Sántha Attila: Letehetetlen könyv

2021. november 11., 09:10

Három prózaíró és kilenc költő verseiből jelentetett meg antológiát a Petőfi Kulturális Ügynökség. Egy olyan kötetet kaptunk kézhez, amely megtalálta az egyensúlyt a több szerzőt felvonultató kötetforma és aközött, hogy mégis széles rálátást nyerjünk az egyes szerzők műveire.

A tizenkét szerző mindenképp a magyar irodalom élvonalába tartozik, köztük többen vannak, akikre jó eséllyel száz év múlva is emlékezni fognak (áll ez a négy felvonultatott pályakezdőre is). Külön öröm az Erdélyi Előretolt Helyőrség számára, hogy két-három kivételtől eltekintve mindannyian közöltek lapunkban. Számomra pedig megtiszteltetés, hogy három itt szereplő szerző indulásánál is bábáskodhattam az idők folyamán (gondolok Szálinger Balázsra, Regős Mátyásra és Marcsák Gergelyre).

Bék Timurt egy mondatban (nyilván erősen leszűkítve) úgy jellemezhetnénk, hogy észrevesz apró dolgokat, és pillanatok alatt el tud jutni az absztrahálásig. A prózaíró Bene Zoltánnak nagyszerű érzéke van a drámaisághoz, művei egyszerűen beszippantják az olvasót. Iancu Laura verseiben úgy tud beszélni szeretteiről, a rég elhagyott szülő-Csángóföldről, a mindig ott leselkedő rettenetről, hogy mindenek ellenére átsüt az isteni fény. Kürti László sallangmentes, hétköznapi nyelvezetben írt verseiben a képek lüktetnek. Lövétei Lázár László mindvégig megmarad csavaros eszű székelynek, még akkor is, mikor a dérről ír, vagy a világirodalom nagyjai társaságában bóklászik. A délvidéki származású Majoros Sándor a mi kelet-európai magyar, kisebbségi, hazátlan sorsunkról szól hitelesen, a pátosznak még a látszatát is kerülve. A kárpátaljai Marcsák Gergely balladai tömörségű, gyönyörűen hömpölygő verseiben ott fújdogál a hideg keleti szél. Nagy Lea gondolkodni mer az életről, irodalomról oly módon, hogy a csintalanság, életigenlés még akkor is átjön, mikor súlyos dolgokról beszél. Regős Mátyásnál egy képzelt vagy valós világban történnek mindenféle csudálatos vagy hétköznapi dolgok, miközben úgy érezzük, a vers rólunk szól. Szálinger Balázsnál a nyelvi képzelőerő elborít mindent, muszáj idéznem is: „A cukormoratórium ideje alatt / Közpénzatkák és keretlegények, / Aranyfüljelzős jószágtörmelékek / Édes éveket tartanak.” Száraz Miklós Györgyről Kabdebó Lóránttal tudok egyetértően szólni: „Mondatai olyan balladás sodrásúan fogalmazottak, hogy könyve valóban letehetetlen”. Zsille Gábornál a képek úgy csúsznak egymásba, hogy azonnal új értelmet kapnak: „Van ott fenn, északon, van egy kis tó. / A tengertől alig egy órára. / Boltívként hajolnak fölé a fák: / Lengyelország eleven oltára”.

A kötetet végigolvasva maradok azzal a nagyon határozott benyomással, hogy bizony nagy irodalom születik ma a magyar nyelvterületen. Az olvasó pedig lapozzon bele a kötetbe: garantálom, hogy nem fogja letenni.

 

Bennem a többi. A KMI 12 program szerzőinek 2021. évi antológiája. Petőfi Kulturális Ügynökség, Budapest, 2021

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2021. októberi lapszámában)