Miklóssi Szabó István: A véglények írója – Cormac McCarthy

2021. szeptember 09., 11:49

Amerika jelenkori irodalmának egyik legjelesebb képviselője, aki nem kevés vesződéssel jutott el a csúcsra, annak ellenére, hogy már fiatalon feltűnést keltett. Cormac McCarthy (1933) olyan világokat jelenít meg műveiben, amelyek ugyancsak próbára teszik az olvasók idegeit.

 

Cormac McCarthy 1973-ban, a Child of God (Isten gyermeke) című kötetének borítóján – Forrás: wikipédia.org

Apja és fia baktat egy olyan világban, ahol csaknem minden elpusztult. Szürke, olykor hamut szitáló égbolt, elhalt a növényzet, az állatok nagy része is, a megmaradt emberek – más híján – egymást eszik. Az út (2006) a szerző életművének egyik csúcspontja: a szöveg csaknem végtelenségig le van csupaszítva, a párbeszédeket semmi sem jelzi, központozás alig található a szövegben. Annál erősebbek a képek. Mint majdnem az összes szövegében, az író itt sem beszél arról, miért olyan ez a világ, amilyen: tényként kezeli a posztapokalipszist. Még csak nem is utal arra, miért és mitől pusztult el minden, mikor játszódik a történet. A döbbenetes mű elhozta a szerzőnek a nemzetközi ismertséget, ráadásként a Puli tzerdíjat is megkapta. 2009-ben bemutatták a mű alapján forgatott filmet, amely borzongatóan, ijesztően pontosan adja vissza a remekmű hangulatát.

Cormac McCarthy az Egyesült Államok-béli Tennessee államban született, Knoxville városában nőtt fel. Írásaira a déli államok jellegzetes hangulata ugyancsak rányomta a bélyegét, mondhatni, nála a lőfegyver olyasmi, mint székelyeknél a vasvilla: minden portán van belőle, nem is egy. A középiskola elvégzése után bölcsészkaron folytatja tanulmányait, majd ezt megszakítva katonának áll. A négyéves szolgálatból kettőt Alaszkában tölt rádiósként (e hatás is visszaköszön írásaiban), majd a sereg után folytatja egyetemi tanulmányait. 1965- ben megjelenik első regénye, A gyümölcskertész. A sors fintora, az író szerencséje, hogy kézirata annál a szerkesztőnél landolt, aki William Faulkner műveit gondozta. Kétségtelen, hogy McCarthyra hatott Faulkner, viszont kettőjük állandó összehasonlítása nem más, mint mindkét szerző beskatulyázása, ez által értékeik csökkentése. A regény sikeres lesz. McCarthy következő regényét (Odakint a sötétség, 1968) már a spanyolországi Ibizán írta. Nem egy napsütötte mű… Valamikor az 1930-as években játszódik, erdős-hegyes vidéken, a cselekmény egy vérfertőző kapcsolatból született gyerek körül forog. E műve is sikeres lesz.

Az 1973-ban megjelent Isten gyermeke korai munkásságának talán legsokkolóbb darabja. Főhőse, a fiatal Lester Ballard magára maradt, csaknem teljes elszigeteltségben él, egy felfedezés hatására egyfajta ámokfutásba kezd. A főhőssel nem lehet azonosulni, de meg lehet érteni; nyilván a regény címe egy metafora, melynek égisze alatt a cselekmény még inkább sokkoló. 1979-ben jelenik meg félig-meddig önéletrajzi regénye, a Suttree, melyen közel húsz évet dolgozott. Míg előző műveiben jellemzően kevés karaktert használ, itt sok szereplővel operál a szerző, valóságos társadalmi képet fest, az 1950- es évek jellegzetes déli világába sodorja olvasóját. Főhőse, Bud Knoxville városának peremvidékén bolyong lecsúszott alkoholisták, prostituáltak, bűnözők, hajléktalanok között.

1985-ben jelentkezik a Véres délkörök nagyregénnyel. Az 1800-as évek közepén játszódó mű a szerző ugyancsak nehezen olvasható alkotásai közé tartozik, egyrészt a megírás módja, másrészt a benne található elképesztő agresszió miatt. Amerika formálódik ki a regény oldalain, nincs jó vagy rossz, csak túlélés.

Következik a Határtrilógia: Vad lovak (1992), Átkelés (1994), A síkság városai (1998). Az Amerika és Mexikó határvidékein játszódó trilógia a cowboy életforma pusztulását mutatja be. Ezek nem a legjobban sikerült alkotásai, annak ellenére, hogy a Vad lovakért 1992-ben megkapta a Nemzeti Könyvdíjat, amivel anyagi gondjai megoldódtak. Annál inkább jól sikerült mű a Nem vénnek való vidék (2005), melyből filmet is forgattak. A Coen testvérek által rendezett, 2007-ben bemutatott alkotás négy Oscar-díjat kapott.

Cormac McCarthy műveire talán az jellemző a leginkább, hogy nincs bennük kifejezett jó vagy rossz, nincsenek hősei vagy antihősei. Karakterei a jelenben élnek, legyen az a jelen bármikor, az 1840-es években, vagy egy időszámítás utáni, kívüli világban.

 

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2021. augusztusi számában)