Kubiszyn Viktor: Filmtörténet: Drog és kultfilm 5. - Életforma, anyag, karrier

2021. április 01., 09:34

A filmelbeszélés egészét meghatározó kábítószeresfilmek több csoportra oszthatóak, aszerint, hogy a szer mint dramaturgiai, filmszervező narratív elem milyen módon jelenik meg bennük. Csoportosításomban három fő lényegi karakterisztikumot különböztetek meg, ezek a következők: az életforma, az anyag, és a karrier. 

Drugstore Cowboy - Forrás: Artisan Entertainment

Az életformafilmek struktúrája és tematikája a kábítószer-fogyasztás és a függőség mindennapi létezésre tett hatására, a kábítószeres életformára hegyeződnek ki. Ebben az életformában az anyag beszerzése, elfogyasztása – és ennek következményei, előzményei – azok a kulcsmomentumok, amelyek a főszereplő karakterek mindennapjait meghatározzák, és gyakorlatilag az összes filmbeli történés, cselekményelem ezeknek a rendelődik alá. Hozadékként a morális hozzáállástól kezdve a jellemábrázoláson át a kábítószeres szubkultúrára jellemző rítusokig sok minden jellemző erre a filmtípusra. Ide tartoznak még az olyan életrajzi filmek, amelyekben a kábítószer végig jelen lévő, a szereplő egzisztenciáját és sorsát befolyásoló elem, de nem ez határozza meg a film egészét, hanem az ezen felül álló sors, aminek a drog csupán a része, de nem formáló és meghatározó eleme. 

Az anyagfilmekben a voltaképpeni főszereplő, dramaturgiai fő karakter valamilyen kábítószer – a megjelenő figurák és események, epizódok az adott szer társadalmi/szociológiai/kulturális jellemzői köré csoportosulnak. 

A karrierfilmekben ezzel szemben a főszereplő az emberi személyiség, egy gondosan felépített és bemutatott jellem, ami a droggal való találkozás, majd a szerhasználat következményeként drámai változáson megy keresztül. A drogkarrier bemutatása során a személyiségváltozás és a függőség okozta belső és külső körülmények bemutatása a legfontosabb intenciója ezeknek az alkotásoknak. Természetesen elsősorban a heroinos, vagyis a keménydrogfilmek korpuszára alkalmazható ez a csoportosítás, de szinte mindegyik szerről van olyan film, ami beilleszthető ebbe a megközelítési sémába.

Kubiszyn Viktor | Filmtörténet: Drog és kultfilm 4. - A kábítószerek funkcionalitása a kultuszfilmekben
Megvizsgáltuk a drogábrázolás formai jellegzetességeit, ebben a fejezetben pedig a filmtörténetben leggyakrabban megjelenő kábítószerfajták dramaturgiai és tematikai funkciójáról lesz szó. A kérdés az, hogy az egyes, korábban bemutatott jellegzetes kábítószerfajták milyen módon épülnek be a film esztétikai és tartalmi mondanivalójába. Lehet jelkép, metafora, filmszervező elem, jellemábrázoló eszköz, de akár filozofikus szimbólum is, arról nem is beszélve, hogy szociológiai szempontból vizsgálva megadható, hogy milyen mélységig jutnak el egyes alkotások a szerhasználat okainak feltérképezésében, illetve mennyire konzekvensen mutatják be a

 Az életforma-, az anyag- és a karrierfilm 

A függőségi állapot generálta szociális hatások filmen az általam életformafilmnek nevezett altípusban mutatkoznak meg legrelevánsabban. Ezeknek a filmeknek a központi témája az, hogy egy (vagy több) karakter mindennapi életét hogyan befolyásolja a szerrel való kapcsolat, illetve a szertől való függőség. Ez megjelenhet mind szociológiai, mind társadalmi, mind mikrokulturális szinten. Az ilyen típusú filmek a drogos életmód hétköznapinak számító – de a néző számára kalandosnak tűnő, sőt olykor romantizált vagy épp szürrealisztikus – aktusaira koncentrálnak, különösebb oknyomozásba vagy mély elemzésbe nem mennek bele, de látleletük ennek ellenére plasztikusnak mondható. Az életforma elengedhetetlen velejárója a megélhetési bűnözés, amit semmi más nem generál, mint a kábítószerre való anyagi keretek megszerzése – ilyen értelemben a bűnözői toposzok itt morálisan kevésbé elítélhetők, hisz az elkövetőket semmilyen rosszindulat nem vezérli a bűn elkövetésekor (lásd A gyógyszertári cowboy betöréseit, vagy a Trainspotting felvillanó lopásjeleneteit). A tökéletes morálnéküliség, illetve az, hogy a hagyományos morál kategóriái tökéletesen alkalmatlanok az ilyen szituációk leírására, a Trainspotting azon jelenetében válik a legérthetőbbé, amikor a Beteg Srác, Renton és Begbie esznek, és Renton tévéjének hűlt helyét bámulják közben. Ebben a jelenetben a párbeszédből látszik, hogy a tévét eladó Beteg Srác nemhogy lelkiismeret-furdalást érezne az eset miatt, de őszintén csodálkozik, hogy Rentonnak bármiféle negatív érzést okozott az ügy. Bár ebben a jelenetben a pénz nem drogra kellett, de a hozzáállás – tipikus amorális drogos működés, amit a hosszú ideje tartó szerhasználat idéz elő). 

„Ez az életforma huszonnégy órás munka”, hangzik el a Trainspottingban, és ez meghatározottság az, ami az életformafilmek dinamikáját megadja. A függőséget kiváltó szerből soha nincs elég, az élet huszonnégy órája arról szól, hogy az anyag meglegyen. Ez az ördögi mókuskerék meglehetősen unalmas lenne (mint ahogy a valóságban az is), ha ezenközben nem keverednének a szereplők vagy hátborzongató, aggresszív, erőszakos, ijesztő szituációkba (A gyógyszertári cowboy, Még egy nap a paradicsomban – lásd mint a keménydrogos/professzionális bűnözői rétegek keverése), vagy épp abszurdabbnál abszurdabb kalandokba. Ez utóbbira épül a Trainspotting, a máig legnépszerűbb drogos életformafilm esztétikája: poénos, szellemes, szarkasztikus epizódokat látunk egy anyagos társaság mindennapi életéből, tele burleszk- és vígjátéki elemekkel. Az emberi kapcsolatok ironizált bemutatása, a munkanélküliség és a megélhetési bűnözés, valamint a folyamatos küzdelem az elvonással. A Trainspotting nihilista lazaságában még a halál is ironikus-szarkasztikus felhanggal jelenik meg, ami bármikor benne van a pakliban – lásd a toxoplazmózist okozó cica és a HIV-pozitív Tommy esetét.

Narrációs szempontból az anyag köré strukturálódó filmnek azt nevezhetjük, ahol az adott szer szociológiai, társadalmi hatásait vizsgálja a mű, illetve az élmény mibenlétét kutatja. Előbbieknél a bázisszer egyértelműen a keménydrog, utóbbi esetben pedig szinte kizárólag az LSD (lásd azokat a hallucinogénfilmeket, ahol a voltaképpeni főszereplő maga a szer, minden más neki van alárendelve – ennek tipikus alkotása Roger Corman The Tripje és a Beatles játékos LSD-klipje, a játékfilm hosszúságú Sárga tengeralattjáró.  Az anyagfilmek közé tartoznak olyan független filmes alkotások, mint Jonas Akerlund klipesztétikára épülő amfetaminfilmje,  A por, és Steven Soderbergh gigantikus drogtársadalmi tablója, a Traffic. Ez utóbbi film a heroint globális szemüvegen keresztül vizsgálja, a drogpiramis terjesztői, fogyasztói, üldözői és társadalmi megjelenési attitűdjét, a filmbeli karakterek a heroinháló csomópontjain vergődő, a szer által ilyen-olyan függőségi fokon rángatott bábuk. 

A személyiség, az individuum – vagyis a „hős” – felől közelítik meg a kábítószer-használatot az általam karrierfilmeknek nevezett alkotások. A személyes történeteket egzisztenciálisan meghatározó drogfogyasztási szokások, azok okai, változásai, és következményei strukturálják a film narratívájának egészét, a főszereplő a drogkarrier és a főhős leépülése. A drogkarrier és a függőség egyik legfontosabb jellemzője, hogy függővé válni gyakorlatilag egy tanulási folyamat. Minden karrierfilm legfőbb narrációs jellemzője, hogy valahonnan valahová tart: a kipróbálástól a boldog eufórián át a függőség mókuskerekén keresztül egészen az anyagos apokalipszisig. Persze innen is van tovább: vagy a leállás felé, rosszabb esetben a megsemmisülés és a halál irányába (az előbbire az Egy kosaras naplója, míg az utóbbira a Rekviem egy álomért a legtipikusabb példa). Egy biztos: egy jól felépített drogkarrier a személyiség pokoljárása önnön bugyraiban, és ilyen értelemben a legkevésbé romantikus történet, ami elképzelhető a vásznon.

„A bűnük az volt, hogy játszottak.” (Kamera által homályosan)

 

Drog és kultuszfilm – a cikksorozatban megpróbáltunk képet adni erről a kimeríthetetlenül gazdag témáról, bemutatni hogy a különböző illegális kábítószerek milyen mélyen végigkísérik, átszövik, meghatározzák és megtermékenyítik a film médiumát a kezdetektől egészen máig. Úgy vélem, sikerült őket csoportosítani, a téma megközelítési lehetőségeit bemutatni, elemezni a kábítószerek fogyasztásának és hatásainak ábrázolását a kultuszfilmekben, bemutatni a drogok legjellemzőbb filmes funkcióit és az elbeszélés strukturálásában betöltött szerepeit. 

A kérdés, hogy az illegális kábítószerek ábrázolása, a drogok használata a filmekben milyen üzenetet, értéket közvetít kulturálisan a nézőnek/befogadónak – nincs megnyugtató módon megválaszolva. Ami bebizonyosodott, hogy a drogok és azok használatának és hatásainak ábrázolásában a kultuszfilmek igen sokféle üzenetet és értéket közvetíthetnek a nézőnek/befogadónak. Negatívat és pozitívat, példát és ellenpéldát – ami biztos, hogy a filmekből nincs egységesen kiolvasható üzenet. Ilyen értelemben végszóként kijelenthető, hogy a kábítószer a filmekben –  maga az üzenet. Rólunk, és nekünk.

*

Filmográfia 

Kínai ópiumbarlang (Chinese Opium Den, 1894)
rendező: T. A. Edison
szer: ópium

Az ugróhal rejtélye (The Mystery of the Leaping Fish, 1916)
rendező: John Emerson
szer: kokain

Kokósok (The Pace that Kills, 1935)
rendező: William O’Connor
szer: kokain

Marihuánaőrület (Reefer Madness, 1936)
rendező: Louis J. Gasnier
szer: Marihuána

Az aranykezű férfi (The Man with the Golden Arm, 1955)
rendező: Otto Preminger
szer: heroin

Chelsea-lányok (Chelsea Girls, 1966)
rendező: Andy Warhol, Paul Morrissey
szer: LSD, heroin

Az utazás (The Trip, 1967)
rendező: Roger Corman
szer: LSD

Sárga tengeralattjáró (Yellow Submarine, 1968)
rendező: George Dunning
szer: LSD

Szelíd motorosok (Easy Rider, 1969)
rendező: Dennis Hopper
szer: marihuána, LSD, kokain

Zabriskie Point (Zabriskie Point, 1970)
rendező: Michelangelo Antonioni
szer: LSD

A francia kapcsolat (The French Connection, 1971)
rendező: William Friedkin
szer: heroin, kokain

Mechanikus narancs (A Clockwork Orange, 1971)
rendező: Stanley Kubrick
szer: fikciós drogok (moloko vellocet, moloko synthem)

Szemét (Trash, 1971)
rendező: Paul Morrissey
szer: heroin

Fritz, a macska (Fritz the Cat, 1972)
Rendezte: Ralph Bakshi
szer: marihuána, amfetaminok, heroin

Keresztapa (The Godfather, 1972)
rendező: Francis Ford Coppola
szer: kokain, heroin

Hair (Hair, 1979)
rendező: Milos Forman
szer: marihuána, LSD

Éjféli expressz (Midnight Express, 1978)
rendező: Alan Parker
szer: hasis

Kvadrofónia (Quadrophenia, 1979)
rendező: Franc Roddam
szer: amfetaminok

Ahol a bölény dübörög (Where the Buffalo Roam, 1980)
rendező: Art Linson
szer: LSD, marihuána, amfetamin, kokain

A sebhelyesarcú (Scarface, 1983)
rendező: Brian de Palma
szer: kokain, heroin

Volt egyszer egy Amerika (Once Upon a Time in America, 1984)
rendező: Sergio Leone
szer: ópium

Dűne (Dune, 1984)
rendező: David Lynch
szer: fikciós drog (spice/melange)

Sid és Nancy (Sid and Nancy, 1986)
rendező: Alex Cox
szer: heroin

A gyógyszertári cowboy (Drugstore Cowboy, 1989)
rendező: Gus Van Sant
szer: ópiátok

Meztelen ebéd (Naked Lunch, 1991)
rendező: David Cronenberg
szer: fikciós drogok (rovarpor/fekete húspor/Mugwump szirup)

New Jack City (New Jack City, 1991)
rendező: Mario Van Peebles
szer: kokain, crack

Tiszta románc (True Romance, 1993)
rendező: Tony Scott
szer: kokain, marihuána

Kölykök (Kids, 1995)
rendező: Larry Clark
szer: marihuána, partidrogok

Egy kosaras naplója (The Basketball Diaries, 1995)
rendező: Scott Calvert
szer: heroin, amfetamin, marihuána

Trainspotting (Trainspotting, 1996)
rendező: Danny Boyle
szer: heroin, opiátok

A graffiti királya (Basquiat, 1996)
rendező: Julian Schnabel
szer: heroin

Extrémek (Wasted, 1996)
rendező: Ian Kerkhof
szer: LSD és partidrogok

Az utolsó belövés (Gridlock’d, 1997)
rendező: Vondie Curtiss-Hall
szer: heroin

Még egy nap a paradicsomban (Another day in Paradise, 1998)
rendező: Larry Clark
szer: heroin

Félelem és Rreszketés Las Vegasban (Fear and Loathing in Las Vegas, 1998)
rendező: Terry Gilliam
szer: marihuána, LSD, partidrogok, heroin, kokain, egyéb szerek

A part (The Beach, 2000)
rendező: Danny Boyle
szer: marihuána

Fűbenjáró bűn (Saving Grace, 2000)
rendező: Nigel Cole
szer: marihuána

Rekviem egy álomért (Requiem for a Dream, 2000)
rendező: Darren Aronofsky
szer: heroin, amfetaminok

Trend (Groove, 2000)
rendező: Greg Harrison
szer: amfetamin és partidrogok

Traffic (Traffic, 2000)
rendező: Steven Sodebergh
szer: heroin

Betépve (Blow, 2001)
rendező: Ted Demme
szer: kokain

Equilibrium (Euquilibrium, 2002)
rendező: Kurt Wimmer
szer: fikciós drog (Prózium)

A por (Spun, 2002)
rendező: Jonas Åkerlund
szer: metamfetamin

Drogtanya (Wonderland, 2003)
rendező: James Cox
szer: kokain

Candy (Candy, 2006)
rendező: Neil Armfield
szer: heroin

Kamera által homályosan (A Scanner Darkly, 2006)
rendező: Richard Linklater
szer: fikciós drog (Substance D/H-anyag)

Berlin calling (Berlin Calling, 2008)
rendező: Hannes Stöhr
szer: kokain, partidrogok