Nemcsak illő, hanem fontos dolog ismerni múltunkat, gyökereinket. A mondás szerint az erős gyökerű fát a vihar nem dönti ki, viszont a korhadt gyökerek a szélnek sem tudnak ellenállni. A dunasápújfalusiak erős gyökerűek, s a gyökerek még erősödhetnek, ha ők is úgy akarják.
A falu lakosságának életében nem mindennapi eseményről van szó. Az esemény főszereplője a Dunasápújfalu értékei címmel megjelent könyv, ami róluk szól. Hasonló jellegű falumonográfia még nem jelent meg a településről. Ez a zsilettvékony könyvecske hasznos és tanulságos olvasmánya lehet mindazoknak, akik érdeklődnek községük múltja, hagyományai, történelmi, szellemi és szakrális értékei iránt. A falu lakói e könyv lapjain találkozhatnak a település több évszázados történelmével, őseik múltjával. A szép kivitelezésű kiadvány szerzője Neszméri Tünde. Ő gyűjtötte össze a település cselekedeteit, s rajtuk keresztül a helyiek mindennapi életének humánus vonatkozásait, az értékeket, amelyek e csodálatos falucskára érvényesek.
Szól ez a könyv a község történetéről, néphagyományról, a Szenc környéki „ö-ző” nyelvjárás rendszeréről: „Mögyünk a szőlőhögyre”… Szól az iskoláról, visszaemlékezésekről, épített örökségükről, népszokásokról, a lakodalmi menüről receptekkel együtt, a „Ludovíka Lovas Tanya” – hagyományőrző szigetről, a helyi Csemadok történetéről a kezdetektől napjainkig…
A könyv címlapján a község büszkeségét, az Árpádkori kápolnát láthatjuk régi és új felvételen, valamint két régi képeslapot Dunaújfaluról, amelyeket minden képeslapgyűjtő szívesen őrizne gyűjteményében.
A falu híres szülöttje Petrík József, a csehszlovákiai magyar irodalom egyik ismert alakja, kultúraszervező, aki 1932. október 13-án született Sáp községben. Irodalmi pályafutását a Fiatal szlovákiai költők antológiájában kezdte 1958-ban. Első verseskötete Színváltozás címmel 1967-ben jelent meg.
A nyolcszínű szivárvány gyermekverskötete 1972-ben igazi sikert hozott számára. A költő, irodalmár és újságíró 2001. augusztus 8-án hunyt el.
Ez a kiadvány a helytörténetek sorában nagy nyereséget jelent, mert értékes adatokat, ismereteket közvetít az utókor számára. (Csemadok Alapszervezete Dunasápújfalu, 2020)
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2021. júliusi számában)
Felvidék: 2021. július, II. évfolyam, 7. szám
Károly Dorina Nős tények című kötetében arról szól, hogyan lehet jelen lenni s e jelenlétben a másikkal kapcsolatot teremteni egy olyan világban, ahol a gesztusok annyira telítődtek, hogy már csak a testiség ragadható meg belőlük, s ahol a „most” dekódolásához egy végtelenül összetett és ugyanakkor töredezett térben kell tájékozódni.
Kemény, sötét és hideg világ a vikingek kora. Erősnek, elszántnak és persze okosnak kell lenni ahhoz, hogy az ember életben maradhasson ilyen zord körülmények között. Hát még, ha egy ismeretlen és kegyetlen tüzet okádó fenevad is megjelenik rögtön az első fejezetben, ami nem kímél senkit és semmit. Így a történet sárkánytámadást túlélő hősei számára nem marad más, mint az addigi életüket tönkretevő tűzokádó nyomába eredni, és leszámolni vele.
Amint világossá válik, hogy az emberiségnek befellegzett, ha a Föld elpusztítását már nem lehet meg nem történtté tenni, legalább egy számvetés erejéig szembe kell néznünk önmagunkkal: hol mit rontottunk el? Miért pusztít többet, mint amennyit épít az ember? Miért törvényszerű, hogy a fejlődés ütemével megegyező sebességgel közeledik a megsemmisülés? Menthető-e még a helyzet? Ezen kérdések megválaszolására tesz nagyon szép kísérletet legújabb regényében Horváth László Imre.
Petőfi élettörténetének hasonlóan provokatív, olykor szélsőséges megítéléséből éppúgy nem volt hiány az elmúlt 170 esztendőben, mint közhelyekig ismételt értékeléséből (az utóbbiból volt több), ami azt jelenti, hogy szuperlatívuszokban beszélünk róla ma is: ő a legismertebb magyar költő, a legtehetségesebb géniusz, a legnagyobb forradalmár, akinek hatásköre már életében túllépte az irodalom színterét. Így idén és 2023-ban, a költő születésének 200. évfordulójának ünneplésekor nemcsak az irodalmi szerepvállalására helyeződik kiemelt figyelem, hanem a kulturális emlékezet szempontjából is
A bináris sémák által meghatározott világunkban már képtelenség bármit is végleteit figyelmen kívül hagyva megítélni vagy magyarázni, így maga az irodalom és annak kisebb-nagyobb részei is mind ellentétpárok köré szerveződnek. Erre a szilárd talajra épül az irodalmi gondolkodás egyik legjelentősebb szeleteként megmutatkozó dekonstrukciós olvasáselmélet, vagy a magának egyre nagyobb hírnevet szerző fantasyirodalom, amely a képzelet és a valóság végeláthatatlan ütköztetésében képződik meg.
Új kiadásban került a könyvesboltokba Böszörményi Zoltán Regál című regénye, amit az első megjelenés óta több nyelvre is lefordítottak. (Egyebek közt angol, francia, német, román, lengyel és orosz nyelven is eljutott az olvasókhoz.) Mivel a mű tartalma reflektál a megbolydult világ körülöttünk zajló jelenségeire, mindenképpen érdemes ismételten is szót ejteni a kötetről.
A Katharok látásmódja alapvetően sötét, de csak azért, hogy még jobban vágyjunk a képek sötét függönye mögötti fényre. Alaptapasztalata a pesszimizmus lehetne, ha nem gondolnám azt, hogy ez a pesszimizmus csak egy nagyobb optimizmus leple. A mások által közvetített világközöny is láthatóan napi élménye a költőnek, amit az emberek saját létezésük iránti közönyének lehetne nevezni, és amiből Halmosi, mintha fel akarná rázni őket, és mivel mással, mint a megrázó verseivel...
Andrew Leatherbarrow brit fotós, grafikus és megszállott Csernobil-kutató, gyermekkora óta foglalkoztatja a katasztrófa. Miután minden hozzá kapcsolódó, angol nyelven fellelhető könyvet elolvasott, úgy érezte, bár idővel egyre jobban megértette a nukleáris rendszerek működését, azok szaknyelvét, laikusok számára ezek befogadhatatlan és átláthatatlan szövegek.
Péter Beáta több esetben is reflektál arra a változásra, mely a megromláshoz, az emberi lélek elszegényedéséhez vezet – a rohanó, türelmetlen „világhoz most valami egyéb talál” (A szőnyegkészítő), a fejlődéshez szükséges elektronikai eszközök egyúttal megvonják tőlünk azt a varázslatot, amire csakis az emberi lény képes: érezni és csodálni az önkeresés minden pillanatát.
Kapcsolatunk a múlt rejtélyeivel legtöbbször az irodalom bugyrain keresztül válik reflektálttá, jelentőssé, és ebben a pozíciójában elfelejthetetlenné is. A jelent, az aktuális jelenségeket a múltbéli (lejegyzett) történetek révén igyekszünk megérteni; szükségünk van kapaszkodókra, s így mindent: a szenvedést és a (pillanatnyi) boldogságot is viszonyrendszerekben vizsgáljuk.