Gránicz Maja: Tűzoltás tűzzel 1. – Bűnök és főbűnök

A történet szerint a lobbanékony, zöldfülű David Mills (Brad Pitt) és a visszavonulás előtt álló William Somerset (Morgan Freeman) nyomozó New York betontengerében próbálja felgöngyölíteni, ki állhat azon gyilkosságok mögött, amelyek hátterében a hét főbűn áll. A végkifejlet csavarja túlmutat a cselekményen és tükröt állít mindannyiunk elé. A rendőrök a haverzsaru-filmek zsánerének tökéletes megfelelői. A forrófejű, temperamentumos Mills oldja a feszült légkört, ezzel szemben a tiszteletre méltó öreg kopó, Somerset, egy bölcs nyugalmával nyugtázza az eseményeket. A két, látszólag véletlenül párba állított nyomozó valójában sokkal mélyebb szimbolikus jelentéseket hordoz magában: a fiatal vitalitását és az idős bölcsességét, a gyakorlatiasságot és az elméleti tapasztalatszerzést, a csiszolatlanságot és a műveltséget. Ezt az archetipikus felállást a film számos alkalommal nyomatékosítja: például amikor Millséknél vendégségben Somerset bort, társa pedig sört iszik, vagy hogy az ügy felgöngyölítése érdekében Somerset a könyvtárban tölti az éjszakáit, amely a film egyetlen biztonságos helyszínéül szolgál. Tájékozódásának alapját olyan irodalmi alapművek adják, mint az Isteni színjáték, az Elveszett paradicsom, a Canterbury mesék vagy Sade márki játékai, míg ezek többsége Mills nyomozó számára semmitmondók, sőt a könyvek látványa is feldühíti, hiszen egy gyilkossági ügyben történő nyomozás nem a könyvtárban szokott megoldódni. A fiatalabb sokszor nem akar engedelmeskedni idősebb kollégájának. Ez az ellentét egyben egy értékrendek szembenállása is, ennek ellenére a két személyiség komplementerként kiegészíti egymást.

A köztük lévő kapocs kialakítója David Mills felesége, Tracy (Gwyneth Paltrow) alakja, aki a nézők szimpátiáját is elnyeri. Ő az egyetlen figurája a filmnek, aki az ártatlanságot reprezentálja. Nyugodt életét föladva költözik a nagyvárosba férjével. Karaktere látszólag marginális, azonban sejthető, hogy az őt érintő kisebb-nagyobb magánéleti kitérőkkel nem véletlenül telnek el percek a filmből. Tracynek és férjének megadatik a családalapítás lehetősége, a nő ugyanis állapotos. Ez a főgonoszt, John Doe-t, (Kevin Spacey) irigységgel tölti el, így önmagát az áldozat szerepébe helyezve sújt le. A magzat megölésével egyben a születendő bűnöst is írmagjában semmisíti meg.

A gyilkosnak a brutális kegyetlenséggel elkövetett tettei láttán már-már az Antikrisztus alakja testesül meg a néző lelki szemei előtt. A thrillerek többségében a negatív karakter motivációján kívül az illető múltjába és kidolgozott jellemébe is közvetlen bebocsátást kap a befogadó, ez azonban a Hetedikben nem történik meg. A tettes addigi élete ismeretlen, akárcsak a személyisége – ő is egy (bűnös) a sok közül. Az emberölések a felszínen, a kegyetlenül lemészárolt áldozatok láttán úgy tűnnek, mintha öncélúak volnának. A gyilkos karaktere mit sem számít – a hangsúly teljes mértékben a küldetésére irányul: a hét főbűn lajstroma (azaz a torkosság, a fösvénység, a jóra való restség, a kevélység, a bujaság, a harag és az irigység) alapján kiválasztott vétkesek életének kioltásával mutat példát, teljesítve ezzel prófétai küldetését. A bravúrosan, módszeresen megszervezett gyilkosságok műalkotásokként vannak megjelenítve. Esztétikus, precíz kivitelezésük hasonlatos Stanley Kubrick Mechanikus narancsában megjelenített kegyetlenséghez.

 Doe tevékenysége Somerset számára teljesen logikus, hiszen megérti szándékát, mi több, együttérez vele. A nyugdíjhoz közel álló nyomozó ugyanazon a témán őrlődik, amin a gyilkos. Egyikőjük sem hajlandó egy olyan helyen élni, ahol a közöny elfogadott, általános, erény. Ennek megvalósításához azonban eltérő módszereket alkalmaznak: Somerset a rendőri hivatása során számtalanszor szembekerül a bűnnel, tevékenysége a közjót szolgálja. Vidéken, elszigetelve élné tovább hátralévő életét, elhagyva „Szodomát és Gomorrát”. John Doe pedig meg van győződve arról, hogy a gyilkosságokkal egy felsőbb erő akaratát teljesíti be, felülírva ezzel az emberek által konstruált törvényeket.

„Ártatlanokat? Ezt viccnek szánta?” – Hetedik – John Doe monológja

A forgatókönyvírónak (Andrew Kevin Walker) az inspirációt a történethez New York-i élete adta, a filmben azonban a helyszínt nem konkretizálják. A forgatásnak Los Angeles adott otthont. Itt próbálta a forgatókönyvíró elérni, hogy film készüljön a forgatókönyvből, azonban a nagy stúdiókat zavarta az „alvilági” cselekmény, és újraíratták az egészet, teljesen más befejezéssel. Ezzel az alapanyaggal le is forgatták volna a filmet, David Fincher rendezésében, akihez azonban egy véletlen folytán az eredeti, Andrews-féle forgatókönyv jutott el. A direktornak olyannyira megtetszett az a verzió, hogy bár a stúdió ragaszkodott volna az átírt változathoz, mégis Fincher (és Walker) elképzelése nyert. Ebben az is közrejátszott, hogy Brad Pitt kijelentette, hogy ha a film nem az eredeti végződéssel zárul, akkor neki búcsút inthetnek. Így kapta meg a film a nézők által ma ismert, egyedien sötét, a hollywoodi filmektől nem megszokott csavarral záródó befejezését.

Folytatjuk