A Mandola története darabokra tört, pikareszk kereső-regény, melyen átszalad a szerelem és az aggódás, a keresés, a megmagyarázhatatlan, némiképpen a mágikus realizmus is. A szerző emléket állít benne Krúdy Gyulának (csillogó, elképesztően mély író, kinek munkásságát valójában a halála után ismerték el, Márai Sándor nagyra tartotta, szuperlatívuszokban beszélt róla, Szindbád hazamegy címmel regényt is írt róla) és egy kevésbé ismert orvos-írónak, Bólya Péternek, akit az olvasói siker ellenére a kritika meglehetősen elhanyagolt – merész párhuzamos szál! Egy főiskolás lány, Mandola 1995-ben rejtélyes körülmények között eltűnik, mint hópehely a nyári kánikulában. Barátját, P.-t nem hagyja nyugodni a dolog, két évtizednél is tovább keresi a lányt. Történik mindez nagyjából 1995 és 2019 között: az idősíkokat a szerző összetörte, a történetek nem kronológiai sorrendben követik egymást, de ez csöppet sem zavaró, mi több, egyenesen érdekes.
Bene Zoltán mestere a szakmának, mondatait, sokrétű, nagy tárgyi tudását jól használja, az olykori ismétlések ellenére (melyek viszont kellenek a történet megértéséhez) a regény határozottan élvezetes. Itt-ott Murakami Haruki hatását véltem felfedezni (mások mellett), neki vannak ilyen csavaros történetei.
A karakterek nem túldolgozottak – amúgy az egész művet egyfajta egyszerűség jellemzi, mintha a szerzőnek az lett volna a szándéka, hogy meglehetősen lecsupaszított történetet tálaljon az olvasó elé. Emiatt regénye akár egyfajta kísérleti műnek is érzékelhető.
Üdítően kellemes olvasmány a Sarki fény is. Egyik legtetszetősebb tulajdonsága, hogy a történetének van eleje, közepe, vége. Érződik, a szerző nem elégszik meg az olcsó megoldásokkal, nem is trükközik, hanem becsülettel ír. Regénye ugyancsak sajátos írás: tudományos fantasztikum, történik a sarkkörön, a XXI. századi Habsburg Monarchia ideje alatt. Párhuzamos történelem a javából, melyben az olvasó éppúgy találkozik Fekete Vince kézdivásárhelyi költővel, miként a kis ideig betiltott, ám mind a mai napig nem szívesen fogadott József Attilával, sőt a megtűrt Ady Endrével (persze abban a világban megtűrt). Főhősünk édesapja rájön, valójában a Német Birodalom irányítja (enyhe túlzással) a titkosszolgálatokon keresztül majdnem az egész világ sorsát. Felfedezését írásban rögzíti, annak végén vaskos ügynöklista található. Ezt fedezi fel hősünk, és máris indul a kalamajka, a szerelem, a fagyoskodás. Kultúrában élő ember, akit kinyírni nem mernek (ki tudja, nem teszi-e közzé az ügynöklistát?), ezért a Ferenc József-földre száműzik, ahol egybefolyik a nappal és az éjszaka, és szerelme is titkosszolgálati ügynök.
Bene könnyed, mégis alapos írásmódja ugyancsak élvezetes. Elég teret ad ahhoz, hogy az olvasó továbbgondolja a történetet: mi lett volna, ha Ferenc Ferdinánd túlél, nem tör ki a világháború, a monarchia mind a mai napig létezne stb. Érdekes kérdés, melyet azért így vagy úgy ugyan megválaszolt a történelem; mindenesetre ebben a könyvben nagyon is helye van. A fantázia jól sikerült remeke e mű, mely rövidsége ellenére bőséges élvezettel látja el olvasóját. Az itt részben ismertetett történetnél persze jóval több van a könyvben, a jó tollú szerző ugyancsak érzékletesen ábrázolja a sarkvidéket, az ottani életet, az egyhangúságot, az emberi bezártságot, s egy olyan birodalmat, amely látszólag megtűr, de valójában ellehetetlenít, megtör, és ezért végtelenül embertelen.
Bene Zoltán művei, melyekben könnyedén keveredik a bölcselet, a derűs humor, a tárgyi tudás, a történet, a mesélés, melyekben nyoma sincs erőlködésnek, egyszerre szórakoztatók és elgondolkodtatók. Azon szerzők közé tartozik, akik még fognak hallatni magukról, ezért érdemes odafigyelni rájuk.
Bene Zoltán: Mandola története. Irodalmi Jelen Könyvek, Budapest, 2021
Bene Zoltán: Sarki fény. Orpheusz Kiadó, Budapest, 2021
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2022. augusztusi számában)
Eddig ismeretlen felvidéki szerző könyve – ezzel az ajánlással kaptam kézhez Szigety Péter Birinéninek szeretettel című művét. Izgatott voltam, ugyanis fogalmam sem volt, mire számíthatok, s az első gyors átlapozás után kíváncsiságom még inkább fokozódott. Az viszont már akkor biztosnak tűnt, hogy különös könyv akadt a kezem ügyébe.
„Hogyan lesz erőnk a jövő kihívásaival szembenézni? Minden eszköz megadatott: kell hozzá költészet, történet, szeretet. Utána jöhet a tudomány” – olvashatjuk Bonczidai Éva sorait a Magyar Kultúra magazin novemberi, erő tematikájú lapszámának beköszöntőjében. Az erős ember ismérvei, a különféle erőforrásaink, valamint az emberi erő jóra való felhasználásának módozatai mellett az Erő lapszám legfontosabb kérdései tehát e három – hatványozottan hátrányos helyzetű – kulcsfogalom köré épülnek.
Az Animus Kiadó 2007 óta adja ki a skandináv krimik sorozatot, amelynek népszerűsége mind a mai napig töretlen. A sorozatban elsőként az izlandi Arnaldur Indriðason Kihantolt bűnök című regénye jelent meg, s az az óta eltelt tizenhat évben százhatvannál is több címszóval ajándékozták meg a műfaj rajongóit. A legtöbb szerző svéd, norvég és izlandi nemzetiségű, de akad közöttük néhány dán és finn is.
Bela Durancinak, „Szabadka első okleveles művészettörténészének” (Bács, 1931 – Szabadka, 2021) neve egyformán ismert mind a szerb, mind a magyar művészeti körökben, hiszen mind a két nyelven számos könyve, művészekről írt monográfiája, kiállításmegnyitója, katalógusa és folyóiratokban közölt szakcikke jelent meg, s az általa rendezett kiállítások száma is impozáns.
Minden egyes, a helyi regionális történelem egy-egy darabját kiszínezni kívánó kiadvány megjelenése valóban fontos és kívánatos, kiváltképp napjainkban. Éppen ezért nem csupán a felvidéki magyar cserkészmozgalom, hanem a Rimaszombat története iránt érdeklődő számára is érdekes és inspiráló lehet a Lilium Aurum kiadó gondozásában megjelent, A cserkészliliom peremvidéki szirmai című kötet, amelyben a szerző, Gaál Lajos, a 110 éves rimaszombati cserkészet krónikáját tárja elénk.
A huszonöt éves Petőfi Sándor Föltámadott a tenger című versét 1848. március 30-án, a Pesten újra elkezdődött forrongások hatására írta meg, az egész nemzeti közösség szószólójaként. Földrengésszerű változást írt bele egyetlen képbe, egy új világrend eljövetelét hirdetve. Tömegeket mozgatott meg szuggesztív költői erejével, költészetének máig tartó ereje magyarságtudatunk része, nemzeti önazonosságunk, sőt önmeghatározásunk részévé is vált.
Mikor vagyunk arccal a falnak? Mondjuk, ha büntetésből sarokba állítanak. Vagy nekiesünk. Esetleg valaki arccal a falnak lök. Mindenesetre egy olyan élethelyzetet feltételez, amelyet alapesetben nem szabad akaratunkból, örömmel választunk. Szerintem csak úgy senki sem állt még oda egy falhoz. Ha közvetlenül előttünk van, akkor nem látjuk, mi zajlik körülöttünk.
Margaret Atwood 2022-ben megjelent Égető kérdések című esszékötete meglehetősen felborzolta a kedélyeket. Súlyos kérdéseket tesz fel (mi számít igaznak?; összefér-e a politika és művészet?; illetve érdekli a geopolitika, a faji fennmaradás, a történetek létjogosultsága is), amelyekre maró őszinteséggel felel, kellő humorral fűszerezve. A hangsúlyok öt fejezeten keresztül váltakozva jelennek meg.
Tóth László (1949) Rossz napok című keményfedeles gyűjteményes kötetének alcíme Új versek és rátalálások 2018– 2023. Öt év hosszú idő, de egy korábbi interjúban éppen a szerző jelenti ki, hogy „ritkán és keveset írt eddig”. Az Új versek része az alcímnek nyilván a megjelölt időszakban születettekre utal – bár sok esetben utalás nélkül is rájönne a nyájas olvasóközönség, hiszen némely alkotás aktuális, az elmúlt évekre kifejezetten jellemző közéleti és egzisztenciális problémákat boncolgat.
A regény szerkezete nagymértékben hasonlít a lapunk júliusi számában ismertetett Végzetes ígéret című Angela Marsons-krimire, amely ráadásul ugyanúgy 2018-ban jelent meg először, mint Carmen Mola regénye. Mindkét műben egy nő a nyomozóegység rátermett parancsnoka, mindkettőjük csapata egy új taggal gyarapodik, akit a többiek nehezen fogadnak be, mindkét regényben különös részletek derülnek ki a nyomozók magánéletéből.