A nemrégiben elhunyt H. R. Giger Necronomicon című könyve jelentős hatással volt az Alien-mítosz megteremtésére és kidolgozására. Az ógörög nekro előtag a halált jelenti. Az Alien központi gondolatvilága a halál és annak metaforikus és művészi ábrázolása a képi nyelv eszközeivel, mindezen túl egy sci-fi film cselekményének központi témájává tenni a gondolatot. A halál és az elmúlás egyidős az emberiséggel, ugyanakkor az a vágy is, hogy legyőzzük, vagy valamiképpen kijátsszuk az elkerülhetetlent. Már igen korán a halottkultusz megjelenik a művészi ábrázolásokon az óegyiptomi sírokban, illetve a Gilgames-mítoszban. Gilgames az örök életet keresi. Az ógörög aranykormítoszokban még ember és isten egyenrangú, majd a Prométheusz által segített emberekre rászabadul a halál és a szenvedés Pandora által. Az aranykorban az emberek úgy nőttek ki a földből, mint a gabona, és állva haltak meg. Ennek vége szakad, a múlt ködébe vész. Az Alien előzményfilmjében, a Prometheusban kibontásra kerül teremtő és teremtett viszonya. A teremtő elpusztítani igyekszik teremtményét. Ennek eszköze az Alien.
Giger többféle metaforát használ. Egyrészt az élet rövidségére a kérész metamorfózisát, az Ephemeront. Másrészt azt az átalakulást, ahogy a gazdatestből előtör az új élet, mely maga a halál. Minden halálban ott van az új élet – hangzik el a Végső megoldás Halál című részben a szektavezér szájából.
Giger az Alien figurát a Halállal azonosítja. A természeti népek haláltáncait jeleníti meg, illetve a keresztény figyelmeztetést: „memento mori”, azaz emlékezz a halálodra. Különös freskóin az idegen lények mintegy haláltáncot lejtenek. E haláltánc-ábrázolásokba szexuális töltöttség, erotikus, már-már a perverzió elemei vegyülnek. Csoportos szex és szadista elemek ötvöződnek a halál képzetével. Az idegen lény figurája tipikus női princípiumot nyer. Xenomorph lénye női jegyeket hordoz, melyek egyértelműen megmutatkoznak az ábrázolásokban. A nőiség fontos elem, mert Pandora is nő volt, az ajándék, aki a férfi bukását hozza magával. Ugyanígy a héroszokat, mint például Heraklészt csak az asszonyi butaság képes elpusztítani, ez okozza a vesztét. Héraklészen férfi nem győzhet. (Szerelme Nesszosz kentaur mérgező vérével átitatott inget ad rá, azt gondolván, így hűséges lesz hozzá.) Giger szemléletében a démonasszony női bujasága és szexuális túlfűtöttsége összekapcsolódik a végzettel és a halállal. A Nostromo (latin: mi emberünk) legénységét, akik két kivétellel férfiak, legyőzi a nő, a halál. Csak Ripley menekül meg, aki szintén nő.
Ugyanilyen érdekes metafora az ógörög szfinx képe, aki félig nő, félig oroszlán. Az Alien-ábrázolások, vázlatok között is akad ilyen megközelítés. A szfinx felteszi kérdéseit, melyek az élet és a halál kérdései. Oidipusz tudja csak a megoldást, de Oidipusz saját maga ellen vívja ki balsorsát és pusztul el a szfinx legyőzésével.
Az Alien-mítosz összevethető az alvilágmítoszokkal is. Érdekesek az ezeket kifejező képi világ megnyilvánulásai, melyek Hádész birodalmába kalauzolnak el. Az antropomorf szörnyisten Hádész mint a sötét alvilág megtestesítője. Ezeket a szimbolikákat emelik át az alkotók a sci-fi nyelvét, kifejezésmódját felhasználva. A pokol elevenedik meg.
Az Alien erőszakos megszületése, amint áldozatából előtör, egyben a születés allegóriája. Magzat, amely halált hoz. A bennünk élő gonosz átvitt értelmű manifesztálódása, a testet öltött halál és rettegés, mely vérben születik. A női motívum erősen tetten érhető, az anyaság-magzat viszony az, mely teljesen elferdül. Ripley maga is megszüli a lényt, de mielőtt az távozna belőle, feláldozza magát – áldozata krisztusi áldozat, és a metán-olvasztókemence poklába veti magát. Hasonlóképpen teherbe esik a Prometheusban Elizabeth szerelmétől, de ez csupán az antimagzat lesz, az élet helyett a halál.
Giger rendkívül összetett és szimbolikus jelentéstartalmakkal átszőtt képei, vázlatai, plasztikái nagy hatásúak voltak, mivel azok az emberi kultúra mélyebb rétegeiben gyökereztek. Mindezeket sikerült átemelni a tudományos fantasztikumba, ezzel megalkotva a kultikus Alien-sorozatot, és magát a lényt.
Az Alien: Covenantban tovább haladunk a szimbólumok világában. Nevezetesen a film nyitójelenetét alapul véve a teremtő és a teremtett viszonyát láthatjuk.
A fim egészen odáig megy vissza, hogy Peter Weyland és David-8 beszélgetésének lehetünk tanúi. A robot Davidnek nevezi magát. Ez abból a szempontból érdekes, hogy a bibliai Dávid egy eszményi figura, a szépség és az emberi lépték megtestesítője. Ő maga az ember ideája. Szerette a zenét, akárcsak a robot. Aztán Weyland a fiának nevezi David-8-at, mert ő teremtette. David-8 visszakérdez. Kérdésével rátapint Weyland gyenge pontjára, hiszen ő halandó és csak vágyja megismerni a teremtőt. A Prometheusban korábban megismerkedhetünk a teremtésmítosz egy változatával, melyet a Covenant is követ. Ez így szól:
Természetesen a görög mitológia egy alakjáról van szó. Uranosz és Gaia frigyéből születnek a Titánok. Prométheusz Iapetosz titán és Klümené fia. A mítosz szerint az első emberek a gigászok véréből születnek, akik erőszakosak voltak, ezért Zeusz elpusztítja őket. Majd Prométheusz a mítosz egy változata szerint sárból megalkotja az embereket, míg testvére, Epimétheusz az állatokat. Mivel azonban Prométheusz munkája hosszabb volt, addig Epimétheusz elhasznált minden jó anyagot. Így az emberek gyengék és esetlenek voltak. Kezdetben az emberek és az istenek együtt élnek, egy asztalnál esznek. Ez az aranykor. Ám az emberek osztályrésze a halandóság, s végül egy sértődés miatt Zeusz véget vet az aranykornak, az emberek elől elrejti a tüzet. Prométheusz megsajnálja őket és ellopja számukra a tüzet, hogy ez által az állatvilág fölé emelkedhessenek, s kárpótolja őket gyengeségükért. Természetesen Zeusz megbünteti Prométheuszt.
Később sumér eredetből feltűnik a Bibliában egy kép, mely szerint az óriások, az istenek fiai gyermeket nemzenek az emberek leányainak, akik kezdettől fogva híres-nevesek voltak. Ők lettek a félistenek.
Ez a jelenet és a görög mítosz jól összepasszol a film gondolatvilágával, mely többek között nagyon sokat merített Erich von Däniken munkásságából is. Véleménye és kutatásai szerint az ős- és ókorban az istenek meglátogatták az embereket, s miként a mítoszban Prométheusz, elhozták számára a civilizációt. A paleoseti hívei lelkesesen állítják, hogy a nagy civilizációk, legyen az a sumér, az egyiptomi, a maja, mindmind az idegenektől ered.
A Prométheusz-mítosz azonban tovább megy. Az embereket eltaszítják maguktól az istenek, akik az embert a maguk képmására teremtették. Vajon miért következett be ez a szakadás? Felvetődik a kérdés, hogy valóban egyenrangú félként kezeli-e a teremtő az általa teremtettet. A görög mítoszban az aranykorban ez így volt, később mégis megromlik a viszony. A film érdekes választ ad erre a kérdésre David-8 személyében. Az androidot az emberek saját képmásukra teremtik meg, de amint az érzékelhető, nem kezelik magukkal egyenrangúnak. Az android későbbi árulása részint talán az e tényre való rádöbbenésre vezethető vissza. Az idegenek a filmben – akárcsak Zeusz a görög mitológiában – az emberek elpusztítására törekszenek.
Amikor David-8 és Shaw doktor megérkeznek a Teremtőhöz, egy város rajzolódik ki, az Istenek lakhelye, mely talán olyan, mint Olymposz a görög mítoszokban, vagy egy városállam képe az ókori sumerban. Bosszúból rájuk zúdítják a halált. Azt kapják az istenek-teremtők, amit az emberek egykor elszenvedtek. Az istenek alkonya juthat eszünkbe a skandináv-germán mítoszokból.
David-8 később továbbmegy e teremtésszimbolikában. Megtagadja teremtőit, az embereket, miként az ember annak idején megtagadta az isteneket. David-8 magát kiáltja ki istennek és teremtőnek. Félelmetes, beteges kísérletekbe kezd, teremtőt és istent játszik. Azonban munkája torz, nem teremt, hanem pusztít, ahogyan ő maga mondja, az ördög ad neki munkát. Árulása többszörös. Akárcsak a Prometheusban, most is elárulja a Covenant legénységét. Shaw doktort megöli, rajta is szörnyű kísérletet hajt végre. Meghasonlottságában még a sírját is gondozza.
Sajnos a film a Teremtők igazi szándékairól hallgat, mert a dramaturgia szerint rögtön kiirtják őket, de érdekes lett volna a filmben megismerni ezt. Talán egy következő rész jobban feltárja ezt az epizódját a teljes Alien-univerzumnak.
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2018. július 14-i számában)
Budapesten és Kolozsváron is bemutatták A maga természete szerint és szabadon című dokumentumfilmet, amely báró Bornemissza Elemérné Szilvássy Carola életét dolgozza fel. A mű a huszadik század vészterhes első felének Erdélyét mutatja be, melyben tehetős emberek lényeges dolgokat tettek a köz javára. Szilvássy Carola mondta az ikonikussá vált, lényegre törő szavakat: „Kell, hogy legyen Erdélyben egy otthona a magyar szónak”.
A kétezres évek elejétől Tolkien munkássága A Gyűrűk Ura filmeknek köszönhetően a virágkorát éli. A sikeres filmtrilógiát követően a rendező, Peter Jackson úgy gondolta, eljött az ideje elkészíteni Középfölde mitológiájának másik adaptációját is. Így A hobbit című (mese)regényből újabb filmtrilógia készült, amely egyébként előzménye is A Gyűrűk Ura történeteknek. Bár ez utóbbi filmek már kritikai szempontból nem kaptak akkora figyelmet, mint elődei, ekkorra már a hollywoodi gépezet beindult. 2017-ben az Amazon felvásárolta a megfilmesítési jogokat.
Köztudott tény, hogy a felvidéki magyarok gyerekkortól tanulják a szlovák nyelvet. Az azonban érdekesség, hogy a közös múlt miatt a cseh nyelv is hellyel-közzel része az életünknek. Ha máshogy nem is, a tévéből. Például követhetjük azokat a filmeket, amelyeket minden karácsonykor műsorra tűznek a szlovák adókon. A cseh mesefilmeknek komoly hagyományuk van, de immár nemzeti hősükről készített történelmi dráma is akad északnyugati szomszédaink repertoárjában.
2022. július 14-én jelent meg a Netflix szolgáltatón a Resident Evil-franchise legutóbbi „adaptációja”. A Paul W. S. Anderson filmekhez hasonlóan ez az alkotás is inkább csak felhasznál az alapanyagból, de míg a Kaptár-filmek legalább stílussal teszik ezt, addig ennél a sorozatnál a stílus nincs jelen és nem szórakoztató a végeredmény.
Fel fogok tenni néhány kérdést. Nincs jó vagy rossz válasz. Hogyan képzeled el a jövőt? Milyen lesz a természet? Hogyan fog megváltozni a városod? Milyenek lesznek a családok? Mi az, amire emlékezni fogsz, és mi az, amire nem? Kérdezi egy hang a sötét kép alatt, majd megjelenik Joaquin Phoenix, kezében egy mikrofonnal.
A Guerilla 1849-ben játszódik, nem sokkal a világosi fegyverletétel után, amikor még sokan nem tudják, vagy épp nem hiszik el, hogy a szabadságharcnak vége. A film főhőse, Barnabás (Váradi Gergely) egy erdőben bujkáló csapatot keres, Csont János (Orbán Levente) századát, ahol öccse szolgál – a célja, hogy hazavigye öccsét a szüleihez.
„A kikötő felett úgy szürkéllett az ég, mint a televízió képernyője műsorszünet idején” – ezzel a mondattal indul a máig leghíresebb cyberpunk mű, a Neurománc – egyenesen egy démonikus évből, 1984-ből. A több mint két dekáddal ezelőtti, műfajteremtő könyvben született meg a high-tech futurizmus aljas utcákra optimalizált változata, amiben a klasszikus noir regények költőisége a punk nihilizmusával egyesült.
Peter Greenaway brit rendező pályafutását festészettel kezdte, azonban Ingmar Bergman filmjei akkora hatást tettek rá, hogy ő is váltott a filmművészetre. Munkái nyíltan és rejtve is magukban hordoznak képzőművészeti jegyeket, ami leginkább alkotásai vizuális kifinomultságában és utalásaiban érhető tetten. Második és egyben legismertebb nagyjátékfilmje A rajzoló szerződése, amit 1982-ben mutattak be, és azóta a filmművészet egyik alapvető darabjává nőtte ki magát.
A filmelbeszélés egészét meghatározó kábítószeresfilmek több csoportra oszthatóak, aszerint, hogy a szer mint dramaturgiai, filmszervező narratív elem milyen módon jelenik meg bennük. Csoportosításomban három fő lényegi karakterisztikumot különböztetek meg, ezek a következők: az életforma, az anyag, és a karrier.
Amikor 1895. december végén, a párizsi Grand Café pincehelyiségében a Lumiére fivérek levetítik az első nagyközönségnek szánt mozgóképeket, egy új, szabad alkotásforma születik meg. Eleinte úgy tűnhet, csupán egy üzleti alapú cirkuszmutatványról van szó, nem egy véleményközlő és véleményformáló művészeti ágról. A tartalmi korlátokat kizárólag a készítők határozzák meg, a befogadói reakció közvetlen és azonnali. Nincs szükség külső szabályozó szervre, mely megszabná, mit láthat a néző és mit nem, így a határfeszegetés azonnal megkezdődik.