaránt.
Sándor Zoltán: Korunk lenyomata. Könyv az olvasásról. Életjel, 2020.
(Megjelent a vajdasági Előretolt Helyőrség 2020. december 19-i számában.)
Szabó Fanni debütkötete a káoszból próbál rendet teremteni. Versei olyan univerzum létezésére irányítják figyelmünket, amelyet hajlamosak lennénk tudattalanunk óceánjába süllyeszteni. E világ lakói intenzíven érző lények, akik közt áthidalhatatlan távolság lüktet.
Mindenki másképp reagált a COVID-19 rohamos terjedésére, és más-más tevékenységgel tette önmaga számára elviselhetővé a 2020. március 10-től június 15-ig terjedő időszakot. H. Nagy Péter aktív kutatásba kezdett a vírushelyzet kulturális hatásairól és célul tűzte ki, többek között, az irodalmi és filmes járványtematika feldolgozását. Az irodalomtörténész, szerkesztő, popkultúra-kutató munkájának eredménye a Karanténkultúra és járványvilág című kötet lett, mely 2020- ban jelent meg, a Prae Kiadó gondozásában.
Van, amikor a testet kell táplálni, hogy könyvhöz jusson az emberfia. Akkor is, ha ez a test történetesen egy boszorkányéhoz hasonló, akitől rettegett a környék összes gyereke, állítólag a tulajdon (felnőtt) gyermekei is. Bözsike néninek hetente háromszor vittünk ételt, ő pedig ponyvát adott cserébe.
A mesehallgatás, a meseolvasás és a mesemondás népszerűsítéséért indította el új hangzómellékletes népmeseválogatás-sorozatát a budapesti Hagyományok Háza. Az első kötetbe huszonegy Kis-Küküllő menti, kibédi népmese került Ráduly János gyűjtéséből.
2020 végén a marosvásárhelyi Lector Kiadó gondozásában, Szonda Szabolcs fordításában látott napvilágot a román költő, Alexandru Mușina (1954, Nagyszeben – 2013, Brassó) Macska-e a cica? magyar nyelvű kötete.
Két részre hasított kötetet kap kézhez az olvasó, az első ciklus a dáktör niku & his skyzoid band címet viseli, a második A reggel királya. A fordító elmondása szerint két kötetből összesítette a magyar kiadást, ami ezért ugyancsak sokszínűnek mutatkozik.
Ősszel jelent meg a zentai Mécsvirág együttes Folyók fölött című lemeze. A formációnak immár a negyedik hanghordozójáról adhat hírt a krónikás, és ahogy az előző három alkalommal tehette, most is megírhatja: egyedi gondolatfonalat szőttek, ezúttal huszonhét számban, egy korongra az alkotók. [...] Ezúttal a vajdasági magyar kortárs költők művei jelentik a közös nevezőjét a Verebes Krnács Erika, Baráth Hajnal Anna és Zsoldos Ervin alkotta, idén fennállásának tizenötödik évfordulóját ünneplő kisegyüttes legújabb munkájának.
Lovas Ildikó Amikor Isten hasba rúg című regénye fenekestül felforgatja majd az olvasónak eddigi, Brenner Józsefről, illetve Csáth Gézáról alkotott véleményét. A sikeres, oly sokoldalú, egyszerre zeneszerzői, zeneesztétai, írói, festői, kísérletező szakorvosi ambícióktól fűtött, nőfaló, mérhetetlen számú koituszáról naplót vezető, a kábítószerek „jóvoltából” egyszerre „több trillió” életet megélő „Wunderkind”, akinek csodásan alakuló karrierjét az olvasó agyába beszüremkedő elérhető művek, adatok, hírforrások szerint csak az immár megfékezhetetlen, kontrollálhatatlan
Böszörményi Zoltán legújabb regénye, a Darabokra tépve a külföldi és hazai kortárs irodalom, a történelem, a filozófia, a pszichológia ötvözete fiatalos, valóságosnak tűnő történetekbe ágyazva, olyanokba, amelyekkel nap mint nap találkozunk. Megcsalás, féltékenység, egzisztenciális bizonytalanság és a művészlét kérdései váltogatják egymást a több szálon futó történetben, melynek a keretes szerkezet különösen kedves formát kölcsönöz.
Thomas Larringen (a regény egyik kulcsszereplője) rajongója lettem, sajnos spoilermentesen ezt nem tudom megindokolni, de talán azért, mert leginkább vele tudtam azonosulni. Az írói válság átültetése az írással foglalkozó karakterek révén régi önkifejezési módszer, itt mégis őszintébbnek hat a megszokottnál, talán azért, mert valahol ott tartok az életemben, mint hősünk.