Forrás: Vertigo Média Kft.
Szász Attila filmjét, az Apró meséket látva büszkék lehetünk a hazai filmgyártás újabb eredményére. Műfaját tekintve történelmi thriller, tehát hibrid (bár ami a huszadik századi magyar történelmet illeti, nehéz bármit is nem thrillerként feldolgozni, kivált a választott korszakot, a második világháborút követő éveket). Egyik tipikus csapdája a magyar filmnek, hogy túl sokat akar, azonban itt a műfaji keveredés nem veti szét a szerkezetet, a két zsáner egymást erősíti.
A film minden ízében hibátlanul működik: erős történet, pontos, jó dramaturgiával, hiteles színészi alakításokkal (nincs olyan kis szerep sem, amiben ne brillírozna, aki magára öltötte, a főhősök pedig kiválóan teljesítenek), a díszlet (ritka eset, még a vizuális effektek is csodálatosak, már amennyire a lerombolt Budapest látképe az lehet), a jelmez, minden apró részlet illeszkedik.
A film célzottan idézi a negyvenes évek magyar mozijának aranykorát, története azonban azzal ellentétesen egyáltalán nem bárgyú, kifejezetten intelligens, lényeglátó, sőt képes olyan jelentésdimenziót, mélyebb motívumrendszert felvonultatni, amely komoly művészi alkotássá és fontos történelmi tanulmánnyá teszi. Hitchcock hatása érezhető, a történetvezetés sodró, a filmes eszközhasználat játékos, sajátos kesernyés humorral telített, a feszültség végig jelenvaló, a kulcspillanatokban pedig kiemelkedő. A hangulat az első pillanattól magával ragadó, ott érezhetjük magunkat a háború utáni ország romhalmazán, a film főleg eseményekkel ábrázol, nem üres díszletek közt unatkozunk.
Hankó Balázs szélhámos, csellengő veteránként, maga is háborús traumájával küzdve apróhirdetésekben keresett, fronton eltűnt katonák közeli bajtársának adja ki magát, kihasználva a reménykedő hozzátartozók kiszolgáltatottságát. Persze hamarosan lebukik, menekülnie kell a fővárosból, aztán a vonatról is az orosz katonák elől, akik hétköznapi kortünetként papírok híján egyenesen Szibériába deportálnák. Egy erdőben találkozik egy nővel és kisfiával, idővel közeli kapcsolatba kerülnek. A nő férje nem tért haza a frontról, és az asszony reméli, hogy már nem is fog. Amikor azonban a férj felbukkan, lassan kiderül, hogy a félelem nem volt alaptalan.
A thriller zsánerelemei, a szerelmi háromszög, a feszültség adagolása, a véres finálé, a megfelelő csavarok mind a helyükön vannak.
Az apróhirdetések és a film alapszituációja, az eltűntek hazavárása és a hazatérők szembenézése az igazsággal komoly irodalmi muníciót tartalmaz: ez lényegében a görög analitikus dráma, az Oidipusz királyból ismert bűnkeresés kifordított bemutatása, illetve modern tálalása. A Szabó Kimmel Tamás által tökéletesen alakított főhős nagyon emberi karakter, szélhámos, aki maga is küszködik a démonaival, a gyávaság és hősiesség közt hánykódó átlagos, mondhatni tipikusan magyar karakter. A hazatérő férj Molnár Levente hátborzongatóan erős alakításában igazi antihős. Karaktere mélyre visz a történelemben, ez pedig a film titkos, nagyon nagy vállalása: ő nem a keleti front, a Don-kanyar poklának elszenvedője, mint a veteránok zöme, háborús bűneit egy Belgrád melletti rézbánya őreként követette el – mint tudjuk, ezek egyike volt Bor is, ahol Radnóti Miklós szenvedett –: ez a katona kísérte a rabokat a halálmenetben, és lőtte agyon a lemaradókat.
A film jól mutatja be a háború utáni, szovjetek által megszállt Magyarországra oktrojált kommunizmust a maga korrupciójával, képmutatásával. Mély sebet tép fel a karakter szerepeltetésével, hiszen Radnóti és sorstársainak gyilkosai tettük után békében, párttagként élhettek, és amikor a hetvenes években belügyminisztériumi nyomozás során kilétükre fény derült, pártpolitikai okokból semmiféle retorzióban nem részesültek, ezzel olyan sötét precedenst teremtve a magyar történelemben a büntetlen bűnre, mely valóban a görög tragédiák mélységét éri el. Szász Attila filmje – ugyan a thriller személyes finálékliséjével – katarzist hoz, miután végigvitt egy nagyon fontos, és nézőként maradéktalanul lebilincselő történelmi utazáson.
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2019. április 13-i számában.)
