Igen, a kacagtatós irodalomba. Az első székely maroktávbeszélő használati utasítása című könyvét, mint ahogy várható volt az előzmények ismeretében, csakis végigröhögni lehet. Van abban minden, kérem szépen. Székely telefon (ami tulajdonképpen minek es az embernek, met ha baja van, akkó mennyen s mongya meg, mit mind zavargat mást a telefonon keresztül, de az igazi székely úgyes olyan szűkszavú, hogy nem es beszél, hát minek neki telefon), melynek nincs garanciája, „met minek az, mi jól adtuk el, de te addig bizgeráltad, amíg elromlott, te mocsok”, tehát a székely telefon ilyképpen néz ki: „Az Oktondi székely maroktávbeszélő jól néz ki! A difuzor a Szent magyar koronát ábrázolja, a mikrofon a lehel kürtyit, a hátlapon pedig a Palást mintája van rajta, ha nem pont úgy, garantáltan, egy az egybe, akkor az egészet – MÜ – leháncsuk rólla, meg van-e értve?!”.
Akad itt holdutazás is (es), talán a szerzőnek a haszontalan tudományok iránti érthetetlen vonzódása miatt. Met minek es az? Kőtik a drága pénzt, hogy megtuggyák, van-e egy pohár víz a Holdon, hát félnek, hogy elissza valaki előlük? Meg aztán minek az űrséta? Hiszen „Tod-e, milyen büdösek azok, amikor visszajönnek odakintről? Olyan, mint amikor az istállóba valakinek belébüdösödik a lába a gumicsizmába, s még egy flakon benzint es rejaönt”. De akad itt fekete lyuk is, ráadásul egészen közel, a falu határában. Támad is akkora ribillió, hogy azt bármelyik falu megirigyelhetné, a polgármesterrel az élen. Próbálják eltüntetni az 500 euróért vásárolt ezoterikus kristállyal, ám csak annyit érnek el, hogy elindul a lik, szétzúz egy falusi budit (pottyantót), majd folytatja útját a falu központja felé, mígnem egy hős megmenti a helyzetet (a többit a könyvben).
Hogy ne maradjanak ki a nosztalgiázók sem, megjelenik a szappanoperák Isaurája, Leonciója is: „Isaurának jó mellei voltak, megalázkodó szelídségét az Úr szeretetéből táplálta, tanító nénis konttyal a fején és… kancsin”. (E sorok írója emlékszik, amikor Magyarországon gyűjtést szerveztek, hogy megváltsák Isaurát a rabszolgasorsból; micsoda világ volt!) Folytatódik a sor a lambadával, a régi színes tévével, a kilencvenes évekbeli, Tanulók Házával szembeni éjszakai klubbal, rokkerekkel, mindennel, ami az akkori időket jellemezte.
A kötet egyik fénypontja kétségkívül a Válási vőfély, melyben tanúi lehetünk egy házaspár szakításának. A feleség például így búcsúzkodik: „Szégyellheted magadot, te mocskos lator, / Én veled egy lepedőn nem hálok mától! / Nem szerettél engemet, utáltad anyámat, / A pénzt eldugtad, s nem mostad a lábad. / Hol vót az agyam, amikor hozzád mentem? / Hogy a gutta ott ütött vóna meg – tégedet, s nem engem!”. Kétséget kizáróan ezek a szövegek istenigazából a szerény, de erősen tehetséges színész úr előadásában élnek a lehető legjobban, miként e néhány szó írójának volt azt szerencséje megtapasztalni, ezért ha a kedves olvasónak alkalma nyílik rá, semmiképpen ne hagyja ki a megtekintését.
Kozma Attila könyve a székely irodalmi humor azon vonulatához csatlakozik, melybe többek közt Muszka Sándor, György Attila, Orbán János Dénes, Sántha Attila írásai tartoznak. Könyve a nevettetésre született, célközönsége a gondolkodó, önmagát túlságosan komolyan nem vevő ember, aki szívesen nevet önmagán és másokon egyaránt.
Kozma Attila: Az első székely maroktávbeszélő használati utasítása. Előretolt Helyőrség Íróakadémia, 2021
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2022. májusi számában)
„Hogyan lesz erőnk a jövő kihívásaival szembenézni? Minden eszköz megadatott: kell hozzá költészet, történet, szeretet. Utána jöhet a tudomány” – olvashatjuk Bonczidai Éva sorait a Magyar Kultúra magazin novemberi, erő tematikájú lapszámának beköszöntőjében. Az erős ember ismérvei, a különféle erőforrásaink, valamint az emberi erő jóra való felhasználásának módozatai mellett az Erő lapszám legfontosabb kérdései tehát e három – hatványozottan hátrányos helyzetű – kulcsfogalom köré épülnek.
Az Animus Kiadó 2007 óta adja ki a skandináv krimik sorozatot, amelynek népszerűsége mind a mai napig töretlen. A sorozatban elsőként az izlandi Arnaldur Indriðason Kihantolt bűnök című regénye jelent meg, s az az óta eltelt tizenhat évben százhatvannál is több címszóval ajándékozták meg a műfaj rajongóit. A legtöbb szerző svéd, norvég és izlandi nemzetiségű, de akad közöttük néhány dán és finn is.
Bela Durancinak, „Szabadka első okleveles művészettörténészének” (Bács, 1931 – Szabadka, 2021) neve egyformán ismert mind a szerb, mind a magyar művészeti körökben, hiszen mind a két nyelven számos könyve, művészekről írt monográfiája, kiállításmegnyitója, katalógusa és folyóiratokban közölt szakcikke jelent meg, s az általa rendezett kiállítások száma is impozáns.
Minden egyes, a helyi regionális történelem egy-egy darabját kiszínezni kívánó kiadvány megjelenése valóban fontos és kívánatos, kiváltképp napjainkban. Éppen ezért nem csupán a felvidéki magyar cserkészmozgalom, hanem a Rimaszombat története iránt érdeklődő számára is érdekes és inspiráló lehet a Lilium Aurum kiadó gondozásában megjelent, A cserkészliliom peremvidéki szirmai című kötet, amelyben a szerző, Gaál Lajos, a 110 éves rimaszombati cserkészet krónikáját tárja elénk.
A huszonöt éves Petőfi Sándor Föltámadott a tenger című versét 1848. március 30-án, a Pesten újra elkezdődött forrongások hatására írta meg, az egész nemzeti közösség szószólójaként. Földrengésszerű változást írt bele egyetlen képbe, egy új világrend eljövetelét hirdetve. Tömegeket mozgatott meg szuggesztív költői erejével, költészetének máig tartó ereje magyarságtudatunk része, nemzeti önazonosságunk, sőt önmeghatározásunk részévé is vált.
Mikor vagyunk arccal a falnak? Mondjuk, ha büntetésből sarokba állítanak. Vagy nekiesünk. Esetleg valaki arccal a falnak lök. Mindenesetre egy olyan élethelyzetet feltételez, amelyet alapesetben nem szabad akaratunkból, örömmel választunk. Szerintem csak úgy senki sem állt még oda egy falhoz. Ha közvetlenül előttünk van, akkor nem látjuk, mi zajlik körülöttünk.
Margaret Atwood 2022-ben megjelent Égető kérdések című esszékötete meglehetősen felborzolta a kedélyeket. Súlyos kérdéseket tesz fel (mi számít igaznak?; összefér-e a politika és művészet?; illetve érdekli a geopolitika, a faji fennmaradás, a történetek létjogosultsága is), amelyekre maró őszinteséggel felel, kellő humorral fűszerezve. A hangsúlyok öt fejezeten keresztül váltakozva jelennek meg.
Tóth László (1949) Rossz napok című keményfedeles gyűjteményes kötetének alcíme Új versek és rátalálások 2018– 2023. Öt év hosszú idő, de egy korábbi interjúban éppen a szerző jelenti ki, hogy „ritkán és keveset írt eddig”. Az Új versek része az alcímnek nyilván a megjelölt időszakban születettekre utal – bár sok esetben utalás nélkül is rájönne a nyájas olvasóközönség, hiszen némely alkotás aktuális, az elmúlt évekre kifejezetten jellemző közéleti és egzisztenciális problémákat boncolgat.
A regény szerkezete nagymértékben hasonlít a lapunk júliusi számában ismertetett Végzetes ígéret című Angela Marsons-krimire, amely ráadásul ugyanúgy 2018-ban jelent meg először, mint Carmen Mola regénye. Mindkét műben egy nő a nyomozóegység rátermett parancsnoka, mindkettőjük csapata egy új taggal gyarapodik, akit a többiek nehezen fogadnak be, mindkét regényben különös részletek derülnek ki a nyomozók magánéletéből.
Silling István, a nyugat-bácskai nyelvjárások és népélet avatott kutatója új összefoglalással jelentkezett, melyben szülőfaluja, Kupuszina máig megőrzött hagyományos viseletét mutatja be. A témára vonatkozó több mint négy évtizedes gyűjtéseinek eredményét sajátos módon dolgozta fel és adta közre: könnyen kezelhető, áttekinthető szótár formájában.