Mindez nyakon öntve a nagybetűs Mátrixszal, és most ne Keanu Reevesre gondoljunk, hanem nála sokkal kevésbé romantikus, de annál kiégettebb figurákra, akiknek a virtuális valóság nem messiásra váró szimulákrum, sokkal inkább rémisztő zaibatsu-paranoia és hack-terep, ahol egy kevéssé sikeres becsatlakozás során simán kisülhet az agyuk. A szó legszorosabb értelmében. William Gibson regényeiből született meg a cyberpunk műfaj, ami az egyik legtermékenyebb filmes sci-fi zsáner lett, egyszerre lehangoló és profetikus.
Szép, új világ
Gibson alternatív világ alkotói mágiája abban állt mindig is, hogy a kézzelfoghatóból, a jelen lehetőségeiből, fantáziáiból, félelmeiből és vágyaiból indult ki, legyen szó akár a virtuáltechnikai változásokról, akár a popkultúra folyamatairól. A nyolcvanas, majd a kilencvenes években készült cyberpunk műveiben a nem túl távoli jövő magas fokú, technocivilizált szép, új világát építette fel, és mindezt alulnézetből, az utcai lét békaperspektívájából láttatta. Újabb műveiben még kevésbé szalad előre – épp csak a már meglévőn torzít egy kicsit, csak annyit, hogy a hiperreális szürreálissá váljon. Vagy épp fordítva.
„Az utca mindennek megtalálja a maga felhasználási területét”, írja Gibson Izzó króm című 1982-es novellájában, és ettől az írói módszertől azóta sem tágít: a technikai fejlődés és a kortárs valóság újabb és újabb kütyüjeit hősei teljesen sajátos, cyberpunk módon (ami e helyütt totális technikai nihilizmust és kiábrándultságot takar) építik be önnön hétköznapjaikba. Legutolsó írásai már pár centire a mi a jelenünktől játszódnak: darknet és Santeira-kultusz, River Phoenix és lokatív művészet, válium és metamfetamin, iPod és geohacking. kínai–afrikai–karibi–ír keverék szereplők, tomboló multikulturalizmus és persze a társadalmi folyamatok paranoid árnyoldalai. Az új regények alakjai általunk még nem használt virtuális és kémiai cuccokkal ütik szét magukat, amik már nyilván léteznek, csak még nem terjedtek el, mint ahogy sok egyéb, a low-life cyberpunk életformát majdan teljessé tevő jótétemény sem. Ahogy maga Gibson fogalmazott az Economistnak: a jövő már itt van, csak még nem került forgalomba.
Budapesten és Kolozsváron is bemutatták A maga természete szerint és szabadon című dokumentumfilmet, amely báró Bornemissza Elemérné Szilvássy Carola életét dolgozza fel. A mű a huszadik század vészterhes első felének Erdélyét mutatja be, melyben tehetős emberek lényeges dolgokat tettek a köz javára. Szilvássy Carola mondta az ikonikussá vált, lényegre törő szavakat: „Kell, hogy legyen Erdélyben egy otthona a magyar szónak”.
A kétezres évek elejétől Tolkien munkássága A Gyűrűk Ura filmeknek köszönhetően a virágkorát éli. A sikeres filmtrilógiát követően a rendező, Peter Jackson úgy gondolta, eljött az ideje elkészíteni Középfölde mitológiájának másik adaptációját is. Így A hobbit című (mese)regényből újabb filmtrilógia készült, amely egyébként előzménye is A Gyűrűk Ura történeteknek. Bár ez utóbbi filmek már kritikai szempontból nem kaptak akkora figyelmet, mint elődei, ekkorra már a hollywoodi gépezet beindult. 2017-ben az Amazon felvásárolta a megfilmesítési jogokat.
Köztudott tény, hogy a felvidéki magyarok gyerekkortól tanulják a szlovák nyelvet. Az azonban érdekesség, hogy a közös múlt miatt a cseh nyelv is hellyel-közzel része az életünknek. Ha máshogy nem is, a tévéből. Például követhetjük azokat a filmeket, amelyeket minden karácsonykor műsorra tűznek a szlovák adókon. A cseh mesefilmeknek komoly hagyományuk van, de immár nemzeti hősükről készített történelmi dráma is akad északnyugati szomszédaink repertoárjában.
2022. július 14-én jelent meg a Netflix szolgáltatón a Resident Evil-franchise legutóbbi „adaptációja”. A Paul W. S. Anderson filmekhez hasonlóan ez az alkotás is inkább csak felhasznál az alapanyagból, de míg a Kaptár-filmek legalább stílussal teszik ezt, addig ennél a sorozatnál a stílus nincs jelen és nem szórakoztató a végeredmény.
Fel fogok tenni néhány kérdést. Nincs jó vagy rossz válasz. Hogyan képzeled el a jövőt? Milyen lesz a természet? Hogyan fog megváltozni a városod? Milyenek lesznek a családok? Mi az, amire emlékezni fogsz, és mi az, amire nem? Kérdezi egy hang a sötét kép alatt, majd megjelenik Joaquin Phoenix, kezében egy mikrofonnal.
A Guerilla 1849-ben játszódik, nem sokkal a világosi fegyverletétel után, amikor még sokan nem tudják, vagy épp nem hiszik el, hogy a szabadságharcnak vége. A film főhőse, Barnabás (Váradi Gergely) egy erdőben bujkáló csapatot keres, Csont János (Orbán Levente) századát, ahol öccse szolgál – a célja, hogy hazavigye öccsét a szüleihez.
Peter Greenaway brit rendező pályafutását festészettel kezdte, azonban Ingmar Bergman filmjei akkora hatást tettek rá, hogy ő is váltott a filmművészetre. Munkái nyíltan és rejtve is magukban hordoznak képzőművészeti jegyeket, ami leginkább alkotásai vizuális kifinomultságában és utalásaiban érhető tetten. Második és egyben legismertebb nagyjátékfilmje A rajzoló szerződése, amit 1982-ben mutattak be, és azóta a filmművészet egyik alapvető darabjává nőtte ki magát.
A filmelbeszélés egészét meghatározó kábítószeresfilmek több csoportra oszthatóak, aszerint, hogy a szer mint dramaturgiai, filmszervező narratív elem milyen módon jelenik meg bennük. Csoportosításomban három fő lényegi karakterisztikumot különböztetek meg, ezek a következők: az életforma, az anyag, és a karrier.
Amikor 1895. december végén, a párizsi Grand Café pincehelyiségében a Lumiére fivérek levetítik az első nagyközönségnek szánt mozgóképeket, egy új, szabad alkotásforma születik meg. Eleinte úgy tűnhet, csupán egy üzleti alapú cirkuszmutatványról van szó, nem egy véleményközlő és véleményformáló művészeti ágról. A tartalmi korlátokat kizárólag a készítők határozzák meg, a befogadói reakció közvetlen és azonnali. Nincs szükség külső szabályozó szervre, mely megszabná, mit láthat a néző és mit nem, így a határfeszegetés azonnal megkezdődik.
Megvizsgáltuk a drogábrázolás formai jellegzetességeit, ebben a fejezetben pedig a filmtörténetben leggyakrabban megjelenő kábítószerfajták dramaturgiai és tematikai funkciójáról lesz szó. A kérdés az, hogy az egyes, korábban bemutatott jellegzetes kábítószerfajták milyen módon épülnek be a film esztétikai és tartalmi mondanivalójába. Lehet jelkép, metafora, filmszervező elem, jellemábrázoló eszköz, de akár filozofikus szimbólum is, arról nem is beszélve, hogy szociológiai szempontból vizsgálva megadható, hogy milyen mélységig jutnak el egyes alkotások a szerhasználat okainak feltérképezésében, illetve mennyire konzekvensen mutatják be a