Kemény, sötét és hideg világ a vikingek kora. Erősnek, elszántnak és persze okosnak kell lenni ahhoz, hogy az ember életben maradhasson ilyen zord körülmények között. Hát még, ha egy ismeretlen és kegyetlen tüzet okádó fenevad is megjelenik rögtön az első fejezetben, ami nem kímél senkit és semmit. Így a történet sárkánytámadást túlélő hősei számára nem marad más, mint az addigi életüket tönkretevő tűzokádó nyomába eredni, és leszámolni vele.
A csapat tehát útnak indul, ismeretlen tájakon vándorol, furcsa emberekkel, jelenségekkel és emberi tulajdonságokkal találkozik. Izgalmak, próbatételek, cselszövések, harcok és meglepetések várnak a vándorlókra. A szerző nagyszerű jellemábrázolási tehetséggel bír, így valamennyi szereplője ismerős lehet számunkra, hiszen ezekkel a karakterekkel, emberi tulajdonságokkal a hétköznapjainkban is találkozhatunk. A kalandos és misztikus regényt sziporkázó és humoros párbeszédek tarkítják, amelyekkel a szerző mintegy kikacsint az izgatott olvasóra: „izgulni kötelező, és várd csak ki a végét!”
Az egyes fejezetek frappáns módon rúnakövekként vannak feltüntetve. A vikingek szerint a rúnákat, ezt az írásformát a titkos tanok istene, Odin ajándékozta az északiaknak. A szó titkot, bűvös cselekedetet jelent – a regényben pedig bizony bőven előfordulnak a mindenféle misztikus események, bár a történet ennek ellenére nagyon is emberi. Az egészet még érdekesebbé, sokrétűbbé és követhetővé teszi, hogy a szerző az egyes színek szereplőit a könyv végén bemutatja, mintegy irányt mutatva, fogódzót nyújtva az olvasónak. Ezért érdemes olvasás előtt minden egyes „segédfejezetet” előre elolvasni (szükségünk lesz rá), hogy átfogóbb képet kapjunk arról a világról, a történelemnek arról a korszakáról, amit viking hités mondavilágnak nevezünk, és amiben ez a kalandos fantasy-történet játszódik. A könyv többször is utal az Eddára, az óészaki hősi énekgyűjteményre, és ezeket szépen beleszövi a történetbe, ezzel is színezve az „északi vikinges” hangulatot.
Bíró Szabolcs 2014-ben megjelent Ragnarök című mitologikus történelmi fantasy-je új köntösben és némi változtatásokkal jelent meg ismét 2021-ben, hogy a Könyvhét egyik „sztárja” lehessen. Az eredeti regény most csiszoltabb formában került napvilágra, de céljaként továbbra is a felhőtlen szórakozást jelölte meg. A gyönyörű borító – az első kiadástól eltér, igényesebb, korhűbb ábrákkal tarkított – Bodnár Balázs nagyszerű munkáját dicséri.
Az író ezzel a regényével is bizonyítja, hogy könnyedén mozog az egyes stílusok között, és bármilyen témához és műfajhoz is nyúljon, mindig egyedit, izgalmasat és nagyszerűt tud alkotni. Arról nem is beszélve, hogy minden egyes könyv megírására alaposan felkészül, minden olvasója legnagyobb örömére.
Bíró Szabolcs: Ragnarök, Athenaeum Kiadó, Budapest, 2021
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2022. júliusi számában)
A 2022-es év végén jelent meg a Szélvész című antológia, a Szlovákiai Magyar Írók Társasága jóvoltából. A kötet lényegében a már korábban, (pontosabban 2020-ban), megjelent Fiatal írók antológiájának folytatása, de teszi ezt úgy, hogy közben próbál új alapokra is helyezkedni. A kötet egyes szövegei az Írótársaság táborainak közvetett és közvetlen eredményei, erre utal az antológia borítóján olvasható megjegyzés: Grendel Lajos Mentorprogram könyvek 1. A Szlovákiai Magyar Írótársaság 2007-ben indított kezdeményezése az idén kapta meg ezt az elnevezést, emlékezve a
Kovács István A gyermekkor tündöklete című regénye 1998-ban jelent meg, s a mostani immár a harmadik kiadás. De – mint azt Jánosi Zoltán utószóként jegyzett elemzéséből megtudhatjuk – a szerzőt már jóval korábban megszólította a téma, s a bevezető fejezet 1972-ben az Élet és Irodalom hasábjain meg is jelent, ám a teljes mű – több szakaszban íródva – csak a rendszerváltás utáni években nyerte el végleges formáját.
Figyelmet és elismerést érdemlő pillanat az, amikor a tehetség és a kemény munka eredménye végre ünnepélyes formát ölt. A Csikófogat antológia kézzelfogható, értékes és különleges bizonyítéka ennek. Közel kétszáz fiatal jelentkezett az Orpheusz Kiadó és a Guttenberg Pál Népfőiskola által 2021-ben meghirdetett, Csikófogat elnevezésű tehetséggondozó programra, amelyet határon túli középiskolások számára hirdettek meg. Az ennek keretein belül megírt munkák közül csak a legjobbak kerülhettek nyomtatásba. Az antológia épp azt a friss tehetséget, új látásmódot képviseli, amit egy ilyen
Semmink sincs, csak a történetünk – olvashatjuk a kinyilatkoztatást Visky András Kitelepítés című új könyvében. Sokatmondó és megrázó ez a mondat. Gondoljunk bele: minden döntésünkkel, választásunkkal egy olyan történetet írunk, ami kizárólagos és lényegi tulajdonunk. Az élettörténetünk a legfőbb érték, amivel rendelkezhetünk. De hogy mit is jelent a teljes megfosztottság, mi ez a semmi, amire az idézet utal, akkor értjük meg igazán, ha ismerjük a regény történelmi hátterét és látjuk a személyes sorsokat is.
A kétszáz éve született halhatatlan költőt, Petőfi Sándort az utóbbi két-három évtizedben gyakran idézik lelkesülten, miszerint ő is káromkodott a Mit nem beszél az a német című versében. A csúnya beszéd mai úttörői csupán az felejtik el hozzátenni, hogy az egész életműben ez az egy otrombaság található. Mert a költő akkor a német (Habsburg) aljasság hallatán rettentően begorombult.
Cserna-Szabó András regényében, a Zerkó – Attila törpéjében viszont alap a káromkodás, olybá tűnik, mintha az ezerhatszáz-ezerhétszáz évvel ezelőtt élt szereplők valamennyien egy pesti kocsmából jöttek volna ki éppen.
Mielőtt elolvasnánk Böszörményi Zoltán Regál című művét, amely idén második kiadásban jelent meg az Irodalmi Jelen Könyvek gondozásában (az első kiadást, amelyet az Ulpius-ház publikált, öt nyelvre fordították le, 2016-ban a Frankfurti Könyvvásárra jelent meg németül), érdemes megismerkednünk a szerző élettörténetével, amely ebben a műben a történet előzményeként szolgál.
Van az apró kis házikó, és van a Százszorszép Sziromrét. És van Mimi és Momi, akik az apró kis házikóban laknak, és lelkesen gondozzák a tulipánoskertjüket. És vannak még lepkék, egészen pontosan két lepke van, Lepike és Lopika, meg aztán van Augusztin, a pöttyök nélküli katicabogár. Ha mindez együtt van, akkor máris ezer és ezer dolog történhet meg, ezer és ezer kaland, hiszen lepkék, katicabogár, sziromrét, apró házikó és két kislány az éppen annyi, hogy abból bármi lehet, bármi, ami mese.
Aránylag sok dokumentumot tártak már fel a 20. század világtörténelme sötét foltjáról, a második világháborúról, és a háború után a Szovjetunióba kényszermunkára elhurcoltak pokoljárásáról. Aránylag sokat, de még mindig nem eleget. A Flórián László által összeállított „Izvinyite, agyin klop…” című (alcíme: Akik túlélték a gulág poklát) nemrég megjelent könyv is ezt a témát dolgozza fel.
A mindennapok élményei adják Kelemen Erzsébet új novelláskötetének alapanyagát. A megélt történetek, emlékképek nemegyszer bennünk rekednek – vagy perifériára kerülnek, elbomlanak –, ha nincs, ami felszínre hozza őket. Kelemen Erzsébet azonban együtt él ezekkel a történetekkel, s rendre adódnak olyan szituációk, amik arra ösztönözik, hogy elmondja, megossza, kibeszélje az őt feszítő gondolatokat. Írásaiban múlttöredékeket (személyes és családi emlékeket) és jelenkori eseményeket, érzeteket, jelenségeket emel irodalmi szintre – párhuzamot vonva a jelen és a múlt mozzanatai között.
Szókratész védőbeszédében hangzik el, hogy „a vizsgálódás nélküli élet nem embernek való élet”. (XVIII.) A vizsgálódást mint kísérletet tételezhetjük. Ennek a lefolyása nehezen látható előre, és ugyanezt tarthatjuk annak végkifejletéről is. Az ember esetében viszont, aki születésétől életkísérleteket tesz, más megvilágításban úgymond halálgyakorlatokba kezd, a végkifejletet illetően semmilyen kétség nem merülhet fel. A lefolyás, vagyis az eljutás ama végső pontig annál inkább kiszámíthatatlan.