Budapesten és Kolozsváron is bemutatták A maga természete szerint és szabadon című dokumentumfilmet, amely báró Bornemissza Elemérné Szilvássy Carola életét dolgozza fel. A mű a huszadik század vészterhes első felének Erdélyét mutatja be, melyben tehetős emberek lényeges dolgokat tettek a köz javára. Szilvássy Carola mondta az ikonikussá vált, lényegre törő szavakat: „Kell, hogy legyen Erdélyben egy otthona a magyar szónak”.
A film alapanyagát az a szenvedélyes gyűjtés és kutatás teremtette meg, melyet a színháztörténész Szebeni Zsuzsa 2010 óta végez ebben a témában. Bánffy Miklós trilógiájával, az Erdélyi történettel foglalkozva feltűnt neki, hogy az író múzsája, Carola mindegyre felbukkan a kordokumentumokban. Egy idő után kiderült, hogy tulajdonképpen minden szál hozzá vezet, illetve minden szál az ő kezében van. Egyetlen fejbólintással elérte, hogy nőként először üljön repülőgépen, egyetlen sóhajára mindent megtettek kedvéért a legokosabb, legrátermettebb férfiak. Mindezt nemcsak szépségével és lenyűgöző nőiségével érte el, hanem azzal is, hogy bíztak az értékítéletében a legkülönb férfiak. Művelt volt, egyedi, sajátos véleménnyel. Ő volt A nő, aki megteremtette, létrehozta a legnehezebb időkben a legcsodálatosabb magyar írói közösséget, az Erdélyi Helikont, mely alkalmas volt arra, hogy az akkoriban is csatározó írótáborokat összegyűjtse. Carola bábáskodásával, a Helikon égisze alatt ebben az időben került sajtó alá Szerb Antal Magyar irodalomtörténete. Carola férje, gróf Bornemissza Elemér – bizonyára felesége hatására is – nemcsak a saját birtokát fejleszti, de bölcsődét és kórházat finanszíroz. Bánffy gróf színházat tart fenn, hogy csak egy pár példát említsek.
Több felfedezés is támogatta a film létrehozását. Nemrég előkerült csodával határos módon Carola levelezése, valamint más értékes kordokumentumok is felbukkantak, amelyek a filmben még hitelesebbé teszik a korrajzot. A produkció voltaképpen Carola életepizódjainak megfilmesítése, melyekből kibontakozik egy izgalmas női sors.
A női alkotócsapatnak sikerült egy izgalmas, a főhőssel együtt gondolkodó filmet készítenie. A mindenes Szebeni Zsuzsa vizualitása mellett gyakorlott dramaturgként Ugron Zsolnának óriási szerepe van abban, hogy a film folyamatosan fenn tudja tartani az érdeklődésünket. Az archív filmfelvételek csodával felérő megszerzése Bertha Lívia érdeme, és az ő történelmi dokumentumfilmes tapasztalata is nagyon kellett ide (a filmes megközelítés leginkább az ő érdeme, gondolom). Rengeteg kordokumentum épül be a filmbe, mely egyáltalán nem tűnik zsúfoltnak vagy erőltetettnek, sőt a dramaturgiának és a rendezésnek köszönhetően inkább szükségesnek, kielégítőnek. A film egyensúlya remek, végig feszült és tartalmas marad.
Összességében nézve a film egy támaszpontot nyújt a mai nő számára is, hogy merjen kibontakozni, merje vállalni önmagát, istenadta szerepét.
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2022. decemberi számában)
A kétezres évek elejétől Tolkien munkássága A Gyűrűk Ura filmeknek köszönhetően a virágkorát éli. A sikeres filmtrilógiát követően a rendező, Peter Jackson úgy gondolta, eljött az ideje elkészíteni Középfölde mitológiájának másik adaptációját is. Így A hobbit című (mese)regényből újabb filmtrilógia készült, amely egyébként előzménye is A Gyűrűk Ura történeteknek. Bár ez utóbbi filmek már kritikai szempontból nem kaptak akkora figyelmet, mint elődei, ekkorra már a hollywoodi gépezet beindult. 2017-ben az Amazon felvásárolta a megfilmesítési jogokat.
Köztudott tény, hogy a felvidéki magyarok gyerekkortól tanulják a szlovák nyelvet. Az azonban érdekesség, hogy a közös múlt miatt a cseh nyelv is hellyel-közzel része az életünknek. Ha máshogy nem is, a tévéből. Például követhetjük azokat a filmeket, amelyeket minden karácsonykor műsorra tűznek a szlovák adókon. A cseh mesefilmeknek komoly hagyományuk van, de immár nemzeti hősükről készített történelmi dráma is akad északnyugati szomszédaink repertoárjában.
2022. július 14-én jelent meg a Netflix szolgáltatón a Resident Evil-franchise legutóbbi „adaptációja”. A Paul W. S. Anderson filmekhez hasonlóan ez az alkotás is inkább csak felhasznál az alapanyagból, de míg a Kaptár-filmek legalább stílussal teszik ezt, addig ennél a sorozatnál a stílus nincs jelen és nem szórakoztató a végeredmény.
Fel fogok tenni néhány kérdést. Nincs jó vagy rossz válasz. Hogyan képzeled el a jövőt? Milyen lesz a természet? Hogyan fog megváltozni a városod? Milyenek lesznek a családok? Mi az, amire emlékezni fogsz, és mi az, amire nem? Kérdezi egy hang a sötét kép alatt, majd megjelenik Joaquin Phoenix, kezében egy mikrofonnal.
A Guerilla 1849-ben játszódik, nem sokkal a világosi fegyverletétel után, amikor még sokan nem tudják, vagy épp nem hiszik el, hogy a szabadságharcnak vége. A film főhőse, Barnabás (Váradi Gergely) egy erdőben bujkáló csapatot keres, Csont János (Orbán Levente) századát, ahol öccse szolgál – a célja, hogy hazavigye öccsét a szüleihez.
„A kikötő felett úgy szürkéllett az ég, mint a televízió képernyője műsorszünet idején” – ezzel a mondattal indul a máig leghíresebb cyberpunk mű, a Neurománc – egyenesen egy démonikus évből, 1984-ből. A több mint két dekáddal ezelőtti, műfajteremtő könyvben született meg a high-tech futurizmus aljas utcákra optimalizált változata, amiben a klasszikus noir regények költőisége a punk nihilizmusával egyesült.
Peter Greenaway brit rendező pályafutását festészettel kezdte, azonban Ingmar Bergman filmjei akkora hatást tettek rá, hogy ő is váltott a filmművészetre. Munkái nyíltan és rejtve is magukban hordoznak képzőművészeti jegyeket, ami leginkább alkotásai vizuális kifinomultságában és utalásaiban érhető tetten. Második és egyben legismertebb nagyjátékfilmje A rajzoló szerződése, amit 1982-ben mutattak be, és azóta a filmművészet egyik alapvető darabjává nőtte ki magát.
A filmelbeszélés egészét meghatározó kábítószeresfilmek több csoportra oszthatóak, aszerint, hogy a szer mint dramaturgiai, filmszervező narratív elem milyen módon jelenik meg bennük. Csoportosításomban három fő lényegi karakterisztikumot különböztetek meg, ezek a következők: az életforma, az anyag, és a karrier.
Amikor 1895. december végén, a párizsi Grand Café pincehelyiségében a Lumiére fivérek levetítik az első nagyközönségnek szánt mozgóképeket, egy új, szabad alkotásforma születik meg. Eleinte úgy tűnhet, csupán egy üzleti alapú cirkuszmutatványról van szó, nem egy véleményközlő és véleményformáló művészeti ágról. A tartalmi korlátokat kizárólag a készítők határozzák meg, a befogadói reakció közvetlen és azonnali. Nincs szükség külső szabályozó szervre, mely megszabná, mit láthat a néző és mit nem, így a határfeszegetés azonnal megkezdődik.
Megvizsgáltuk a drogábrázolás formai jellegzetességeit, ebben a fejezetben pedig a filmtörténetben leggyakrabban megjelenő kábítószerfajták dramaturgiai és tematikai funkciójáról lesz szó. A kérdés az, hogy az egyes, korábban bemutatott jellegzetes kábítószerfajták milyen módon épülnek be a film esztétikai és tartalmi mondanivalójába. Lehet jelkép, metafora, filmszervező elem, jellemábrázoló eszköz, de akár filozofikus szimbólum is, arról nem is beszélve, hogy szociológiai szempontból vizsgálva megadható, hogy milyen mélységig jutnak el egyes alkotások a szerhasználat okainak feltérképezésében, illetve mennyire konzekvensen mutatják be a