Kubiszyn Viktor: A virtuális valóságok atyja - Scifi – William Gibson és a cyberpunk

2021. április 04., 08:06

„A kikötő felett úgy szürkéllett az ég, mint a televízió képernyője műsorszünet idején” – ezzel a mondattal indul a máig leghíresebb cyberpunk mű, a Neurománc – egyenesen egy démonikus évből, 1984-ből. A több mint két dekáddal ezelőtti, műfajteremtő könyvben született meg a high-tech futurizmus aljas utcákra optimalizált változata, amiben a klasszikus noir regények költőisége a punk nihilizmusával egyesült.

Johnny Mnemonic – A jövő szökevénye Forrás: IMDb

Mindez nyakon öntve a nagybetűs Mátrixszal, és most ne Keanu Reevesre gondoljunk, hanem nála sokkal kevésbé romantikus, de annál kiégettebb figurákra, akiknek a virtuális valóság nem messiásra váró szimulákrum, sokkal inkább rémisztő zaibatsu-paranoia és hack-terep, ahol egy kevéssé sikeres becsatlakozás során simán kisülhet az agyuk. A szó legszorosabb értelmében. William Gibson regényeiből született meg a cyberpunk műfaj, ami az egyik legtermékenyebb filmes sci-fi zsáner lett, egyszerre lehangoló és profetikus.

Szép, új világ
Gibson alternatív világ alkotói mágiája abban állt mindig is, hogy a kézzelfoghatóból, a jelen lehetőségeiből, fantáziáiból, félelmeiből és vágyaiból indult ki, legyen szó akár a virtuáltechnikai változásokról, akár a popkultúra folyamatairól. A nyolcvanas, majd a kilencvenes években készült cyberpunk műveiben a nem túl távoli jövő magas fokú, technocivilizált szép, új világát építette fel, és mindezt alulnézetből, az utcai lét békaperspektívájából láttatta. Újabb műveiben még kevésbé szalad előre – épp csak a már meglévőn torzít egy kicsit, csak annyit, hogy a hiperreális szürreálissá váljon. Vagy épp fordítva.

Az utca mindennek megtalálja a maga felhasználási területét”, írja Gibson Izzó króm  című 1982-es novellájában, és ettől az írói módszertől azóta sem tágít: a technikai fejlődés és a kortárs valóság újabb és újabb kütyüjeit hősei teljesen sajátos, cyberpunk módon (ami e helyütt totális technikai nihilizmust és kiábrándultságot takar) építik be önnön hétköznapjaikba. Legutolsó írásai már pár centire a mi a jelenünktől játszódnak: darknet és Santeira-kultusz, River Phoenix és lokatív művészet, válium és metamfetamin, iPod és geohacking. kínai–afrikai–karibi–ír keverék szereplők, tomboló multikulturalizmus és persze a társadalmi folyamatok paranoid árnyoldalai. Az új regények alakjai általunk még nem használt virtuális és kémiai cuccokkal ütik szét magukat, amik már nyilván léteznek, csak még nem terjedtek el, mint ahogy sok egyéb, a low-life cyberpunk életformát majdan teljessé tevő jótétemény sem. Ahogy maga Gibson fogalmazott az Economistnak: a jövő már itt van, csak még nem került forgalomba.