Az elképzelt barát. Szilasi László: Tavaszi hadjárat, Magvető Kiadó, 2021
„Szerencsések vagyunk, van egy hazánk:
Ha vágyakozni kell, léphetünk messzebb,
S vagy te, Néném, az elképzelt barát,
S mert sosem válaszolsz, te vagy a legszebb.”
(Szálinger Balázs: Mikes Kelemen szerencsésnek mondja magát, mert nem szűnt meg figyelni.)
Van egy fontos előzménye Szilasi László Tavaszi hadjárat – Szerelmes magyarok a XIX. századból című könyvének, amely történelmi emlékezetünk két lényeges időszakát mutatja be: a rodostói emigráció időszakát, Mikes Kelemen ismert törökországi leveleivel a középpontban, valamint a XIX. századot a fontosabb történelmi eseményekkel, irodalmi és kulturális vonatkozásokkal. A kötet címe is erre utal; 2019-ben volt 170 éve, hogy folyt a tavaszi hadjárat 1849. ápr. 1.–máj. 21. között. A két, részben összefüggő kisregény (Ostorod, A koppantyú lovagjai) egyik közös vonása, hogy mindkettő szerelmi történetet mesél el, ugyanakkor a magyar identitáshoz és a magyar nyelvhez való viszonyunkkal is foglalkozik, elbizonytalanít, kérdéseket fogalmaz meg: „Hiszen te, görög–örmény–zsidó ember, talán nem is vagy már magyar.” (101.) Szilasi László a történetmesélés révén egyfajta történelmi panorámát hoz létre a 17–19. századról, hiszen a fiktív szereplők által újra élni kezd a kor és felidéződnek az olvasóban az alapvető történelmi emlékek. Ezek az Ostorod című munkában elsősorban Mikes Kelemen irodalmi hagyatékához kapcsolódnak és a Mikes-élményünket írják újra. Jól emlékszem, mennyire misztikus volt gyerekkoromban az ő élettörténete (még egyetemista koromban is elutaztunk a szüleimmel időről időre a szülőfalujába, Zágonba), de az önéletírás kivételes példájaként olvasom a P. E. grófnőnek címzett leveleit most is. Közel állt hozzám a fejdelem iránti elköteleződése, a hűsége és a honvágy – ezt a máig meghatározó irodalmi élményemet egészítette ki a tananyagban Kőrösi Csoma Sándor és az utazásai köré épülő mítosz, Magyari Lajos Csoma Sándor naplója című versének végszójával: „Az utat én akartam, / mert engem akart az út.”
De Mikes Kelemen és II. Rákóczi Ferenc emigrációjának kényszerű tapasztalata nem csak Szilasi szövege révén fogalmaz meg időszerű kérdéseket. Nemrég Szálinger Balázs a pandémia során tapasztalt lezárások kapcsán foglalkozott Mikes irodalmi hagyatékával a húsz verset tartalmazó Mikes-ciklusban: „Szálinger Balázs versében felismerjük a kapcsolódást a Mikes Kelemen figuráját és Rodostót jelentéseiben felhasználó-átíró készülő művéhez, bár mintha lazítana a történelmi konnexiókon, és felerősíti a mai áthallásokat” – írta lapismertetőjében Ágoston Zoltán, a Jelenkor főszerkesztője. Szilasi László Ostorod című kisregénye viszont fordított utat jár be: főként a történelmi eseményeket helyezi előtérbe, a fiktív szerelmi szál mellett tehát, mintegy tételesen helyet kapnak a korabeli események a narrációban, még ha nem is annyira hangsúlyosan, mint a szerelmi kapcsolódás a két szereplő, Szakmári Ádám (aki Mikes levelei révén tanul meg írni és olvasni) és Szakmári Ágota között. Az emigráció utóéletének főszereplőiként ők a két utolsó magyar a regényben, időközben elfogynak Rodostóban a honfitársak. Szilasi, miként a Kései házasság című előző regényében, itt is a szerelem felől közelít, összhangban írói ars poeticájával: „Én úgy gondolom, hogy a regények emberekről szólnak, az emberi lények körül végeznek poétikai vizsgálatokat.”
Hogy ez miként működik ebben a műben, jó támpontokat kaphatunk, ha elolvassuk a szerző Kortársonline.hu-n megjelent írását, amelyben az alkotás körülményeiről, folyamatáról ír. A regényben megtörténik az, ami II. Rákóczi Ferencnek nem adatott meg: Szakmári Ádám és Szakmári Ágota hazautaznak Magyarországra, hogy visszatanulhassák magukat a nemzetükbe, és hogy megválaszolják a kérdést: mit jelent „haszontalan bujdosásban” tölteni az időt.
Másfajta válaszutakat helyez előtérbe A Koppantyú lovagjai című regény, amely tételesebben veszi szemügyre a XIX. század főbb történelmi eseményeit, olyan nehézségeket is kiemel, mint a kolerajárvány 1831-ben vagy a pesti éhínség. A történelmi építkezés időszakának fő képviselői révén megjelenik Eötvös József, Deák Ferenc, a Tízek Társasága, Petőfi Sándor, illetve a Pilvax kávéház – ennek korabeli hangulatát mutatja be a Frici & Aranka című film is, amely a századelő Budapestjének bemutatása által folytat párbeszédet Szilasi László új regényével. Ezekben a párbeszédekben megelevenedik a kor, így egyre teljesebb képet kaphatunk a korról és elképzelt barátainkról.
„Hogyan lesz erőnk a jövő kihívásaival szembenézni? Minden eszköz megadatott: kell hozzá költészet, történet, szeretet. Utána jöhet a tudomány” – olvashatjuk Bonczidai Éva sorait a Magyar Kultúra magazin novemberi, erő tematikájú lapszámának beköszöntőjében. Az erős ember ismérvei, a különféle erőforrásaink, valamint az emberi erő jóra való felhasználásának módozatai mellett az Erő lapszám legfontosabb kérdései tehát e három – hatványozottan hátrányos helyzetű – kulcsfogalom köré épülnek.
Az Animus Kiadó 2007 óta adja ki a skandináv krimik sorozatot, amelynek népszerűsége mind a mai napig töretlen. A sorozatban elsőként az izlandi Arnaldur Indriðason Kihantolt bűnök című regénye jelent meg, s az az óta eltelt tizenhat évben százhatvannál is több címszóval ajándékozták meg a műfaj rajongóit. A legtöbb szerző svéd, norvég és izlandi nemzetiségű, de akad közöttük néhány dán és finn is.
Bela Durancinak, „Szabadka első okleveles művészettörténészének” (Bács, 1931 – Szabadka, 2021) neve egyformán ismert mind a szerb, mind a magyar művészeti körökben, hiszen mind a két nyelven számos könyve, művészekről írt monográfiája, kiállításmegnyitója, katalógusa és folyóiratokban közölt szakcikke jelent meg, s az általa rendezett kiállítások száma is impozáns.
Minden egyes, a helyi regionális történelem egy-egy darabját kiszínezni kívánó kiadvány megjelenése valóban fontos és kívánatos, kiváltképp napjainkban. Éppen ezért nem csupán a felvidéki magyar cserkészmozgalom, hanem a Rimaszombat története iránt érdeklődő számára is érdekes és inspiráló lehet a Lilium Aurum kiadó gondozásában megjelent, A cserkészliliom peremvidéki szirmai című kötet, amelyben a szerző, Gaál Lajos, a 110 éves rimaszombati cserkészet krónikáját tárja elénk.
A huszonöt éves Petőfi Sándor Föltámadott a tenger című versét 1848. március 30-án, a Pesten újra elkezdődött forrongások hatására írta meg, az egész nemzeti közösség szószólójaként. Földrengésszerű változást írt bele egyetlen képbe, egy új világrend eljövetelét hirdetve. Tömegeket mozgatott meg szuggesztív költői erejével, költészetének máig tartó ereje magyarságtudatunk része, nemzeti önazonosságunk, sőt önmeghatározásunk részévé is vált.
Mikor vagyunk arccal a falnak? Mondjuk, ha büntetésből sarokba állítanak. Vagy nekiesünk. Esetleg valaki arccal a falnak lök. Mindenesetre egy olyan élethelyzetet feltételez, amelyet alapesetben nem szabad akaratunkból, örömmel választunk. Szerintem csak úgy senki sem állt még oda egy falhoz. Ha közvetlenül előttünk van, akkor nem látjuk, mi zajlik körülöttünk.
Margaret Atwood 2022-ben megjelent Égető kérdések című esszékötete meglehetősen felborzolta a kedélyeket. Súlyos kérdéseket tesz fel (mi számít igaznak?; összefér-e a politika és művészet?; illetve érdekli a geopolitika, a faji fennmaradás, a történetek létjogosultsága is), amelyekre maró őszinteséggel felel, kellő humorral fűszerezve. A hangsúlyok öt fejezeten keresztül váltakozva jelennek meg.
Tóth László (1949) Rossz napok című keményfedeles gyűjteményes kötetének alcíme Új versek és rátalálások 2018– 2023. Öt év hosszú idő, de egy korábbi interjúban éppen a szerző jelenti ki, hogy „ritkán és keveset írt eddig”. Az Új versek része az alcímnek nyilván a megjelölt időszakban születettekre utal – bár sok esetben utalás nélkül is rájönne a nyájas olvasóközönség, hiszen némely alkotás aktuális, az elmúlt évekre kifejezetten jellemző közéleti és egzisztenciális problémákat boncolgat.
A regény szerkezete nagymértékben hasonlít a lapunk júliusi számában ismertetett Végzetes ígéret című Angela Marsons-krimire, amely ráadásul ugyanúgy 2018-ban jelent meg először, mint Carmen Mola regénye. Mindkét műben egy nő a nyomozóegység rátermett parancsnoka, mindkettőjük csapata egy új taggal gyarapodik, akit a többiek nehezen fogadnak be, mindkét regényben különös részletek derülnek ki a nyomozók magánéletéből.
Silling István, a nyugat-bácskai nyelvjárások és népélet avatott kutatója új összefoglalással jelentkezett, melyben szülőfaluja, Kupuszina máig megőrzött hagyományos viseletét mutatja be. A témára vonatkozó több mint négy évtizedes gyűjtéseinek eredményét sajátos módon dolgozta fel és adta közre: könnyen kezelhető, áttekinthető szótár formájában.