2021. augusztus 30., 11:39
Egy átfogó, részletgazdag, sokak alapos, komoly kutatómunkáján alapuló képes kincsestárat, rendhagyó útikalauzt vehet kezébe az olvasó. Markáns képet, összegzést kaphat arról, hogy mi mindent hagytak ránk nagy, neves és névtelen elődeink a szellemi kulturális örökség terén, amit mi híven őrzünk, belakunk, tartalommal töltünk meg. Mi az, amit sokrétegű és élő kultúránk megtartása, megismertetése érdekében cselekszünk a mindennapokban tenni akarással, szívós küzdelemmel.
A 400 oldalas kiadvány gazdag, színes fotóanyagát – a legalább 1500–2000 illusztrációt – nézegetve rácsodálkozunk, micsoda gazdagságot rejt ez a bácskai, bánáti, szerémségi táj: városaink és falvaink, tavaink, folyóink, a homokvidék, a szikes vagy épp a Tarcal-hegység lankái. Azonnal többféle útiterv ötlete születik meg bennünk, rögtön azt latolgatjuk, mennyi időt vesz igénybe, ha a könyv nyomán megnézünk például Nyugat-Bácskában vagy Dél-Bánátban, illetve egy adott településen minden ajánlott épületet, felkeressük a múzeumot, emlékházat, történelmi emlékhelyet vagy tájházat, sőt a folyóparton, a gazdag növény- és állatvilágú homokvidéken vagy szikesen is ráérős sétát teszünk. Ha úgy tervezzük a kirándulást, hogy a városban színházba, képtárba, faluhelyen valamilyen hagyományos kulturális rendezvényre is el szeretnénk jutni, akkor mennyi időt érdemes ott tölteni. Természetesen úgy, hogy előre felkészülünk a könyvből, sőt magunkkal is visszük utazásunkra, hogy a helyszínen el tudjuk olvasni a magyarázó szöveget.
A könyvet olvasgatva, lapozgatva rádöbbenünk, mennyire izgalmas ez a sokak által alulértékelt, unalmasnak tartott táj, micsoda lehetőségeket rejt a kulturális turizmus szempontjából. Persze, ez a kiadványnak csak egy lehetséges haszna, hogy ilyen kalandokra, felfedezőtúrákra invitál bennünket vagy az ide látogató turistát. Ennél jóval többet nyújt ez a könyv, amely a Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ által 2018-ban online formában megjelentetett kiadvány szerkesztett változata.
A tájat szellemi téren is be kell lakni, otthon kell lenni benne. Ehhez azonban ismerni kell történelmét, régészeti lelőhelyeinktől kezdve történelmi emlékműveinken, emlékhelyeinken át jeles ünnepeinkig, az írói emlékházakig, emlékszobákig. Minderről tartalmaz összefoglalót a kiadvány. Mint ahogyan a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetségben, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézetben folyó munkáról, színházainkról, a könyvtárakról, mi mindet rejtenek a múzeumok, levéltárak, képtárak. Nagy utazóinkról, Vermes Lajosról, a palicsi olimpia létrehozójáról, a 19. századi vasútépítők küzdelmeiről, Csáth Gézáról és más irodalmárainkról, jeles zeneszerzőinkről, népzenekutatóinkról, képzőművészeinkről, a Vajdasági Magyar Értéktár kincseiről és sok egyébről is olvashatunk. Egyaránt gyönyörködünk a szecessziós épületekben és a falusi parasztházak napsugaras faoromzatában. Nemzeti azonosságtudatunk fontos építőkövei ezek.
Büszkék lehetünk mi is, és az egyetemes magyarság is minderre, amit fel tudunk mutatni, meg tudunk mutatni másoknak. A sok-sok évtizeden keresztül megtépázott önbecsülésünk is izmosodik ezáltal, határozottabb választ tudunk adni arra a kérdésre, kik is vagyunk mi valójában.
Nagy távolságokat jár be ez a kiadvány, térben és időben, sőt a lélek tájain is. A könyvet lapozgatva, olvasva gondolatban bebarangoljuk ezt a körülöttünk és bennünk levő tájat, a múltat és a jelent, mindazt, ami e vidék képét és az itt élő embert is formálta. A lélek tájain és a valóságban is – gépkocsival, autóbusszal, kerékpáron, vasúton, fiákeren, csónakon –, a múltban, jelenben és a jövőben egyaránt lehet utazni ezzel a könyvvel.
Kincses kalauz – Tájhangok – Kalandozások a vajdasági magyar tájban. Szekeres László Alapítvány, Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ, Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, 2020.
(Megjelent a vajdasági Előretolt Helyőrség 2021. júliusi számában)
