Pál-Lukács Zsófia: Az elképzelt barát. Szilasi László: Tavaszi hadjárat – recenzió

2022. június 11., 10:19

Az elképzelt barát. Szilasi László: Tavaszi hadjárat, Magvető Kiadó, 2021

„Szerencsések vagyunk, van egy hazánk:
Ha vágyakozni kell, léphetünk messzebb,
S vagy te, Néném, az elképzelt barát,
S mert sosem válaszolsz, te vagy a legszebb.”

(Szálinger Balázs: Mikes Kelemen szerencsésnek mondja magát, mert nem szűnt meg figyelni.)
Van egy fontos előzménye Szilasi László Tavaszi hadjárat – Szerelmes magyarok a XIX. századból című könyvének, amely történelmi emlékezetünk két lényeges időszakát mutatja be: a rodostói emigráció időszakát, Mikes Kelemen ismert törökországi leveleivel a középpontban, valamint a XIX. századot a fontosabb történelmi eseményekkel, irodalmi és kulturális vonatkozásokkal. A kötet címe is erre utal; 2019-ben volt 170 éve, hogy folyt a tavaszi hadjárat 1849. ápr. 1.–máj. 21. között. A két, részben összefüggő kisregény (Ostorod, A koppantyú lovagjai) egyik közös vonása, hogy mindkettő szerelmi történetet mesél el, ugyanakkor a magyar identitáshoz és a magyar nyelvhez való viszonyunkkal is foglalkozik, elbizonytalanít, kérdéseket fogalmaz meg: „Hiszen te, görög–örmény–zsidó ember, talán nem is vagy már magyar.” (101.) Szilasi László a történetmesélés révén egyfajta történelmi panorámát hoz létre a 17–19. századról, hiszen a fiktív szereplők által újra élni kezd a kor és felidéződnek az olvasóban az alapvető történelmi emlékek. Ezek az Ostorod című munkában elsősorban Mikes Kelemen irodalmi hagyatékához kapcsolódnak és a Mikes-élményünket írják újra. Jól emlékszem, mennyire misztikus volt gyerekkoromban az ő élettörténete (még egyetemista koromban is elutaztunk a szüleimmel időről időre a szülőfalujába, Zágonba), de az önéletírás kivételes példájaként olvasom a P. E. grófnőnek címzett leveleit most is. Közel állt hozzám a fejdelem iránti elköteleződése, a hűsége és a honvágy – ezt a máig meghatározó irodalmi élményemet egészítette ki a tananyagban Kőrösi Csoma Sándor és az utazásai köré épülő mítosz, Magyari Lajos Csoma Sándor naplója című versének végszójával: „Az utat én akartam, / mert engem akart az út.”
De Mikes Kelemen és II. Rákóczi Ferenc emigrációjának kényszerű tapasztalata nem csak Szilasi szövege révén fogalmaz meg időszerű kérdéseket. Nemrég Szálinger Balázs a pandémia során tapasztalt lezárások kapcsán foglalkozott Mikes irodalmi hagyatékával a húsz verset tartalmazó Mikes-ciklusban: „Szálinger Balázs versében felismerjük a kapcsolódást a Mikes Kelemen figuráját és Rodostót jelentéseiben felhasználó-átíró készülő művéhez, bár mintha lazítana a történelmi konnexiókon, és felerősíti a mai áthallásokat” – írta lapismertetőjében Ágoston Zoltán, a Jelenkor főszerkesztője. Szilasi László Ostorod című kisregénye viszont fordított utat jár be: főként a történelmi eseményeket helyezi előtérbe, a fiktív szerelmi szál mellett tehát, mintegy tételesen helyet kapnak a korabeli események a narrációban, még ha nem is annyira hangsúlyosan, mint a szerelmi kapcsolódás a két szereplő, Szakmári Ádám (aki Mikes levelei révén tanul meg írni és olvasni) és Szakmári Ágota között. Az emigráció utóéletének főszereplőiként ők a két utolsó magyar a regényben, időközben elfogynak Rodostóban a honfitársak. Szilasi, miként a Kései házasság című előző regényében, itt is a szerelem felől közelít, összhangban írói ars poeticájával: „Én úgy gondolom, hogy a regények emberekről szólnak, az emberi lények körül végeznek poétikai vizsgálatokat.”

Hogy ez miként működik ebben a műben, jó támpontokat kaphatunk, ha elolvassuk a szerző Kortársonline.hu-n megjelent írását, amelyben az alkotás körülményeiről, folyamatáról ír. A regényben megtörténik az, ami II. Rákóczi Ferencnek nem adatott meg: Szakmári Ádám és Szakmári Ágota hazautaznak Magyarországra, hogy visszatanulhassák magukat a nemzetükbe, és hogy megválaszolják a kérdést: mit jelent „haszontalan bujdosásban” tölteni az időt.
Másfajta válaszutakat helyez előtérbe A Koppantyú lovagjai című regény, amely tételesebben veszi szemügyre a XIX. század főbb történelmi eseményeit, olyan nehézségeket is kiemel, mint a kolerajárvány 1831-ben vagy a pesti éhínség. A történelmi építkezés időszakának fő képviselői révén megjelenik Eötvös József, Deák Ferenc, a Tízek Társasága, Petőfi Sándor, illetve a Pilvax kávéház – ennek korabeli hangulatát mutatja be a Frici & Aranka című film is, amely a századelő Budapestjének bemutatása által folytat párbeszédet Szilasi László új regényével. Ezekben a párbeszédekben megelevenedik a kor, így egyre teljesebb képet kaphatunk a korról és elképzelt barátainkról.