A Belgrádi Magyar Intézet (Collegium Hungaricum) szervezésében 2019 februárjában A keresztény Európa határán címmel lezajlott nemzetközi tudományos konferencia anyagát tartalmazza ez a kötet, a Forum Könyvkiadó egyik legújabb kiadványa. A régió elismert történészei, kutatói előadásaikban a magyar–szerb történelmi múlt jelentős eseményeit, fordulópontjait elemezték. A tanácskozás a belgrádi Legújabb Kori Történeti Intézet, valamint a budapesti székhelyű Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontja Történettudományi Intézetének szervezésében valósult meg, a Szerbiai Magyar Kulturális Hetek rendezvénysorozat részeként.
Miként a kötet előszavából megtudjuk (amely Pintér Attilának, Magyarország belgrádi nagykövetének a tanácskozást megnyitó beszédeként hangzott el), a Collegium Hungaricum 2014-es megnyitása óta nem első alkalommal szerveztek történészkonferenciát a magyar–szerb közös múlt bemutatására. A múltról, amely rendkívül változatosan alakult attól a pillanattól fogva, hogy e két nép és állam egymással érintkezésbe került. A véres történelmi konfliktusok mellett ugyanakkor sok pozitív példa is akadt együttélésünk ezer esztendeje alatt. Ezek között említhetjük meg az uralkodócsaládok (az Árpád-háziak és a Nemanjićok) közötti házassági kapcsolatokat, Đurađ Branković – Brankovics György vajda szerepét vagy a kiváló hadvezért, Hunyadi Jánost, akit egyformán tisztel és magáénak vall a magyar és a szerb nép. A magyar történelem egyik legjelentősebb diadalát, amely meghatározta a korabeli Európa sorsának alakulását, az 1456- os nándorfehérvári győzelmet Hunyadi és Szilágyi hadai szerb csapatok közreműködésével érték el – olvashatjuk Pintér Attila beköszöntőjében. Szentendrét, Ráckevét és a budapesti Szerb utcát mint vallási és kulturális értékek gyöngyszemeit említi, kitérve a magyarországi szerb kultúra virágzásainak oly központjaira, mint a Matica srpska és a Tökölyanum.
A tanulmánykötetet a következő tartalmi-tematikai egységekre osztotta a szerkesztő: Konfliktusok – amelyben Fodor Pál, Hermann Róbert, Aleksandar Horvat és A. Sajti Enikő tanulmányai az Oszmán Birodalom korától a Délvidéken lezajlott partizánmegtorlásokig tekintenek vissza, viharos történelmi események megértését teszik lehetővé számunkra.
A Politikai és diplomáciai kapcsolatok cím alatt Aleksandar Krstić, Pálosfalvy Tamás, Neven Isailović és Katarina Kovačević értekeznek Szerb despoták és nemesek Magyarország államszerkezetében, Egy Brankovics a magyar trónon, A Száva–Drina köze a késő középkorban, valamint Magyar menekültek Jugoszláviában 1956-ban és 1957-ben cím alatt.
Társadalom és egyház: ebben a fejezetben Isidora Točanac Radović és Molnár Antal tanulmányát találhatjuk, amelyben a szerb ortodox egyházreformról, valamint annak az oszmán uralom alatti helyzetéről értekeznek, Nino Delić és Györe Zoltán pedig tanulmányaikban a szerb lakosság magyarországi és a 19. századi Újvidék demográfiai fejlődését taglalják.
A Kisebbségben című részben Michael Antonović, Zoran Janjetović, Bíró László és Gojko Malović előadásainak szerkesztett változatát találhatjuk, amelyek a nemzeti kisebbségek helyzetét tárgyalják a kiegyezéstől a két világháború közötti időszakig. Ózer Ágnes a vajdasági magyarság második világháború utáni történetét, az 1944-től 1990-ig terjedő időszakot taglalja a jugoszláv állam felbomlásáig.
A Kultúra, művelődés, nemzetkép című egység a következő tanulmányokat tartalmazza: Biljana Šimunović-Bešlin: A szerb nyelvű oktatás Magyarországon, Ress Imre: Thallóczy Lajos és Kállay Béni délkelet-európai kutatásainak történet-politikai indítékai és következményei a századfordulóig, Németh Ferenc: Magyar írók és szerb irodalmárok a Vajdaságban a 20. század első felében és Hornyák Árpád: A magyar külpolitikai gondolkodás szerb képe a két világháború közötti évtizedekben.
Hornyák Árpád kötetzáró tanulmányában Németh Lászlót idézi: „Mi, Duna-népek itt élünk egy sorsközösségben, egymásról mit sem tudva”. Valóban sok munka áll még előttünk, hogy részletes, alapos képet kapjunk közös múltunkról – hangzott el a kötet anyagát képező konferencián. A tanulmányok elolvasása után úgy érezhetjük, újra egy lépéssel közelebb kerültünk e két nép sorsának összefonódásához, közös múltunk, történelmünk megismeréséhez.
Hornyák Árpád szerk.: A keresztény Európa határán. Fejezetek az ezeréves szerb–magyar együttélés történetéből. Forum, Újvidék, 2020.
(Megjelent a vajdasági Előretolt Helyőrség 2021. április 17-i számában)
Eddig ismeretlen felvidéki szerző könyve – ezzel az ajánlással kaptam kézhez Szigety Péter Birinéninek szeretettel című művét. Izgatott voltam, ugyanis fogalmam sem volt, mire számíthatok, s az első gyors átlapozás után kíváncsiságom még inkább fokozódott. Az viszont már akkor biztosnak tűnt, hogy különös könyv akadt a kezem ügyébe.
„Hogyan lesz erőnk a jövő kihívásaival szembenézni? Minden eszköz megadatott: kell hozzá költészet, történet, szeretet. Utána jöhet a tudomány” – olvashatjuk Bonczidai Éva sorait a Magyar Kultúra magazin novemberi, erő tematikájú lapszámának beköszöntőjében. Az erős ember ismérvei, a különféle erőforrásaink, valamint az emberi erő jóra való felhasználásának módozatai mellett az Erő lapszám legfontosabb kérdései tehát e három – hatványozottan hátrányos helyzetű – kulcsfogalom köré épülnek.
Az Animus Kiadó 2007 óta adja ki a skandináv krimik sorozatot, amelynek népszerűsége mind a mai napig töretlen. A sorozatban elsőként az izlandi Arnaldur Indriðason Kihantolt bűnök című regénye jelent meg, s az az óta eltelt tizenhat évben százhatvannál is több címszóval ajándékozták meg a műfaj rajongóit. A legtöbb szerző svéd, norvég és izlandi nemzetiségű, de akad közöttük néhány dán és finn is.
Bela Durancinak, „Szabadka első okleveles művészettörténészének” (Bács, 1931 – Szabadka, 2021) neve egyformán ismert mind a szerb, mind a magyar művészeti körökben, hiszen mind a két nyelven számos könyve, művészekről írt monográfiája, kiállításmegnyitója, katalógusa és folyóiratokban közölt szakcikke jelent meg, s az általa rendezett kiállítások száma is impozáns.
Minden egyes, a helyi regionális történelem egy-egy darabját kiszínezni kívánó kiadvány megjelenése valóban fontos és kívánatos, kiváltképp napjainkban. Éppen ezért nem csupán a felvidéki magyar cserkészmozgalom, hanem a Rimaszombat története iránt érdeklődő számára is érdekes és inspiráló lehet a Lilium Aurum kiadó gondozásában megjelent, A cserkészliliom peremvidéki szirmai című kötet, amelyben a szerző, Gaál Lajos, a 110 éves rimaszombati cserkészet krónikáját tárja elénk.
A huszonöt éves Petőfi Sándor Föltámadott a tenger című versét 1848. március 30-án, a Pesten újra elkezdődött forrongások hatására írta meg, az egész nemzeti közösség szószólójaként. Földrengésszerű változást írt bele egyetlen képbe, egy új világrend eljövetelét hirdetve. Tömegeket mozgatott meg szuggesztív költői erejével, költészetének máig tartó ereje magyarságtudatunk része, nemzeti önazonosságunk, sőt önmeghatározásunk részévé is vált.
Mikor vagyunk arccal a falnak? Mondjuk, ha büntetésből sarokba állítanak. Vagy nekiesünk. Esetleg valaki arccal a falnak lök. Mindenesetre egy olyan élethelyzetet feltételez, amelyet alapesetben nem szabad akaratunkból, örömmel választunk. Szerintem csak úgy senki sem állt még oda egy falhoz. Ha közvetlenül előttünk van, akkor nem látjuk, mi zajlik körülöttünk.
Margaret Atwood 2022-ben megjelent Égető kérdések című esszékötete meglehetősen felborzolta a kedélyeket. Súlyos kérdéseket tesz fel (mi számít igaznak?; összefér-e a politika és művészet?; illetve érdekli a geopolitika, a faji fennmaradás, a történetek létjogosultsága is), amelyekre maró őszinteséggel felel, kellő humorral fűszerezve. A hangsúlyok öt fejezeten keresztül váltakozva jelennek meg.
Tóth László (1949) Rossz napok című keményfedeles gyűjteményes kötetének alcíme Új versek és rátalálások 2018– 2023. Öt év hosszú idő, de egy korábbi interjúban éppen a szerző jelenti ki, hogy „ritkán és keveset írt eddig”. Az Új versek része az alcímnek nyilván a megjelölt időszakban születettekre utal – bár sok esetben utalás nélkül is rájönne a nyájas olvasóközönség, hiszen némely alkotás aktuális, az elmúlt évekre kifejezetten jellemző közéleti és egzisztenciális problémákat boncolgat.
A regény szerkezete nagymértékben hasonlít a lapunk júliusi számában ismertetett Végzetes ígéret című Angela Marsons-krimire, amely ráadásul ugyanúgy 2018-ban jelent meg először, mint Carmen Mola regénye. Mindkét műben egy nő a nyomozóegység rátermett parancsnoka, mindkettőjük csapata egy új taggal gyarapodik, akit a többiek nehezen fogadnak be, mindkét regényben különös részletek derülnek ki a nyomozók magánéletéből.