Eleinte 99 főre csökkentették a nézők egy teremben lévő maximális számát, majd tavasztól teljes bezárást rendeltek el, akárcsak a többi kulturális létesítményre vonatkozóan. Nyáron ismét nyitás következett, ami novemberben ért véget. Az újabb intézkedések december elejéig szóltak, amelyek nagy reményforrást jelentettek a Cinema City Magyarországnak, hiszen tavaly akkor adta a nézőszám az éves arány 12 százalékát. A Budapest Film azonban már teljes mozizárlatot jósolt és nem is vélekedett rosszul, hiszen a kormány meghosszabbította az intézkedések érvényességét, ami azt jelenti, hogy 2020 utolsó napjaitól mozi nélkül kell búcsúznunk.
Az együttesen öt hónap zárva tartással, a nézőszám az egyharmadára apadt. A kiesés több száz milliós veszteséget jelentett az iparágnak. „Ilyen még nem volt, amióta a Lumière testvérek feltalálták a mozigépüket” – jelentette ki Liszka Tamás, a Budapest Film igazgatója. A váratlan helyzethez igazodva a több premiert is elhalasztottak. Eszerint többek között el lett napolva a Hang nélkül II, a Halálos iramban 9, és az Örökkévalók is. Úgy tűnik, hogy az élet helyreállása után 2021-ben több stúdió is egyszerre fogja elárasztani a mozikat az idénre tervezett premierekkel.
Buda Andrea, a Cinema City mozihálózat marketing- és PR-igazgatója reménykeltőnek találja, hogy sok idei évre tervezett ígéretes film átkerült a következő év kínálatába, így jövőre lesz miből válogatni, és ez remélhetőleg komoly bevételt jelent majd a moziknak.
Bezárt mozik, online terjeszkedés
2020-ban a filmszolgáltatások nyertesei kétségtelenül az online forgalmazók lettek, ami a moziknak szintén nehézséget jelenthet a jövőre nézve. Például a Disney tulajdonában álló Pixar legújabb animációs filmjét, a Lelki ismereteket (Soul), saját platformján mutatta be először. Az újonnan létrehozott Disney+ felület pedig a Mulant vitte a nagyérdemű elé, egy időben a kínai mozik halasztott vetítéseivel.
Hazánkban elindult a Nemzeti Filmintézet által kezdeményezett Filmio, amelynek oldalán elsősorban klasszikus magyar filmeket lehet megtekinteni. Ennek részleteivel korábbi cikkünkben foglalkoztunk. Ezenkívül a Távmozi a budapesti művészmozik fennmaradását és a Budapest Film alkalmazottai megélhetésének biztosítását szolgálja. Az előadások mellett online filmklubokkal és közönségtalálkozókkal is várják az érdeklődőket.
A különböző törvényes és törvényellenes streaming szolgáltatók népszerűbbé válása veszélyezteti a mozik jövőjét, bár az online lehetőségek mégsem képesek megteremteni a filmszínházak által létrehozott atmoszférát. A Budapest Film igazgatója februári nyitást remél, vélekedése szerint a megszokott nézőszámok a következő év szeptemberében térnek majd vissza. Amennyiben a jövőben oltásigazolásra lesz szükség a szolgáltatás igénybevételéhez, az megint csak a nézőközönség csökkenését jelentheti. Egy biztos: átalakulóban van az egész filmpiac.
2020 októberében mutatták be Jason Woliner rendezésében a Borat második részét, aminek teljes címét már leírni is fáj: Borat utólagos mozifilm: Produkciós kenőpénz szállítása az amerikai rezsimnek a Kazahsztán egyszeri dicsőséges nemzetének hasznára. Az első rész (a Borat: Kazah nép nagy fehér gyermeke menni művelődni Amerika) 2006-ban került a mozikba, Sacha Baron Cohen főszereplésével, aki természetesen az új részben is viszi tovább a karaktert. Az első rész sikere miatt – és mert a Borat figura szinte önálló életre kelt –várható volt hogy elkészül a folytatás is.
„– De szép kis szőrös! – Ugye? Tavaly tömték” – hangzik az egyik vegytisztaságú mini-blőd párbeszéd a Csupasz pisztoly sorozatból. Buta és egyszerű poén. Amitől viszont ellenállhatatlanul, reflexszerűen vigyorra görbül a szánk, az a párbeszéd férfi résztvevőjének gesztusrendszere, ahogy ezt kimondja, ahogy elnéz a kamera mellett, ezüstös ősz hajával és a sok vihart látott pléharcról sütő megkövesedett debilitás minden bájával.
Január 29-én kezdődött a Sapientia EMTE Média Tanszékének rendhagyó, online filmtörténeti vetítéssorozata. A tervek szerint az egyetem minden hónap utolsó péntekjén egy-egy magyar filmet vetít le a virtuális térben. A vetítést a tanszéken oktató és kutató szakemberek rövid felvezetője előzi meg, és a résztvevők érdeklődésétől függően minden találkozás közös beszélgetéssel zárul.
Előfordul, hogy nincs szükségünk újrakezdésre, csupán félünk megbirkózni a problémáinkkal. Erről szól az Egy makulátlan elme örök ragyogása (2004). Joel (Jim Carrey) első kézből tapasztalja meg, milyen veszélyes lehet ez, amikor fizet egy vállalatnak, hogy töröljék ki az emlékeiből volt barátnőjét, Clementine-t (Kate Winslet). Joel túl későn jön rá, hogy nem szeretné pár rossz élmény miatt elfelejteni a kapcsolatát, és saját elméjét járva próbálja megmenteni szerelme emlékét. A film ügyesen csavarja sci-fi-köntösbe az emberi érzelmek komplexitását, és hitelesen mesél arról, hogy a tiszta lap nem lehet a válaszunk minden
A nyolcvanas években András Ferenc bátran bevállalt egy alvilági thrillert, melyben a főszereplő antagonista nem amerikai kém, hithű kapitalista morálgyilkos, még csak nem is gerinctelen ellenforradalmár, hanem egy mérnökdiplomás taxisofőr.
A nagymama, aki egy haláltáborban szült, az anya, aki Auschwitzban született, és az unoka, aki titkolja a saját gyerekei előtt a múltat – anyák és lányaik történetei, túlélési stratégiák és a megbékélés lehetőségei. Leginkább ezekről szól a film. Attól érvényes, hogy az életben gyökerezik.
Az átlagos mozgóképfogyasztó ma már elképzelhetetlennek tarja, hogy egy filmben ne legyenek hangok (színek, digitális trükkök stb.), azonban a filmtörténet első nagy korszakában a celluloidtekercsekre csak képet tudtak rögzíteni, így sem dialógusok, sem zajok, sem filmzene nem volt. Illetve utóbbit természetesen kreatívan megoldották, és ha a felvételkor és lejátszáskor nem is tudtak hangot produkálni a vetítőgépről, a mozikban legtöbbször egy egész nagyzenekar volt, amely élőben festette alá zenei hangkulisszával a vásznon látottakat.
Egy dialógust rögtönözni? Semmiség. Egy forgatókönyvet? Azt már nehezebb. Hasonlóképpen: egy jelenetet (képpel-hanggal-világítással-színészekkel) még csak-csak össze lehet dobni a pillanat hevében, na de egy egész estés, nézhető játékfilmet így összerakni elég nagy botorság. A filmkészítés és a teljes improvizáció első hallásra kizárja egymást, hiszen a konstruáltság, a megtervezettség és persze a megrendezés is a film leglényegéhez tartoznak. Próbálkozások persze mindig akadtak, elsősorban a határterületekről érkező alkotók részéről, és azoknál, akik a film különleges sajátosságaiban és nem az
Mészöly Miklós írásaiból nem könnyű filmet készíteni, és sokáig az 1970-es Magasiskola volt az egyetlen adaptáció, ami az ő művéből készült. A feldolgozás sajátossága azonban, hogy az 1956-ban íródott kisregényt Mészöly a rendezővel együtt dolgozta át mozgóképpé, a forgatókönyvet közösen írták, a film dialógusait pedig Mészöly egyedül jegyzi. A kisregény írásának egyik ihlető elemének tekinthető (a szocializmus politikai berendezkedése mellett), hogy az író egy alkalommal maga is egy kísérleti solymásztelep vendége volt pár napig, így a regényben (és a filmben) megjelenő realista elemek valós eseményekből