Ollé Tamás: Tranzit felvidék

2022. november 07., 09:55

Zsille Gábor nemrég megjelent Tranzit Felvidék című új verseskötete érdekes vállalkozás, amelyben sajátos módon párosul az útleírás és a személyes napló műfaja. Noha Budapesten született, a József Attila-díjas költőt, műfordítót különleges kapcsolat fűzi a Felvidékhez. Gyökerei egészen a galántai járásbéli Nemeskajalig vezetnek, a család a lakosságcsere után került Magyarországra. A felvidéki barangolások apropóját ugyanakkor egy másik különleges és szoros kapcsolat adja. Zsille Gábor négy évet élt Lengyelországban, ahol megismerkedett a kortárs lengyel irodalommal, s azóta is az ország és a kultúra szerelmese.

Öregség az, ha minden városhoz / kötődik néhány kedves halottam.” A tranzit szó átutazást jelent, egy köztes megállót a kiindulópont és az úticél között. A könyv fülszövegéből megtudjuk, hogy a költő már több évtizede ingázik Budapest és Lengyelország közt. S ha már a Felvidéken jár, nemcsak átutazik, hanem barangol, visszaemlékszik és elmereng: múlton, jelenen és jövőn egyaránt. Nyolcsoros versekben tárulnak elénk a felvidéki falvak és városok sajátosságai, megfűszerezve a költő személyes élményeivel, gondolataival. A versek címei minden esetben az adott településhez köthetők. S bár elsőre szokatlannak tűnhet a forma, valójában ez a keret adja meg a kötet erejét. Letisztult gondolatok, szigorú szabályok szerint (félrímes verselés), kötött formába öntve, rendszerint csattanós, keserédes lezárással. Noha útleíráshoz és személyes naplóhoz hasonlítottam, a verseket olvasva többször is olyan érzésem támadt, mintha egy fényképalbumot lapozgatnék. Ez pedig új értelmezési lehetőségeket ad: versek helyett fényképek tárulnak elénk, melyekhez a költő rövid leírásokat, magyarázatokat, helyenként motívumokat társít. Helyszínek és események; régi szerelmek és barátságok; a szlovákiai magyar létet meghatározó kulturális sajátosságok és szokások; családi gyökerek és elfeledett rokonság; keserű valóság és otthonkeresés.

Ez nem a falu–Pest szembenállás. / Azt hiszem, az ő életük tisztább. / Évekig kell ingáznod, hogy átlásd.” Csallóközi származásomnál fogva a legnagyobb hatást értelemszerűen a környékbeli települések leírásai tették rám, jobban tudtam velük azonosulni. De a költő négy útja során eljutunk a Mátyusföldre, Ipolymentére, Gömörbe, Bodrogközbe, valamint Észak-Közép- és KeletSzlovákia számos ikonikus és jelentős településére, amelyek ismerete megnyit egy újabb, mélyebb értelmezési tartományt. Már csak emiatt is izgalmas a kötet.

„Lesz majd egy pont, amikor elfogynak / a megírható élmények, utak…” – írja a bevezető, érkezést szimbolizáló versében Zsille Gábor. Addig viszont itt van a Tranzit Felvidék, amely nem feltétlenül nekünk íródott, de valahol nekünk és rólunk (is) szól. S amely fényképalbumként örökíti meg a 21. századi felvidéki létet.

Zsille Gábor: Tranzit Felvidéki, Magyar Napló Kiadó & Írott Szó Alapítvány, Budapest, 2022

 

(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2022. októberi számában)