Bonczidai Éva: A magyar, aki felforgatta Hollywoodot

2020. szeptember 28., 10:28
Forrás: Soldivision, JUNO11 Pictures

Kertész Mihály nevét említettük a kolozsvári filmgyártás kapcsán is, ugyanis az Oscar-díjas Casablanca rendezője Janovics Jenővel együtt dolgozott a Szamos-parti filmstúdióban. Akkor még egyikük sem sejthette, hogy évek múlva a stúdió tulajdonosára megaláztatások várnak, az ifjú rendezőre pedig Michael Curtiz néven világhír.

Az Amerikába emigrált Kertész Mihályról egy igen sajátos portréfilmet készített egyik ma élő kollégája, Topolánszky Tamás Yvan, aki első egész estés filmjében találékony és leleményes módon teremti meg a negyvenes évek Hollywoodjának hangulatát, és kiváló szereposztással is érzékelteti azt a többnyelvű közeget, amelyben a Casablanca forgatása zajlott.

A Curtiz – A magyar, aki felforgatta Hollywoodot egyszerre hoz újat a filmforgatásról szóló filmek és a mozgóképes portrék terén is. A film háromnegyede igaz, már-már dokumentarista igénnyel tárja elénk a Casablanca születésének amúgy jól ismert kihívásait: nincs készen a forgatókönyv, senki, maga a rendező sem sejti, mi lesz a film vége, és közben egyre nagyobb a producereken és a rendezőn a politikai nyomás is. A Curtiz aznap kezdődik, amikor Japán lebombázza Pearl Harbort, a készülő Casablanca című filmtől pedig azt várják el, hogy propagandaként is működjön, mintegy igazolja vissza, hogy Amerika háborús szerepvállalása jogos. A hatalom képviselőjének szemében a Casablanca hol sekélyesnek tűnik, mert a szerelemről szól, hol problémásnak, mert a Ricket alakító Humphrey Bogarton kívül a stáb többi tagja bevándorló és kétes lojalitású idegen.

Topolánszky Tamás Yvan filmje azoknak mond a legtöbbet, akik ismerik a Casablanca cselekményét, történetvezetését, szállóigévé vált mondatait és filmtörténeti jelentőségét, de azoknak is emlékezetes filmélmény lesz, akik talán épp emiatt nézik meg vagy nézik újra az 1942-ben bemutatott klasszikust. A Curtiz ugyanis – ahogy a film címe is jelzi – a rendezőről szól. De nem szokványos portré, amelyből kiderül, milyen életút vezetett egy hollywoodi rendezői székbe, hanem az életének csupán ezt a pár hónapját ismerjük meg, és ebből bomlik ki az arrogáns, önző és szoknyabolond filmrendező személyiségének rajza. Közben felsejlik a múltja is, és a történelem viharainak pusztításai. Lengyel Ferenc kiváló alakításában Curtiz végig egyensúlyban tartja a már-már szerethető, máskor viszont bicskanyitogatóan tahó, gyötrődő férfi karakterét – muszáj nézni őt, a karizmája filmvásznon keresztül is hat. A rossz angolsággal üvöltöző direktor mintha csak karikatúra lenne, a magyar káromkodások kiszólásai és a gyakori nyelvi váltások pedig az idegenség–összetartozás jelenségeit is frappáns módon érzékeltetik.

A Curtiz sokrétű film kiváló színészi alakításokkal, sajátos hangulatú látvánnyal és friss gondolatokkal, merész rendezői koncepcióval – méltán figyelt fel rá a nemzetközi filmes szakma, nemrég például a 42. Montréali Nemzetközi Filmfesztivál fődíját nyerte el.

 

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2019. szeptember 28-i számában.)