Nagygéci Kovács József: Megújulóban, de megőrzött értékekkel – a Hitel folyóirat márciusi számáról

2022. március 19., 10:37

Az idén 35. évfolyamába lépő Hitel folyóirat indulása egybeesett a nyolcvanas évek rendszerváltási mozgalmaival, mégpedig úgy, hogy – attól nem függetlenül – komoly igény mutatkozott egy szabad, értékelvű lap elindítására és működtetésére. Az elmúlt évtizedekben mindig rangos, komoly szerkesztőgárda által vezetett folyóirat jelenleg is a minőségi írások közlésének terepe, és eközben Papp Endre főszerkesztő vezetésével az elmúlt hónapokban formájában – mind a printlapban, mind az online térben – jelentősen megújult. Az évi tizenkét megjelenés arra is lehetőséget biztosít, hogy hamar reagáljon az irodalmi eseményekre, megjelenésekre.

A lap hagyományosnak mondható szerkezetben jelenik meg: szépirodalom-, műhely- és szemlerovatokkal, de épp a legfrissebb, márciusi számban új rovat is indult Hangpróba címmel, erről lentebb még részletesen szólok.

A szépirodalmi rész és ezzel együtt maga a lapszám Ágh István verseivel kezdődik. A lap főmunkatársaként is feltüntetett Kossuth-díjas költőnagyság egy megrendítő versciklust közöl Koszorúszalagok címmel. A több versen át tartó gyászmunkasorozatban úgy vehet részt az olvasó, hogy a klasszikus hangon szóló sorok egyszerre zárulnak be két ember legszorosabb intimitásába, közben meghagyják a lehetőséget a részvétre, a részvételre. Az Álom című versben konkrétan is szóba kerül két ember szerelmes szembefordulása úgy, hogy megrázó módon az életvégi, legutolsók egy szerelem legelső pillanatait idézik meg.

„Nem véletlen talán az egybeesés,
kettesben úgy végezni, miként kezdtük,
szembefordulva végképp, várva még
a pillanatra, hol az idő megszűnt,
nem hangzik el a legutolsó mondat,
sem egy szó, a röpke selyempapír
csak ujjaim remegésére mozdul”.

Az Ágh István írásaihoz nem mérhető alkalmi vers (Helsinki hősei) egy szintén jelentős költőtől, Döbrentei Kornéltól, illetve Bobory Zoltán és Novák Valentin szövegei teszik teljessé a versrovatot.

A prózai művek közül nem könnyű kiemelni egyet, mert mind a három írás a maga nemében kiváló alkotás. Bene Zoltán újra regényt ír, ebből, az Igazak címűből közöl egy izgalmas részletet, de Rév Júlia Sakk című realista-fikciós novellája is említésre méltó. Jámborné Balog Tünde Mint a moziban című írását inkább a szerzője miatt említem külön is. A József Attila-díjas író és festőművész sosem volt rivaldafényben, pedig elbeszélőtehetsége, megkomponált történetei mindig üdítő olvasmányok. A most közölt írás is magán hordozza a szerzőre általában jellemző stílusjegyeket: a derűs történetmesélést, a beszélő neveket (a Pénztárca úr nevű szereplő, bár sosem találkoztam vele, személyes ismerősöm nekem is), a komoly tanulságokat.

A Műhely rovatban három különböző témájú, de egyaránt értékes szöveg jelent meg. Iványi Márton Pál Az ökör, a traktor és a „gépszörnyeteg” című részletgazdag és komparatív tanulmánya az agrármodernizáció és a 20. századi szépirodalom kapcsolatát vizsgálja olyan gazdag idézettárral, melyben Móricztól Kodolányin át Szabó Pálig, Orwelltől Havelen keresztül Steinbeckig számos nagyszerű szerzőt idéz. Bakó Endre két fontos irodalmi közszereplő, a költő Illyés Gyula és az elsősorban irodalmi szervezőként ismert Zilahy Lajos barátságával foglalkozik, betekintést engedve nemcsak a két szerző magánéletébe, de pár fontos mondattal alapos korrajzot is adva. Cs. Nagy Ibolya nagy ívű tanulmány (A megmaradás esélyei – a próza nyelvén) a kiváló erdélyi költő, Farkas Árpád Nem ilyen lovat akartam címmel megjelent kötetét elemzi. Kihagyhatatlan olvasmány, ajánlott szakirodalom azoknak, akik meg szeretnék érteni Erdély legutóbbi fél évszázadát és egyik legjelentősebb költői teljesítményét. A nemcsak az erdélyi vagy romániai magyar, hanem az egyetemes magyar irodalom kiemelkedő költője, a számtalan díjjal elismert Farkas Árpád válogatott esszéit, tárcáit, egyéb írásait, köztük a vele készült interjúkat Smid Róbert szerkesztésében az Előretolt Helyőrség Íróakadémia jelentette meg.

A Szemle rovat nemrég megjelent kötetek kritikáival teljes. Kolozsi Orsolya Traumák és rózsák címmel Danyi Zoltán nemrég megjelent A rózsákról című kötetét elemzi, Aniszi Kálmán A ránk köszönt század nagy kérdései címmel Konrad Sutarski Mit hozol, XXI. század című könyvéről ír. És hogy a kárpát-medencei kitekintés teljes legyen, a rovatot záró Mosonyi Kata-írás (A behódolásmentes irodalomtörténet apológiája) Tőzsér Árpád Vagyonos apáink című esszékötetének recenzióját adja.

A már említett új rovatról külön is érdemes szólni. A Hangpróba célja fiatal, pályakezdő szerzők portréit adni, interjúval, recenzióval, szépirodalmi közléssel. Baráth Tibor kritikus, aki a legújabb kritikusgeneráció talán legeredetibb és legerősebb hangja beszélget a nem kevésbé kiváló Izer Janka íróval, a szerző Ezért nem alszom nálad címmel a Előretolt Helyőrség Íróakadémia gondozásában megjelent novelláskötetéről.

Tanítanivalóan pontos és a részletekre figyelő kérdések, ívet rajzoló beszélgetés ez, azoknak is sok információval szolgálhat, akik nem nem foglalkoznak hivatásszerűen irodalomtudománnyal, de eközben megőrzi a szakmaiságot is.

Megkérdezi például azt, hogy a szerző milyen irodalmi kontextusba illesztené bele a kötetet, mert véleménye szerint többféle hagyományba is besorolható, és különböző művekkel lép párbeszédbe. Ahogy arra is rákérdez, hogy a szerző tanult-e valamit a teremtett karakterétől, azaz visszahatott-e rá a saját szövege. Utóbbi kérdésre nyilvánvalóan igen a válasz, de éppen ezért fontos kérdés ez, jó belőle megismerni a szerzői gondolkodást. Ugyanez igaz Baráth kritikájára, amelyen érződik, hogy nem először ír a kötetről, ezt jelzi is rögtön az írás elején. Úgy csinál kedvet Izer kötetének megismeréséhez, hogy az eddig ismert recenziók nagy részétől eltérően nem felszínesen ismerve ír, hanem mélyen elemez. A rovat Izer Janka egy új írásával (Mint a fölkavart iszap) teljes, ez a novella mintha egy reklámspotja lenne a kötetnek. (Egyébként a rovat teljes anyaga a lapszám megjelenésével egy időben elérhető lett online is.)

Meg kell említeni még az Esszé, tanulmány rovat két cikkét, melyek közül Balázs Lajos írása (Népszavazás és a nyergestetői kopjafás temető – A magyarság elleni kettős merénylet emlékműve) talán jobb helyen lehetne a tanulmányok között. A Bethlen Gábor Alapítvány 2020. évi díjazottjai című összeállítás, benne a díjazottak laudációival viszont egészen biztosan egy lapvégi hírek rovatba való, mert így, a lap elején, a szépirodalmi közlések között nekem, az olvasónak, okozott némi esztétikai élménytörést, amikor Ágh István nagyversei után az Ismerős Arcok nevű zenekar dalainak (?) méltatását kellett olvasnom. Persze az is igaz, hogy egy folyóirat lapozgatása közben (is) teljesen szabad az olvasó, ha valami nem tetszik neki, ugorhat egyet és a Hitelben mindig bőven van olyan írás, amire érdemes „átugrani”.

Végül a lap még három fontos értékére szeretném felhívni a figyelmet. Az első a formátum, illetve a külcsín. A márciusi szám, ahogy általában a Hitel-számok, különleges képzőművészeti anyaggal illusztrált, remek műtárgyfotókat találunk az oldalakon és a borítón. Külön kiemelendő, hogy a lapszám közepén, mintegy mellékletként ráadás-fotósorozat is van. Sajnos a szobrászművészről nem közöl írást a lap, érdemes utánajárni, én így tettem és nem bántam meg, Majoros Áron Zsolt szobrászművész, aki 1982-ben született Budapesten és 2008-ban fejezte be tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, megérdemli a figyelmet.

„A közelmúlt éveiben rendezett több önálló kiállítást, bemutatkozott számos csoportos, illetve tematikus tárlaton, artfaireken Londontól Isztambulig, aktívan részt vett több alkotótelep munkájában, és számos múzeumba és gyűjteménybe kerültek be szobrai Mexikótól Kínáig. Munkássága reprezentálja, hogy a szobrászat 20. század során gyökeresen megváltozott, és az ezredforduló után is állandó és gyors változásban lévő szféráját: azt, hogy egy térbe állított, szobornak nevezett, valamilyen anyagba foglalt, művészi igénnyel megformált tárgy mást és másként fogalmaz és jelenít, testesít meg, mint a korábbi korok plasztikai művészetének művei”

– írja róla egy ismertető.
A másik a lapszám mellékleteként a főszerkesztő, Papp Endre összeállításában közölt repertórium, melyben az elmúlt év összes Hitelben megjelent írás mutatóját adja. Komoly folyóirat – hiába az online térben pár kattintással megszerezhető információk tömege – minden évben elkészíti az előző évfolyam tartalomjegyzékét, jó lapozgatni, és együtt látni ily módon is egy év munkáját.

Végül szólni érdemes a Hitel folyóirat már említett online oldaláról is. A megújult, jól kezelhető és informatív oldal helyet ad a legfrissebb szám ismertetőjének – bár ezúttal egy cikknél eltér az ajánló a végül megjelent laptól, ott még olvasható Lőkös István cikke az „anarcsi boszorkányról”, ami végül (?) nem került a lapszámba. Néhány írás online is elérhető, ezenkívül hírek, tudósítások, filmek, egyéb tartalmak is megtalálhatók a honlapon.

Hitel – irodalmi, társadalmi és művészeti folyóirat, XXXV. évfolyam, 2022. március